A fasisztázók figyelmébe! - történelmi dokumentum és kérdések felvetése

Kis Kós Margit hozzászólása - A fasisztázók figyelmébe!

(Egy véletlenül talált gyöngyszem, érdemes elemezni. És még mikrõl nem tudunk, mert nem tudhatunk, mert titkosították. Kik? és vajon Miért?)  Kis Kós Margit is hozzászólt a Polgári Hírszemle hivatkozásához.

Kis ezt írta:

"Nekem az is tetszene, ha végre valamelyik igazságügyi miniszter foglalkozna azzal a hivatalos levéllel, amit még 1995-ben írt az Angliában élõ magyar szervezet képviselõje Vastagh Pálnak:

Budapest, 1995. jún. 27.

Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak
Budapest,

Tisztelt Miniszter Úr!

E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényrõl tárgyalt. Ezzel összefüggésben a következõkre szeretném szíves figyelmét felhívni. Valószínûnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943 nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetõvé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból.

Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettõl Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elõ, hogy "a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élo 800.000 zsidó megsemmisítését eredményezné."

Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következõt írta sajátkezûleg a dokumentumra:

"E kérdést megkülönböztetõ figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné." Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelmûen megállpítható, hogy a magyar nemzet védõfalként lett feláldozva az országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó megmentése érdekében.

Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte szajkózott "utolsó csatlós, fasiszta, tömeggyilkos stb." megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak. De azt, hogy az áldozattól követeljenek unos-untalan bocsánatkérést, vagyoni kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhetõ.

Az eddig felsoroltak ismeretében a következõ kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz:

1. Állítson fel egy bizottságot annak megközelítõ megállapítására, hogy az 1943-as kiugrás megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar nemzetet: a liberátorok szõnyegbombázásából, az ország késõbbi hadszíntérré válásából, a lakosság elhurcolásából, azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából.

A felsorolt károkat - amelyek többszörösét teszik ki az ország jelenlegi külsõ és belsõ adósságának - teljes egészében az idézett zsidó képviselet felé kell benyújtani. Elutasítás esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.

Mindaddig, amíg a Magyar Állam ezirányú vagyonjogi követelését nem teljesítik, elfogadhatatlan a másik oldal bárminemû követelése.

Miniszter Úr! Levelem már csak azért is idõszerûvé vált, mert a gyilkos nemzet minõsítést éppen attól a külföldön élõ neves karmestertõl kaptuk, aki a sajtó híradása szerint a magyar népet "milliós nagyságrendû gyilkosoknak" nevezte.

Az illetõ karmester Solti György, aki ezt követõen május 8-án a Budapest Kongresszusi Központban a Fesztivál Zenekart vezényelte.

Miniszter Úr! Elképzelhetõnek tartja-e, hogy valaki Izrael népét a palesztinok milliós nagyságrendû gyilkosának nevezze, s utána Tel Aviv legnagyobb koncerttermében izraeli zenekart vezényeljen?"