http://antibolsevista.hu/files/KABSZ-logo.JPG

 

               Elhangzott    A kommunizmus áldozatainak  emléknapján.

 

 

               Szalay Róbert Történelemtanár  KABSz

Kedves Barátaim!

 

Nehéz megszólalnom olyan kiváló szónok után, mint Siklósi András, aki írásaival és verseivel irodalmi magasságokba emelte a nemzeti eszme és a kommunizmus elleni harc gondolatát.,

Azonban ezt a megemlékezést az Antibolsevista Szövetség szervezte és úgy érzem, a Szövetségünk nevében is kell néhány mondattal csatlakoznom az előttem szólókhoz.

 

Engedjétek meg, hogy a számok birodalmába vezesselek  benneteket, mert a számokkal nehéz szembeszállni. 15 évvel ezelőtt jelent meg Franciaországban a „Kommunizmus Fekete Könyve” ami 100 millióban határozta meg a kommunista rendszerek áldozatainak a számát. Azonban az elmúlt 12 évben tovább folyt a kutatás, különösen, hogy Oroszországban is kutathatóvá váltak a volt KDB irattárai, kiderült, hogy 132 millió embert gyilkoltak meg a kommunisták!

Ha összehasonlítom, hogy  a fasiszták  meggyilkolt 6 millió zsidót és velük szemben a kommunisták 132 milliót a saját fajtájuk közül. Már akkor is kitűnik a hatalmas égbekiáltó különbség, hogy melyik rendszer volt a bűnösebb.  Arról nem is beszélve, hogy a fasiszta rendszer bűnöseit felelőségre vonták, felakasztották, börtönbe zárták , GULAG táboraiba  hurcolták. És a fasizmus áldozatait, a hozzátartozókat és az utódokat 65 éve folyamatosan kárpótolják. A rádióban, a TV-ben, az újságokban nap mint nap, csak a fasiszta bűnökről hallhatunk  Ma már annyira átnevelték az embereket, hogy ha valakiről nagyon rosszat akarnak mondani, azt mondják: „ Te rohadt fasiszta. „

A 132 milliót meggyilkoló bűnösöket soha nem vonták felelőségre, - néhány elvetélt kísérlettől eltekintve. – Ma is köztünk élnek, és nem is rosszul, az áldozatokról pedig évente egyszer emlékeznek meg ezen a napon, hogy a kárpótlásról ne is beszéljek.

Ha valakiről nagyon rosszat akarunk mondani  én azt javasolnám, hogy mondjuk azt:

„ Te rohadt Bolsevista” Mivel az áldozatok száma ezt sokkal jobban  indokolja.

 

És a 132 millió csak a meggyilkolt halottaknak a száma!

 

Sajnálom, hogy nem tudott eljönni Dénes Jánost aki egyetlen igazi 56-os forradalmárként került be a Parlamentbe és neki köszönhetjük, hogy nemzeti ünnep lett Október  23. Mivel ezt ő javasolta és a Parlament szavazta meg

A forradalom leverése után Kádár vérbírái 15 évre ítélték és 6 évig volt börtönben. De milyen börtönben?  Nem volt Tv, rádió, konditerem, újságok, látogatók, stb. De négyen egy cellában, millió poloska között, teljesen elzárva a külvilágtól és a smasszeroknak ki volt írva, hogy. „ ne csak őrizd, de gyűlöld is őket! „  Ő nem áldozata a kommunizmusnak?  És a családja, felesége gyermekei, akik évtizedekig  hurcolták  Dénes  „ellenforradalmár” bélyegét, ők nem áldozatai a kommunizmusnak? És hány Dénes János volt? 22.000 és közülük sokan a 15 éves  büntetésüket az utolsó napig letöltötték, ezek nem áldozatai a kommunizmusnak?

És az a közel egy millió nő akit megerőszakoltak 1944-45 ben a szovjetek, volt akit többször, volt akit többen, akik közül 400.000 kapott különböző fertőző betegséget, ők nem áldozatai a kommunizmusnak?  És az a férj, apa,  gyermek testvér aki ezt lelkileg elviselte, az nem áldozata a kommunizmusnak?

Az a katona, aki esküjéhez híven az utolsó pillanatig harcolt az előretörő szovjet csapatok ellen, - akik a bolsevizmust hozták, -  és a háború után, mint háborús és népellenes bűnöst üldözték, az nem áldozata a kommunizmusnak? Közülük ezreket gyilkoltak meg, tízezreket zártak börtönbe és százezreket hurcoltak a GULAG  lágereibe ahonnan csak minden harmadik ember jött haza élve, Ők nem áldozatai a kommunizmusnak?

És a százezrek, akik a kommunizmus elől nyugatra menekültek és évtizedekig ették a honvágytól gyötört hontalanság keserű kenyerét. Ők nem áldozatai a kommunizmusnak?

Csak a halottak!?

 

És nézzük napjainkat. Hova juttatta az országot a 65 éves kommunista uralom? Ausztria, akikkel 1945-ben egy szinten álltunk, ma legalább 5 ször magasabb életszínvonallal és fizetésekkel jár előttünk

Most írom újabb könyvemet az utókor számára és abban többek között idézem Gyurcsány Ferenc öszödi beszédét. Ezt ti is ismeritek. De  engedjetek meg most két mondatot szó szerint idézni:  - Ezt az Interneten mindenki elolvashatja. – Most ne a trágárságra figyeljetek, persze  ez sem semmi egy Miniszterelnök szájából, - hanem a számokra!

„Azt mondjuk, csinálunk-e valami nagyot, hogy a kurva rohadt életbe, meg mertük tenni, nem szarakodtunk azon, hogy a francba lesz majd az útiköltség elszámolásunk, bassza meg, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország!

Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer Forintért csinálja- e a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek nincs más szakmája.”

Tehát, amíg a becsületes munkások és nyugdíjasok átlag 50-60 ezer forintból éltek, addig a szakmával nem rendelkező vezető kommunista elvtársak 400-500 ezer Forintos jövedelemmel dőzsöltek. És ezt sírják vissza a 2010.es választások után. a kommunisták és liberális, kozmopolita társaik. Ezért nyüszít az Európai Unió liberális, szocialista és kommunista frakciója. Ennek lehettünk tanúi az utóbbi hetekben napokban.

És szégyenszemre ez a gyászos gyülekezet ítélte el Magyarországot az „Európai normák” megsértéséért. És ami a legszomorúbb,  a Brüsszeli Parlamentben ülő két magyar kommunista

Tabajdi Csaba  és Göncz Kinga saját hazája ellen szavazott. Erre még Brüsszelben sem volt példa a Parlament fennállásának történetében.!

Tehát a hazai és Brüsszeli kommunisták napjainkban indítanak frontális támadást Magyarország ellen. És ezt a támadást a saját bőrünkön érezzük. Nem csak a munkanélküliség, az eladósodás, a megélhetési bűnözés, a gazdasági nehézségek kapcsán, hanem a politikában is, amikor üldöztek  és sajnos üldöznek is minden jobboldali nemzeti kezdeményezést. Szélsőségesnek, rasszistának, nacionalistának, egyenruhás bűnözőnek, nem egyszer fasisztának kiáltva ki mindenkit, aki tenni akar valamit a posztkommunista, liberális háttérből irányító nemzetidegen ideológiák és képviselőik ellen.

Ennek legékesebb példája az volt, amikor a kommunista kormányok hazugságokkal és mondvacsinált ürüggyel betiltották a Nemzeti Gárdát.

Tudták, hogy, ha ezt nem teszik, akkor ma 20.000 Gárdista lenne az országban. Minden faluban és városban gárdista szakaszok és századok segítenének a rendőrségnek a bűnözés megelőzésében, a rend fenntartásában,  a bajban segítenének és példamutatásukkal a nemzeti szellem zászlóvivői lettek volna. Akkor itt most nem ennyien, hanem tízszer, vagy százszor ennyien lennénk.

Ezt látták előre az „okos” kommunisták és liberális kozmopoliták. Ezért kezdték üldözni a Gárdát. Az a szomorú, hogy a választófülkék forradalmának győzteseinek, még nem volt idejük, hogy ezt az aljas politikai manővert kijavítsák és helyrehozzák azt, amit a kommunisták elrontottak. Reméljük, eljön ennek is az ideje. Mert ez a 20.000 gárdista megvan! Igaz, ruhájuk a szekrényben, szellemi fegyverük a szívükben, de ha kell ott állnak majd a gáton, ha a nemzet érdeke megkívánja!