ONLINE HÍRSZOLGÁLAT www.szittya.com/hirek.htm

        Forrás: http://www.larevuecritique.fr/article-hongrie-96335671.html             

Mindnyájan magyar hazafiak vagyunk!

A magyarországi helyzet továbbra is lázban tart mindenkit aki számít Párizsban: a nagy

lelkeket, a szellem embereit, a methodista lelkipásztorokat és az emberbarát bankárokat.

Tegnap este a Le Monde megint teljes egészében Orbán úr “antidemokratikus

elhajlásainak” , “gyalázatos” alkotmányának és “szégyenletes” törvényeinek szentelte

vezércikkének elsö részét.

Magától értetödik, hogy szóba került Európa, a római szerzödés szelleme, Monnet,

Schumann és Brüsszel többi nagy élö lelkiismerete. És - most az elsö alkalommal - még

szankciókat is követeltek! Bizony: szankciókat, igaziakat, komolyakat, szigorúakat. El kell

ismerni, hogy egy demokratikus választások után alakult kormány ellen szankciókat

alkalmazni nem is olyan egyszerü dolog. De mit számít az. Végülis, qui bene amat, bene

castigat - aki jól szeret, jól is büntet !

A vezércikk második felét olvasva értjük csak meg igazán, hogy mitöl lett ennyire dühös a

mi mondén krónikásunk: a magyar kormány gazdaságpolitikájától! “Egy furcsa nacionalista

hitvallást követve, úgy tünik, hogy Orbán úr elhatározta, hogy országa egyedül is ki tud

lábalni az öt súlyosan érintö válságból. Visszautasítja, hogy teljesítse azokat a feltételeket,

amelyektöl az EU és az IMF függövé teszi az országnak nyújtandó segélyt.” Á vagy úgy!

nem hajlandó eltürni ezeknek a frankfurti és new yorki uraknak diktátumait? Ugyanazokét

akik éppen most véreztették el Görögországot és most arra készülnek, hogy padlóra

küldjék Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát? Értjük már! Az, hogy Orbán úr

módszerei kicsit önkényesek, hogy kissé túl sokat foglalkozik a lobogó, a közrend és a

vallás kérdéseivel, hogy csak mértékkel kedveli a Köztársaság szót, aminek egyébként

éppen most tette ki a szürét az alkotmányából, mindez csak hagyján! De az, hogy nem

hajlandó hajbókolni Draghi úr és Lagarde asszony elött, nem engedi, hogy ezek az

eurokraták az orránál fogva vezessék, az már bünös vakság jele. Kell-e még más

bizonyíték arra, hogy Orbán úr egy proto-fasiszta? Nem hisz sem a központi bankok

függetlenségében, sem a szabad versenyben, sem Van Rompuy úr intelligenciájában,

sem Juncker úr becsültességében!

Egy olyan országról van szó, amelyik nagy többséggel megválasztja a nemzeti

felemelkedés kormányát, annak reményében, hogy talán kikerülhet abból a válságból,

amibe Európa süllyesztette, amelyik ugyancsak nagy töbséggel támogat egy új

alkotmányt, ahol a haza, becsület és történelem szavak visszanyerik jelentésüket, amelyik

csak úgy mellékesen, egy nagyszerü ötlettöl vezérelve, megszabadul a Köztársaság

szótól és a “demokráciának” a sztálini korszakból örökölt színes üveggolyóitól, amely

megvédi a nemzetközi pénzintézetekkel és Bruxelles gnómjaval szemben a jogait,

állampolgárainak munkahelyeit, és gazdaságát.

\ \Mi is ez az ország a Le Monde, aLibération és a mi kivaló polgári sajtónk véleménye szerint?

Egy kvázi-diktatúra!

S eközben Olaszországra és Görögországra mindenfajta választások nélkül, egyszerü

kinevezéssel, kényszerítenek rá új vezetöket, Goldman-Sachs alkalmazottait, közismert

gazembereket, férgeslelkü bankárokat, akik közül egyesek saját országuk tönkretételében

müködtek közre, és akiket most a piacok és ragadozóik helyeztek oda smasszernek. Ezt

minek tartja a Le Monde, a Libération és a velük hasonszörü sajtó? Szabad és

demokratikus országoknak! Olyannyira, hogy azt szeretnék, legyen ugyanígy

Franciaországban is.

Lionel Stoleru úr vajon nem jelentette-e ki jámborul a mút héten a Le

Monde hasábjain, hogy a “demokrácia képtelen olyan politikai vezetöket kitermelni és

támogatni, akiknek elég bátorságuk lenne a népszerütlen, de feltétlenül szükséges

intézkedéseket meghozni.” És hogy a hatalmat olyan “bátor emberek” kezébe kellene

adni, mint Camdessus, Trichet, Pascal Lamy vagy Claude Bébéar urak. Miért ne adnánk

közvetlenül Parisot asszony kezébe a hatalmat? (A francia Vállakozók Szövetségének

elnöke)

Magyarország ma az ellenálló Európa a szimbóluma.

A népek önrendelkezési jogánaknevében teszi ezt, akárcsak alig több mint fél évszázada a

szabad és büszke élethez valójog nevében.

A magyar ellenzék tüntetései, melyeket médiáink oly bökezüen közvetítenek

újra és újra, valójában csak keveseket mozgósítanak. A budapesti utca emberének

véleménye szerint föleg idöseket, funkcionáriusokat és mindenekelött a régi kommunista

rezsim híveit. Annak a a rezsimnek híveit, amely csalással, hazugsággal, büntettekkel

ragadta magához a hatalmat, amely betiltotta az alkotmányt és mindenfajta demokratikus

megnyilvánulást, korlátozta a szakszervezetek müködését; rendörök, hóhérok és gyilkosok

rezsimje, amely majdnem egy fél évszázadon keresztül egy véreskezü Köztársaságot

kényszerített rá Magyarországra.

            E gyalázatos múlt emlékének ördögét akarják kiüzni

magyar barátaink azáltal, hogy jóváhagynak egy alkotmányt ami újra elötérbe helyezi

identitásuk, nyelvük, területük, szabadságuk szimbólumait. Talán egy még távolabbi, de

nemkevésbé kegyetlen múlt emlékét is le szeretnék rázni: az 1920-as trianoni

szerzödését, amelyben a szövetséges hatalmak, és mindenekelött a laicista és

republikánus Franciaország igyekezett megbüntetni és megalázni a katolikus és

habsburgista Magyarországot megfosztván azt területének és népességének

kétharmadától.

Az európai unió, tudatlan politikusainak és a telhetetlen bankárokat kiszolgáló

funkcionáriusainak csapatával úgy gondolja, hogy útját állhatja a nemzeti emlékezés és

újjászületés eme folyamatának. Diktátumokról, büntetésekröl és szankciókról álmodoznak.

Jobb lenne, ha vigyáznának! Magyarország nem azért lett független a Szovjetúniótól, hogy

egy másfajta, jobban álcázott de nemkevésbé zsarnoki birodalom része legyen. Ellen fog

állani, és ellenállása másokat is követésre sarkall majd. 1956-ban a francia nép, az akkori

vezetöivel dacolva, spontánul támogatta a budapesti felkelöket. 1956 novemberének

estéin a Párizsban összegyültek emlékeztették a dunai mészárosok francia büntársait,

hogy jó lesz vigyázniuk. Mert Párizsban nem nagyon szeretik azokat, akik a szabad

népeket bántalmazzák. Ma este mindnyájan magyar hazafiak vagyunk!

Hubert de Marans