ARCAL KELET FELÉ !
A parlament baráti tagozatairól keveset tudni, ahogy az sem közismert:
jobbikosként ön a Magyar-Török baráti tagozat elnöke.
A baráti tagozatok az Interparlamentáris Unió (IPU) Magyar Nemzeti
Csoportjának a részei (a nemzeti csoport maga az Országgyűlés), országok
vagy ország csoportok szerint. A képviselők érdeklődésük vagy
rokonszenvük alapján jelentkezhetnek, legfeljebb három tagozatba.
Érdekesség: a magyar-török baráti tagozat 10 tagjából 6 jobbikos – ez is
hozzájárulhatott a megtisztelő tisztség betöltéséhez. A magyar IPU
valamennyi baráti tagozata közül ez volt az első az új ciklusban, amely
külföldi látogatáson vett részt. A baráti tagozatok fontos szerepet
játszanak az országok államközi kapcsolatainak az erősítésében.
Milyen benyomások érik az utazót Isztambulba érve?
Milyen hivatalos programjaik voltak?
- A szerda Ankarában hivatalos tárgyalásokkal telt el. Nem csupán az
ottani török-magyar baráti tagozat elnökével, Lütfi Elvan úrral
találkozhattam, hanem a Nemzetgyűlés, a külügyi bizottság és az európai
uniós bizottság alelnökeivel is, akik egyben a kormányzó Igazság és
Fejlődés Pártjának (AKP) meghatározó politikusai is. A találkozókon
udvariaskodás nélkül mondhattam: igazi sikertörténet az az elmúlt éveket
jellemző látványos fejlődés, amelyet a gazdaság dinamikus növekedése
mellett a demokrácia kiteljesedése jellemez. A 180 fokos fordulatot vett
külpolitika pedig, amelynek során Törökország sorra rendezte
kapcsolatait szomszédjaival, miközben újrafogalmazta szerepét a
Közel-Keleten, az egész térség, közvetve Európa biztonságára is
kedvezően hat.
Magyarország soron következő európai uniós elnöksége előtt a
leghangsúlyosabb kérdés természetesen Törökország csatlakozási folyamata
volt. Valamennyi török politikus érdeklődött a vörösiszap-katasztrófáról
is, részvétüket fejezve ki az áldozatok iránt. Ezzel kapcsolatban – a
rémhírek terjedését megelőzendő – minden tárgyaláson elmondtam: a károk
ugyan hatalmasak, de sikerült azokat lokalizálni. Az aktuális politikai
kérdések mellett ugyanakkor most kapott először hangsúlyt a magyar
delegáció részéről is a két nép, a török és a magyar testvérnépi
mivolta, ősi rokonsága is, ami nagymértékben erősítette a beszélgetések
bizalmi légkörét. Különösen, hogy a „Türk-Macar kardestir” (török-magyar
testvériség) mondatot – néhány más egyszerű kifejezés mellett – török
nyelven fogalmaztam meg. Ezt a momentumot a törökországi lapok is
kiemelték.
A szerdai nap legmegrendítőbb élménye Musztafa Kemál Atatürk, minden
törökök atyja mauzóleumának megtekintése volt, ahol – állami
delegációhoz méltóan – katonai díszkísérettel helyeztük el koszorúnkat.
A hadsereg által koreografált ceremónia résztvevőiként láthattuk:
Törökországban a katonaságnak a mai napig megvan a nimbusza, jelenlétük
tekintélyt parancsoló. Átélhettük, mit jelent ennek a nemzetnek, hogy az
1920-as békediktátumot visszautasítva, Atatürk vezetésével több éves
szabadságharcot kezdtek a területrablók ellen, amelynek eredményeképpen
megháromszorozták (!) az eredetileg nekik szánt területet. A török nép
fantasztikus hősiességről és önfeláldozásról tett tanúbizonyságot –
volt, hogy asszonyok és gyerekek húzták át a hegyeken az ágyúkat, mert
minden férfi harcban állt. (A mi tragédiánk, hogy míg nekik Atatürk,
nekünk Károlyi „jutott” hasonló történelmi helyzetben.) A török nép az
Atatürk-kultusszal egyben önmagát is megbecsüli. Az a nép, amely így
tiszteli hősi múltját, nagyra hivatott a történelemben.
Isztambulban járva-kelve – miközben megtekintettük a város legfőbb
nevezetességeit, kulturális emlékeit – feltűnő volt: a szegénységnek
nyoma sincs – nincsenek koldusok és hajléktalanok, az utcák tiszták és
rendezettek, akárcsak Ankarában. Az emberek mosolyognak egymásra és a
vendégekre, egyszerre büszkék és barátságosak.
Kiteljesedhet-e a jövőben a testvérnépi viszony?
A közeljövő nagy kérdése, hogy az Európai Unión belül vajon egy
politikai közösség részei leszünk-e. Ismertek az ezzel kapcsolatos
feszültségek az Unió meghatározó államai között. Míg Nagy-Britannia
támogatja a csatlakozást, addig Németország és Franciaország élesen
ellenzi – elsősorban azért, mert attól félnek: egy Törökországgal
kibővült Európai Unióban nehezebb lenne megvalósítani az erőteljesen
központosított, föderatív Egyesült Európai Államokat, ami a német és
francia politikai elit fő törekvése. A magam részéről a tárgyalásokon
két üzenetet emeltem ki a csatlakozással kapcsolatban: a kormányzat
deklarált támogatását, valamint azt, hogy a magyar parlamentben nincs
olyan politikai erő, amely ellenezné azt. E kérdésben esély van a teljes
körű nemzeti konszenzusra.
A Jobbik kezdettől fogva hangsúlyt tesz a rokon népekkel való
közösségre. Törökország a földrajzilag hozzánk legközelebb lévő
rokon-nemzet. Más pártokkal ellentétben a Jobbik az egyetlen, amely nem
csak a stratégiai szempontokat emeli ki, hanem az ősi rokoni kötődés, a
közös származás fontosságát is. Ennek megfelelően a párt motorja lehet a
kapcsolatok erősítésének. Amit a baráti tagozat ehhez hozzá tud tenni,
az – a hasonló célú civil szervezetekkel együttműködve – elsősorban a
közvélemény formálása, a bizalmi légkör erősítése, a török nemzetről
kialakított valós kép megjelenítése.
Ön delegációvezetőként most ugyan hazánkat képviselte, de ettől
függetlenül felmerül a kérdés: a Jobbiknak a pártpolitika szintjén
milyen lehetőségei vannak, mi lenne az ideális kapcsolat?
- A Jobbik számára egyértelműen a kormányzó AKP volna az ideális
partner, mivel ugyanazt képviseli Törökországban, mint amit a Jobbik
Magyarországon: büszkén nacionalista és hagyománytisztelő,
korrupciómentes párt, amely elkötelezett az ország gazdasági és
társadalmi felemelkedése iránt. Az AKP kormányzása megvalósítja a
tradicionalizmus és modernizáció harmóniáját, ami számunkra is jó példa
lehet. A mostani látogatás jó alap lehet egy jövőbeli közvetlen
kapcsolatfelvételhez.
Horváth Ádám - barikad.hu |