ÖSSZEESKÜVÉS PATRUBÁNY MIKLÓS ELLEN !
HETEK ÓTA AGGÓDVA FIGYELJÜK A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉBEN ZAJLÓ RÁGALOMHADJÁRATOT ÉS HAJTÓVADÁSZATOT, MELYET A VILÁGSZÖVETSÉG ERDÉLYI TÁRSASÁGÁNAK ELNÖKJELÖLTJE, PATRUBÁNY MIKLÓS ELLEN FOLYTATNAK, SZÁNDÉKOSAN FÉLREVEZETVE A KÖZVÉLEMÉNYT, ÉS SZÉTROMBOLVA MINDENT, AMI EGY NEMZET ÉS EMBER ÉLETÉBEN SZENT ÉS SÉRTHETETLEN. A BECSÜLETET, TISZTESSÉGET, ÖNFELÁLDOZÁST, A JÖVŐBE VETET HITET, A MAGYARSÁG IRÁNTI ELKÖTELEZETTSÉGET.
A LIBERÁLIS SAJTÓ, A KORÁBBI KOMMUNISTA ÁLLAMBIZTONSÁGI ELNYOMÓ APPARÁTUSOK MOST DEMOKRATIKUS MEZBEN BOROS PÉTER VOLT MINISZTERT FUTTATJÁK PATRUBÁNY MIKLÓS ELLEN A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKI TISZTSÉGÉRE.
TÜZZEL VASSAL HARCOLNAK PATRUBÁNY ELLEN, AKIT AZ ELSZAKITOTT TERÜLETEK MAGYARSÁGA ÉS A NEMZETI EMIGRÁCIÓ, EGGYÜTESEN 5 MILLIÓ MAGYARJA JELÖLT ERRE A POSZTRA. EZ AZ ÖSSZEESKÜVÉS PATRUBÁNY ELLEN A HATALOMBÓL, TÖRVÉNYHOZÁSBÓL KIREKESZTETT 5 MILLIÓ MAGYARNAK SZÓL. EZ AZ 5 MILLIÓ SZAVAZAT VESZÉLYT JELENT A SZÁMONKÉRÉSTŐL MENTES URALKODÓ OSZTÁLYNAK. NEM AKARNAK EGY NEMZETI IRÁNYZATU MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGET, MELY NEM ARRA A DOBSZÓRA MASIROZIK AMIT A RÓZSADOMBI 13-AK VEZÉNYELNEK.
A TITKOSRENDÖRSÉG MA HARCOL PATRUBÁNY ELLEN ÉPPUGY MINT AZ ELMULT HÓNAPOK ALATT SZALAY RÓBERT ELLEN AZ 56 IGAZ TÖRTÉNETE CÍMÜ TANULMÁNYA MIATT.
MA OTTHON, A TÖRTÉNETI HIVATALT ÁTMINŐSÍTIK NEMZETBIZTONSÁGI SZAKLEVÉLTÁRRÁ, ÉS ZÁROLJÁK A BÜNÖSÖK TETTEIT.
INKÁBB KAPJANAK AZ IRATOKBAN VÉDELMET A TETTESEK, SEMMINT IGAZSÁGOT AZ ÁLDOZATOK.
GYEKICZKI ANDRÁS, TITKOSSZOLGÁLATOK: TÍZ ÉV UTÁN CÍMŰ CIKKE MEGJELENT A MAGYAR HIRLAP 2000 MÁJUS 18-i SZÁMÁBAN, MELY IGAZOLJA A FENTIEKET.
Gyekiczki András
titkosszolgálatok: tíz év után
2000-05-18 (a nyomtatott MH cikke)
A visszatekintések
idejét éljük. Honnan kezdtük tíz éve, hogyan
gondoltuk a rendszerváltást fél évszázadnyi elnyomatás után. Ma már
bizton állítható, hogy a III. Köztársaság bevezet? évtizedében voltak
feladatok, amelyeket az ország nem volt képes teljesíteni.
A politikai elit mindenesetre pótvizsga elé állította magát, amikor
kormánypárti javaslatra újból el?vette az ügynöktörvényt. Az általános
vitára a ritkított ülésezéssel a közvélemény kontrollját is lehetetlenné tev?
fideszes önkény miatt egy áprilisi éjszakán került sor, éjfél és három óra
között, még véletlenül se legyen újságíró, aki beszámolhatna az
elhangzottakról.
Az önálló képvisel?i indítványt el?terjeszt? kisgazda Csúcs László
bevezet?jében Zágráb
érsekét idézte, aki szerint bár a kommunizmus megbukott, mentalitásában tovább él,
szinte
mindannyian ?rzünk bel?le valamit, meg kell tisztulnunk tehát, ha a harmadik
évezredbe
akarunk lépni. A tisztulást, mármint a demokratikus államéletet szolgálná a
törvénymódosítás, az alkotmányosság és a végrehajthatóság együttes
figyelembevételével. Szó esett még nemzetellenes b?nök elhallgatásáról, emberi
sorsok
százezreinek tönkretételér?l, melyekkel szemben áll a fontos tisztségeket betölt?
személyek
távozásra késztetése vagy legalább megnevezése. A feladat most az, hogy szélesebb
körben, mint az Országgy?lés vagy a köztársaság elnöke el?tti eskütev?kön,
ellen?rizni azt
kell, hogy a bírák, ügyészek, médiavezérek, közvéleményre befolyást gyakorló
újságírók és
a közpénzb?l m?köd? pártok tisztségvisel?i végeztek-e az átkosban "bels?
reakciót"
elhárító titkosrend?ri tevékenységet. Azért csak ?ket és azért csak ezért, mert
így még nem
elkésett, így még alkotmányos, így még olcsó, így még tetszik a kormánynak is,
mint azt
Demeter Ervin, akkor még mint államtitkár jelentette a Tisztelt Háznak.
Tíz évvel az emlékezetes Duna-gate után joggal mondhatnánk - Cseh Tamástól
kölcsönvéve - most már a harmadik kabinet alatt "Játsszuk újra el, hogy
semmir?l sem
tudunk, / tegyünk újra úgy, hogy semmir?l sem tudunk". Amiként a kormánypárti
megközelítés nem akar tudomást venni semmir?l, ami ellentmond politikai érdekeinek.
Vagy
tán ideje lenne, hogy ne ",játsszuk azt, hogy játszunk megint, / hogy az id?re
hályog
tapad", mert akkor végérvényesen igaza lesz Hack Péternek, aki az SZDSZ
szónokaként a
vitában kijelentette, hogy az új demokratikus elit voltaképpen alulmaradt az egykori
kommunista titkosrend?rségekkel vívott küzdelemben.
Az eddigi több nekifutásból elért törvényhozói teljesítmény alátámasztja Hack
igazát. Tíz
év után sem tudjuk, nem tudhattuk meg, hogy a korábbi állambiztonsági elnyomó
apparátusok - és nem csak a minden b?nök b?nbakjaként a köztudatba belesulykolt
III/III.
- személyzete, munkatársi köre, kapcsolatrendszere hogyan és mennyiben befolyásolta a
demokrácia kialakulását, m?ködését. A kádári hatalom eme tartópillérének romba
döntése
óta eltelt id?szakban nem jutottunk közelebb az állambiztonsági elnyomó apparátus
valódi
megismeréséhez, ezért nem lehet lezárni a múltra vonatkozó törvényhozást. Ebb?l
a
felismerésb?l kell kiindulnia az Országgy?lésnek, és így arról fog a jöv? héten
dönteni,
hogy hozzájárul-e a diktatórikus rezsimek b?neinek további leplezéséhez, és az
alapos
indok nélküli megkülönböztetést továbbra is fenntartja-e a Rákosi- és
Kádár-korszak
állambiztonsági gépezetének egyes ügyosztályai között. A hírszerzés, a
kémelhárítás, a
katonai elhárítás ugyanis legalább olyan mértékben az elnyomó apparátus része
volt - a
bels? ellenzékkel szemben is -, mint az átmentésük érdekében a rendszerváltás
el?tt
"beáldozott" III/III. Csoportf?nökség.
Ennek alátámasztására jogi érvek és tapasztalati, történeti kutatásokon alapuló
tények
egyaránt felhozhatóak. Ezek az érvek már sokszor elhangzottak, de csak az SZDSZ
képviseli azokat következetesen. Valahogy ?k nem bírták elfelejteni, hogy miben is
állt a
kommunista titkosszolgálatok lényege: az egységes irányításban, a szervezeti
változatosságban, de mindenekel?tt a kommunista pártnak és a szovjet érdekeknek
való
teljes alávetettségben. Lehet-e ezek után azzal a szemforgatással továbbélni,
amelyet a
magyar országgy?lés tíz éve gyakorol? Lehet-e különbséget tenni azok után, hogy
az 1990
februárjában hatályon kívül helyezett belügyminiszteri parancsok a III.
F?csoportf?nökséget teljes egységként kezelték? Amikor például 1966-ban a 0044-es
számú parancs a BM szerveinek az imperialisták fellazító politikája elleni
harcáról minden
csoportf?nökségre egyaránt kötelez? feladatokat szabott meg. Amikor 1970-ben, a
0022-es
BM parancsban a kulturális területen folyó ellenséges tevékenység elleni operatív
munka
feladatairól Benkei András belügyminiszter így utasítja együttm?ködésre a
csoportf?nökségeket: "Az egységesen sérelmezett és érvényesül? politikai
megítélés és
operatív gyakorlat kialakítása, er?sítése érdekében növelni kell a centralizmust.
A feladat
megoldása érdekében hatékonyabban m?ködjön együtt a III/I., a III/II. és a
III/III.
Csoportf?nökség."
Gyakorta hangoztatott érv a hírszerzés, kémelhárítás, katonai elhárítás
átmentése
érdekében, hogy ezek már akkor is olyan tevékenységet végeztek, amely a jogállamban
is
törvényeken alapul. Kevesebb nagyobb arculcsapás éri ilyenkor a magyar politikai,
különösen a hazai ellenzékkel kapcsolatot tartó '56-os menekülteket, akikre
ugyanolyan
módon, ugyanolyan eszközökkel próbáltak dolgozni a kommunista rendszer III/I-es
hírszerz?i, mint idehaza a III/III-as. Miért is volt ez erkölcsileg magasabb rend?
tevékenység? Miért is élvezi védelem az ebben dolgozó operatív tisztet, mondjuk
azzal
szemben, aki az általa készített jelentésb?l álló összefoglalót olvasta a Bem
rakparton vagy
a pártközpontban? Tessék felébredni a tízéves álomból, aki csak a III/III-ra
zúdítja a
kommunista rendszer iránti minden haragját, alig burkoltan a forradalmat eltiprók
logikáját
viszi tovább!
Az állambiztonsági szervek m?ködésének alapvet? szabályait a BM által 1967-ben
kiadott -
többször módosított - ügyrend határozza meg. A VI. fejezet a F?csoportf?nökség
egyes
szerveinek feladatait veszi lajstromba: "19. A III/I. Csoportf?nökség feladata: e)
Felderíti az
ellenséges magyar emigráció szervezeteit, tagjait, az MNK elleni terveit,
tevékenységét.
Intézkedéseivel, akcióival korlátozza, megakadályozza azok megvalósítását.
Bomlasztja e
szerveket. Támogatja a lojális emigráció csoportjait és tagjait. f) Felderíti,
korlátozza,
megakadályozza a Vatikán és különböz? egyházak világszervezeti központjainak az
MNK
és a szocialista tábor ellen irányuló ellenséges tevékenységét, célkit?zéseit,
illegális
behatolási csatornáit. - munkája során együttm?ködik a III/III.
Csoportf?nökséggel. A
megszerzett adatokkal el?segíti az egyházi reakció elleni elhárító munkát az
ország határain
belül."
Mi sem lenne természetesebb, hogy a magát keresztény, polgári jelz?kkel definiáló
kormány az ilyen munkát végz? személyekt?l megóvja a köztársaság politikai
intézményeit,
és nem hagyja ennyiben. De nem. A tíz év alatt a
titkosrend?rségi örökséget sokan vették
pártfogásukba, Boross Pétert?l kezdve, aki két minisztersége illetve
miniszterelnöksége
alatt majd utána is következetesen tartotta hátát a szent ügyért, folytatva Horn
Gyulán és
Nikolits Istvánon keresztül, akik hitegették, majd keményen bedarálták a cél
érdekében
koalíciós partnerüket is. A jelek szerint nem lesz ez másképp a
költségvetés jeles
szakért?jével, Csúcs Lászlóval és a társel?terjeszt? acélos tekintet? Mátrai
Mártával sem,
akik vélt alkotmányos aggályaik fogságában cselekszenek. Talán megszabadulnak
t?lük,
ha tudják, amikor jogutód szervezeteket emlegetnek, ezt a döntést nem egy demokratikus
úton megválasztott kormány hozta meg, hanem még Németh Miklósé. Kényszeresen
alkotmánybírósági döntésre hivatkoznak, holott a tavalyi, a '94-eshez képest
ellentétes
szellem? határozat csak annyit tartalmaz, hogy nem szükségszer?en közérdek? adat
az a
tény, miszerint valamely személy ma is m?ködhet? titkosszolgálat tisztje, vagy az
volt. Ez
nem köti meg a törvényhozó kezét, hiszen talán nem azt akarta mondani a taláros
testület
Nikolits István és Vastagh Pál emeszpés miniszterekt?l bekért álláspontjuk
alapján, hogy a
Vatikánban ma is m?ködtethet a Magyar Köztársaság a klerikális reakció
megfékezésére
ügynököket, vagy a KGB utódszerve számára szervezhetik be a magyar katonai
hírszerz?k
a NATO-tagországok katonai vezet?it. Még ha ugyanazok is vannak a helyükön.
A demokratikus deficit persze ennél jóval nagyobb ebben a körben. Az átvilágítás
lényege
a nyilvánosság kizárása. Ha nem fogadják el a szabad demokraták javaslatát,
miszerint
mindenki kérhetné annak igazolását, hogy nem volt a titkosrend?rség alkalmazottja,
hogy
minden üldözött megismerhetné az ?rá dolgozó ügynök kilétét, hogy végre teljes
iratmegismerés válhasson valóra - nos akkor a nyilvánosság kizárása továbbra is
okot ad
azon politikusi sopánkodásra, hogy lám milyen fontos téma, és senkit nem hoz lázba.
A
kormány ez ügyben már letette a maga obulusát. Tavaly ?sszel egy a tárgyhoz nem
ill?
törvényben ez év március elsejét?l tíz évvel kitolta a Kádár-korszak 1980 és
'90 közötti,
titkosított iratállományának felülvizsgálatát. Így vált lehet?vé, hogy a
titkosszolgálatok
jogszer?en megtarthassák azokat az iratokat, amelyeket a február 28-án lejáró
határid?vel
nem adtak át a Történeti Hivatalnak. A civil társadalom semmibevétele azonban még
nem
teljes. Az újdonsült titokminiszter azzal kampányolt maga mellett, hogy elkészül a
páratlan
m?, a Történeti Hivatalt átmin?sítik nemzetbiztonsági
szaklevéltárrá. Inkább kapjanak az
iratokban védelmet a tettesek, semmint igazságot az áldozatok.
Egy héttel a zárószavazás el?tt tessék már megmondani, melyik az a párt, amelynek
az
elnöke csak úgy, kedvtelésb?l szokott, ha rájön, szimplán hazaárulózni, jókat
komcsizni?
Minek a megismerését akadályozza "a hernyós-nyüves csömör"?