KARÁCSONYI ŰZENET

A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM, VEZETŐSÉGE  A SZITTYAKÜRT  OLVASÓ TÁBORA ÉS A NAGY SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUS SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA NEVÉBEN BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ÚJESZTENDŐT KIVÁNUNK MINDEN NEMZETTESTVÉRÜNKNEK.

MOLNÁR LAJOS HSZM ELNÖK

Ki volt Istenfia, Jézus urunk?

Sokakat foglalkoztatott már Jézus urunk kiléte. Többen anyai ágon kérdőjelezik meg Jézus zsidó voltát, mert Szűz Máriáról nincs erre utaló bejegyzés a bibliában. Szent József pedig csak nevelőapja volt. A Katolikus Egyház főpapjai emiatt, érthetően, méltatlankodnak. Legújabban a Heti Világgazdaság 2003. szeptember 27-i számában, a 97. oldalon Mi van a rovásunkon? címmel a következőkről számol be: „Jobboldali körökben egyre nagyobb teret nyernek az ősmagyarkodó, újpogány vallások, a Magyar Katolikus Egyház vezetői ezért pásztorlevélben készülnek felemelni szavukat a jelenség ellen.” Persze, azok részére, akik elfogadják Jézus szűzi születést, mindez nem lehet gond.

„Pápai Lajos győri megyés püspök kemény hangon bírálta azokat a jobboldali nyilvánosságban megjelenő nézeteket, amelyek szerint a kereszténység és az ősmagyar, pogány hitvilág elvei összeegyeztethetők, és amelyek Jézusról, anyján, Szűz Márián keresztül, mint a magyarokkal biológiai rokonságban álló „pártusról”, „hercegről” beszélnek.”

„Az ilyen keresztényellenes támadásoknak helyet adó, azt vállaló vagy támogató mozgalmakkal, sajtóval egy gyékényen nem árulhatunk.” - mondja Pápai püspök úr.

Sajnálatos, de tény, hogy az említett mozgalmakban előfordulnak a meggondolatlan túlzások, de ha belelapozunk a bibliába, és figyelmesen elolvassunk Máté apostol evangéliumát (1:18-21), akkor úgy tűnik, az Úr angyala nem azonosítja a születendő Jézus népét a zsidó József népével. Íme:

„Jézus Krisztus születése így történt:

Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprenkedett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert Ő váltja meg népét bűneitől.

Ha Mária is zsidó volt, mint József, akkor az Úr angyalának nem ezt kellett volna mondania: Ő váltja meg népedet bűneitől? Persze, ezt lehet értelmezni az istenhit szemszögéből úgy is, hogy Jézus tanítását követőkre gondolt az Úr angyala, mikor azt mondta Józsefnek: „Ő váltja meg népét bűneitől.” – de lehet úgy is, hogy a születendő kisded nem lehet zsidó, mert anyja se volt az.

Nem is lenne gond, ha most abbahagynánk vizsgálódásunkat. Azonban, János apostol a következőképp írja le Pilátus és Jézus urunk szóváltását (18:33-36):

„Pilátus maga elé hivatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy-e a zsidók királya?

Jézus így válaszolt: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?

Pilátus ezt felelte: Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak kezembe. Mit tettél?

Ekkor Jézus így szólt: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.”

Ha Jézus zsidó volt, nem ezt kellett volna mondania?: ..., ne kerüljek ellenségeim kezére? Ha például egy magyart a magyar hatóság el akar fogatni, akkor nem azt mondja: menekülök, hogy ne kerüljek a magyarok kezére, hanem azt, hogy ne kerüljek a hatóság, vagy ellenségeim kezére. Jézus tehát nem azonosította magát a zsidókkal.

Máté apostol a 2:1-2. versben azt írja, hogy a kisded Jézust keletről „bölcsek” jöttek meglátogatni, akik a zsidók újszülött királyát keresték. Tudjuk, hogy ez nagy aggodalmat okozott Heródesnek, olyannyira, hogy megparancsolta a kémjeinek, hogy kövessék a bölcseket, és tudják meg, hol van az újszülött. A bölcsek is észrevették, hogy bajban vannak és sikerül elillanniuk a zsaruk szeme elől. Minden bizonnyal ők tanácsolták Szent Józsefnek és Szűz Máriának, hogy meneküljenek. Eredménye az lett, hogy Heródes legyilkoltatta a két éven aluli fiúgyermekeket. De vajon hová menekült Szt. József és Szűz Mária a kisdeddel? Feltehetőleg keletre, a bölcsek hazájába, ahol biztonságban érezhették magukat. Vajon milyen nevelést kaphatott ott a felcseperedő Istenfia? A következőkből talán némi fény derül az utóbbi kérdésre.

Kérdéses viszont az is, hogy valójában kik jöttek napkeletről az újszülöttet meglátogatni. Királyok, bölcsek vagy mágusok? Nem mindegy ugyanis. AzOregon Katolikus Nyomda (Oregon Catholic Press) által kiadott Mai Misekönyv-ben (Today’s Missal, 1999. november - 2000. április. 52. oldal.) Máté apostol evangéliumában a „bölcsek” helyett „mágusokat” (magi) ír (2:1-2), mely a Hastings-féle Bibliai Értelmező Szótár (Hasting’ Dictionary of the Bible) szerint a „pap” szóval rokon értelmű. Valamint a Perzsiában élő médek főpapjai is mágusok, akik nem szemita és nem árja fajtájúak voltak. Talán turániak?Kr.e. 721-ben fellázadtak a perzsa uralkodó ellen, aki egy részüket Számáriába telepítette. Elképzelhető, hogy Szűz Mária e nép kései sarja volt? Számos jel arra mutat, hogy Isten fiának anyja nem volt zsidó. A talmud (Sanhedrin 106a) szerint pedig hercegnő volt. Tudjuk, hogy Jézus az Olajfák hegyére járt imádkozni, ahol egy templom állt. Szintén a talmud szerint e templomban Szűz Mária leány korában szent táncokat táncolt. Zsidó templomba a nők be se tehették lábukat. Milyen vallás temploma volt tehát az Olajfák hegyén, ahova Jézus imádkozni járt? A turáni mágusok az újszülött herceget jöttek meglátogatni a Pártos Birodalomból? Onnan, ahol a médek éltek félezer évvel korábban?

Elgondolkodtató az is, hogy Jézus az utolsó vacsorán a kehelyben lévő bort vérével azonosította, melyből mindnyájan ittak az újszövetség szentesítésére. E cselekedet is a turáni népeknél szokásos vérszövetségre emlékeztet, mikor a kehelyben lévő borba néhány csepp vért is vegyítenek. Árpád népe is vérszövetséget kötött, mielőtt elfoglalta a Kárpát-medencét. A kereszténység felvétele előtt a magyaroknak is mágusai, magyarul táltosai voltak, és a turáni népek családjába tartozónak vallják magukat. Érdemes megemlíteni azt is, hogy Jézus arámi nyelven beszélt, melynek bölcsője Mezopotámia volt. Vajon milyen nyelven beszélt az apostolokkal? Megannyi kérdés. Magyar Jézusról beszélni azonban – mai értelmezésben – túlfeszítettnek mutatkozik, de ha Jézust Szűz Mária révén fajtánk-bélinek, azaz turáni születésűnek mondjuk, akkor valószínű helyes úton járunk.

Az itt felsoroltakat még a következők is alátámasztani látszanak. Pilátus nem látta Jézus bűnösségét bizonyítottnak. Mosta kezeit, és tett egy utolsó kísérletet megmentésére. Megkérdezte az egybegyűlteket, hogy kit szeretnének szabadon bocsátani az ünnep alkalmából: Jézust vagy Barabást? A zsidó tömeg a zsidó Barabást választotta, és „feszítsd meg őt” rivallt Jézusra. A tanítványok, a majdani apostolok is keletre mentek téríteni. Talán saját fajtájuk körében jobb eredményt és biztonságot reméltek?

Radics Géza

Karácsony és a karácsonyfa

A karácsonyfa Jézus urunk születésnapján a Megváltó eljövetelét, a fény diadalát jelképezi a sötétség felett. Ennek ellenére a karácsonyfa állítás mindössze félévezredre megy vissza, de széles körben csak az 1700-as években, Németországban kezdett elterjedni. Magyarországon először az 1800-as évek közepén állítottak karácsonyfát. Addig az „istenfával” – életfával – és termőágakkal díszítették a házat. Az 1900-as évek első felében még nagyon szerény volt a karácsonyfa feldíszítése, a maihoz viszonyítottan. Megelégedtek néhány almával, aranyos színre festett dióval, angyalhajjal, gyertyával és csillagszóróval. Az ajándékozás is szerény volt, mert a jelképiség, az eszmei és lelki tartalom volt a fontosabb.

A fenyő jelképezése az újkőkortól

                     Babilonig

Karácsonynak az ősvallásba visszanyúló gyökerei vannak. Eredetileg az ünnepségek a téli napfordulóhoz, és nem Jézus születéséhez kötődtek. A nappalok ugyanis ekkor kezdenek hosszabbodni. Rómában Saturnalia és a perzsa eredetű Mithra istenségeknek rendeztek nagy ünnepséget mulatozással, jókedvvel, ajándékozással, mert ők is a fény, a megújulás istenségei voltak. De, ahogy a kereszténység erősödött, és eme „pogány” istenségekhez kötődő ünnepségek tömegvonzása a keresztények körében sem gyengült, ezért – egyes vélemények szerint – a 350-es évek elején I. Július pápa Jézus születésének ünnepét január 6-ról december 25-re tette át, azt remélve, hogy az ünnepi külsőségeket a meghitt és bensőséges lelkiség veszi át. A zöldágakkal való díszítés, számos műveltségben visszamegy legalább 4000 évre, az ilyen és ehhez hasonló ünnepségek alkalmával. Sőt, az örökzöld fenyőfa már az újkőkori régészeti leleteken is előfordul, valószínű, mint az örök élet jelképe. Mindenkor a fény győzelmét jelképezve a sötétség felett.

A fény és sötétség küzdelmének számos jelképisége van istenségek vonatkozásában is. Mezopotámiában például Dumuzi, vagy a babiloniaknál Marduk istenségnek újra és újra meg kellett halni, hogy újra és újra feltámadhassanak, mint ahogy a természet is újra és újra meghal, hogy újra feltámadhasson. Az is figyelemreméltó, hogy ezen meghaló/feltámadó istenségeket rendszerint az örökzöld fenyőfával jelképezték, mint az örök élet megtestesítőit, mert ők a győzedelmes fény. E két szó: fenyő és fény eszmei kapcsolata is nyilvánvalóvá válik, ha a fa nevét felbontjuk így: FÉNY Ő! Ami e fa és szó kapcsolatának ősi eredetére utal, és ezen ősiséget éppen a magyar nyelv őrizte meg a legtökéletesebben.

Maga a karácsony szavunk is ősi műveltségünkből származik. Hajdanában komoly mesterségnek számított a solymászat. Királyainknak is voltak solymászai. A sólyom a leggyorsabb reptü ragadozó madár, ezért a betanított sólymok kiválóan alkalmasak vadászatra. E ragadozók egyike a kerecsensólyom. A solymászok meglesték a fészkelő sólymokat, és kiszedték belőlük a fiókákat. Felnevelték, és betanították őket vadászatra. A fiatal sólymok első nagy próbatételére a téli napfordulón került sor, ünnepségek közepette. A fény újjászületése napján a táltos áldását adta rájuk és az ünneplőkre, miután a fiatal kerecsensólymokat a magasba röppentették. A kerecsen = karácsony szónk kapcsolata kézenfekvőnek mutatkozik. Mondabeli istenjelképünk, a Turulmadár is a kerecsensólyommal hozható kapcsolatban.

Radics Géza