Solomon bosszúja
A 86 éves tömeggyilkos álnéven Tel
Avivban él
2005. február 7. 11:14
Jack Corn
A II. világháború után
Lengyelországban több mint 200 ezer német származású embert
gyűjtöttek össze. A haláltáborok vezetőit az addig üldözött
zsidók közül válogatták, akik a kínzásokkal 80 ezer német
származású civilnek oltották ki az életét. A legkegyetlenebb
táborparancsnok a ma Izraelben élő Shlomo Morel volt.
Közvetlenül a II.
világháború után Lengyelországban 277 börtönben és
1255 kommunista koncentrációs táborban több mint 200
ezer német származású polgári személyt gyűjtöttek
össze. Sztálin írásos parancsára a haláltáborok
vezetőit szándékosan az addig üldözött zsidók közül
válogatták, akik éheztetéssel, kínzásokkal és
szadista kegyetlenkedésekkel 80 ezer német
származású civilnek, többségében nőknek és
gyerekeknek az életét oltották ki. A legkegyetlenebb
táborparancsnok a ma Izraelben élő Shlomo Morel
volt.
Sztálin marsall, a Szovjetunió kommunista pártjának
főtitkára és a Vörös Hadsereg főparancsnoka 1945
novemberében a Közép- és Kelet- Európát megszálló
szovjet csapatok egyik első és legfontosabb
feladatának azt jelölte meg, hogy népnevelési és „nácítlanítási”
célból gyűjtsék össze és deportálják Németországba a
megszállt területeken élő német származású polgári
lakosságot.
A háborút Moszkvában átvészelt, és a szovjet
fővárosból hazaküldött lengyel kommunisták Varsóban
is nekiláttak a parancs végrehajtásának.
Haladéktalanul felállították az Állambiztonsági
Hivatalt (Office of State Security) aminek az élére
– Sztálin külön utasítására – a zsidó származású
Jacob Bermant nevezték ki. Berman a hivatalhoz
tartozó alosztályok, börtönök és koncentrációs
táborok élére olyan zsidókat állított, akiknek
rokonait a nácik elpusztították, és a szovjetek
biztosak lehettek abban, hogy megvan bennük a
feladat végrehajtásához szükséges bosszúállási vágy.
Jacob Berman
A szovjetek által megkövetelt, és teljes mértékben
támogatott bosszúhadjárat azonnal beindult: a Jacob
Berman vezette ÁBH emberei a Lambinowice (német neve
Lambsdorf) melletti átnevelő táborból fiatal német
nőket és lányokat mezítláb hajtottak ki a városka
határában levő szántóföldre, ahol korábban több mint
500, a háború alatt kivégzett lengyelt temettek el.
A nőket arra kényszerítették, hogy a mész nélkül
sebtében elhantolt holttesteket kiássák, melléjük
feküdjenek, csókolgassák és közösüljenek a már régen
oszlásnak indult hullákkal. A táborba visszahurcolt
lányok és asszonyok közül hatvannégyen meghaltak a
pár nap múlva kitört tífuszjárványban.
Lambinowice-i
koncentrációs tábor
Jacob Berman a Swietochlowice nevű felső-sziléziai
kisváros (német neve Schwientochlowitz) mellett
létrehozott kommunista koncentrációs tábor
parancsnokának egy 26 éves zsidó származású volt
partizánt, Shlomo Morelt nevezte ki. Morel szüleit
és minden rokonát a német fasiszták Auschwitzban
meggyilkolták, csak ő és az egyik unokaöccse élte
túl a náci gázkamrákat. A swietochlowice-i táborba
az első, német származású polgári személyekkel teli
vasúti vagonok érkezése után este 10 óra körül Morel
besétált az egyik barakkba és pálcájával a csizmás
lábát verve közölte a rabokkal: „engem Morelnek
hívnak és zsidó vagyok. Az egész családomat
kiirtottátok Auschwitzban. Ott megesküdtem, ha élve
kikerülök, mindent visszaadok nektek (....) A a mai
naptól kezdődően megfizettek azért, amit csináltatok".
A lambsdorfi történet és a fenti idézet egy zsidó
származású amerikai történész professzor több
európai országban végzett hétévi kutatómunkájával és
kétszáz túlélő szóban és írásban tett vallomásának
felhasználásával készült könyvéből való. A már
elhunyt John Sack sok nehézség után 1993-ban tudta
megjelentetni a Szemet szemért: elhallgatott
történetek a zsidók által a németek ellen 1945-ben
elkövetett bosszúhadjáratról című könyvét.
A könyv Wrath of Solomon (Solomon bosszúja) nevű
fejezete hosszan részletezi a túlélők
visszaemlékezéseit Shlomo Morel kegyetlenkedéseire:
„az őrök kisméretű kutyaházakba kényszerítettek a
nőket és a gyerekeket és megparancsolták nekik, hogy
ugassanak, és aki nem ugatott elég hangosan, vagy
engedély nélkül abbahagyta, azt ott helyben
eszméletlenre vagy agyonverték (....)
megparancsolták az embereknek, hogy a földön hason
fekvő társaiknak a gerincére ugorjanak (....) az
egymás elleni bokszmeccseken addig kellett két
németnek egymás véres orrát verni, amig az őrök
megunták, és az is előfordult, hogy a sok ütéstől az
egyik fogolynak kiesett az üvegszeme (....) .
Rendszeresen a többi női fogoly szeme láttára
tucatjával erőszakolták meg a német nőket, a zsidó
őrök előtte hosszú sorba állva vártak a sorukra
(....) egy 14 éves fiúnak a szőke haját benzinnel
leöntötték és meggyújtották, a fiú életben maradt,
de megőrült a fájdalomtól, és utána az egész életét
egy zárt intézetben élte le (....). Az őrök arra
idomították a kutyákat, hogy a kikötözött
öregembereknek és kisfiúknak rohanva széttépjék a
nemi szervüket." Ezeken az eseményeken Shlomo Morel
személyesen vett részt, és vezette a tábor
foglyainak kínzását. Az irányítása alatt állt
koncentrációs tábor lakóinak több mint 80 százaléka
nem élte túl a szadista embertelenségeket.
Shlomo Morel
A II. világháború után a zsidó nép kárpótlásáról
folyó, és soha véget nem érő tárgyalások során a
nyugatnémet kormány készítetett egy felmérést az
1945 májusi kapituláció után a német polgári
lakosság ellen elkövetett atrocitásokról. A kormány
elé terjesztett, és sokáig titokban tartott
dokumentum szerint a német nép kollektív
megbüntetése nevében a szovjet megszállás alá került
országokban 200-250 ezer német származású polgári
személyt hurcoltak koncentrációs táborokba, ahol
mintegy 70-80 ezer ártatlan polgári lakos pusztult
el.
Európában az 1940-es évek közepétől zajlott le az
emberiség történelmének legnagyobb etnikai
tisztogatása: Lengyelországból, Csehszlovákiából,
Romániából és Jugoszlávia területéről tizenhat
millió német származású polgári lakost telepítettek
ki. (A forrás nem említi Magyarországot)
Lengyelországból főleg a sziléziai területekről
ötmillió embernek kellett távozni úgy, hogy a
fejenként egy bőrönd bepakolására sok helyen még öt
percet sem hagytak.
Shlomo Morel a háború után a kommunisták vezette
Lengyel Népköztársaságban maradt, ahonnan 1994-ben a
biztos menedéket nyújtó Izraelbe távozott. A
jelenleg 86 éves tömeggyilkos álnéven él Tel Avivban
jó anyagi körülmények között, a nyugdíját a zsidó
államtól kapja, és a Moszad (izraeli titkosszolgálat)
24 órás védelme alatt áll.
1998 decemberében a katowicei állami ügyészség
nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, és
kérte Izraelt, hogy 1600 rendbeli gyilkosságban való
részvétel miatt adják ki Lengyelországnak. Az
izraeli hatóságok elévülésre hivatkozva megtagadták
a kérést. Az Interpol értesítette a zsidó állam
kormányát, hogy ha Morel kilép Izrael állam
területéről, akkor a lengyel kérésre elrendelt
nemzetközi elfogatóparancs értelmében letartóztatják
és átadják a varsói kormánynak.
A tavalyi év végén Eva Kok, a katowicei ügyészség
vezetője újabb tanúvallomásokat és bizonyítékokat
csatolt a meglévő Shlomo Morel kiadatását követelő
iratokhoz. Most már a gyilkosságok mellett a
nemzetközileg elfogadott törvények értelmében
elévülhetetlen (Izrael is aláírta és életbe léptette)
„emberiség elleni bűntettekkel" is kiegészítette a
kiadatási kérelmét, amit a lengyel
külügyminisztérium diplomáciai úton ismét eljutatott
Izraelbe. Az izraeli hatóságok és az izraeli
igazságügyi minisztérium még nem hozta
nyilvánosságra a döntését a második lengyel kérelem
ügyében.
„Morel már a háború utáni békeidőben elkövetett
bűncselekményeit nem engedhetjük a szőnyeg alá
söpörni (...) az izraeliek nagyon erélyesek és
célratörőek a hasonló bűnök elkövetőivel szemben, és
ha tetszik ha nem, el kell fogadniuk azt, hogy más
nemzetek is ilyen módon akarnak érvényt szerezni a
nemzetközi és országuk törvényeinek" – nyilatkozta
Kok az angol lapoknak.
Dr. Lubomyr Luciuk, a legnagyobb kanadai ukrán
polgárjogi szövetség elnöke szónoki kérdést tett fel
a Morel-ügyről véleményét kérdező ukrán nyelvű
kanadai újság riporterének: „az egész világ tudja,
hogy a nácik hatmillió ártatlan zsidót szörnyű módon
semmisítettek meg, tehát itt nem arról van szó, hogy
egyenlőségjelet tegyünk hatmillió zsidó és
nyolcvanezer német emberi élet közé (....) inkább
arról az elfogadhatatlan kettős mércéről kell
beszélnünk, hogy a nácivadász Simon Wiesenthal
Központ, a B'Nai Brith, a Zsidó Világkongresszus és
a többi zsidó érdekvédő szervezet remekül együtt tud
működni a náci bűnöket elkövetők kézrekeritésében,
de most Shlomo Morel ügyében nem szólnak és nem
tesznek semmit (....) és ha ők nem is, de a zsidó
állam egyszerű és becsületes polgárai hogyan tudnak
elszámolni a saját lelkiismeretük előtt ezzel az
elképesztő kétszínűséggel?"
Forrás: The Telegraph,
The Toronto Star,
Allied War Crimes,
Ukrainian Archive,
The Ukrainian Weekly,
Ukrainian Canadian Civil Liberties Association,
John Sack: An Eye for An Eye: The Untold Story of
Jewish Revenge Against Germans in 1945.
|
|