KOMMUNISTA SÖPREDÉK URALJA MAGYARORSZÁGOT

Kinek is kellene szégyenkezni a besúgók miatt?
2002. szeptember 2. 12:07

Dombrovszky Ádám

Miközben április óta kormányszinten a Kádár-rendszer rehabilitációjának, sõt
már-már restaurációjának lehetünk tanúi, a kommunista világ legaljasabb
gépezetének, a besúgó rendszer mûködtetésének felelõsségét nemhogy nem
vállalják fel az örökösök, de a hozzá tapadt szennyet nyilvánosan másokra
szándékoznak szétfröcskölni.

Az embernek az az érzése, mintha krimit nézne, amelyben a fondorlatos bûnözõ
úgy hamisítja meg a bûnjeleket, hogy egyszeriben az ártatlan kerül gyanúba.
A filmekben persze végül többnyire a bûnös elnyeri méltó "jutalmát", de
vajon mi történik a rendszerváltozás utáni Magyarországon, a XXI. században?

Kinek is a szégyene az a leleplezõdéssorozat, amelyik most érte el a magyar
politikai elitet,(kommunista söpredék) s az elkövetkezõ hónapok további idõzített bombák
mûködésbe hozatalát ígérik? Egy pártnak, a szimpatizánsoknak nyilván nem
könnyû megélni, ha kiderül: tagjai, sõt prominensei közül korábban többen is
a III-as fõcsoportfõnökségnek dolgoztak. Már a puszta érintettség is
demoralizáló lehet, még akkor is, ha bebizonyosodik: megzsarolták az
áldozatokat.

A helyzetet komplikálja, hogy az "érintettségnek" számos formája létezik - a
kabátlopási ügybe elõszeretettel kevernek bele olyanokat is, akiknek
éppenhogy elvitték a kabátját.

A múlt feltárását most hirtelen, oly sebbel-lobbal végzõk számára a lényeg
láthatóan az, hogy összekeverjenek, egybemossanak bûnöst és áldozatot, s az
eszköztárban még az iratok meghamisítása is elképzelhetõ. Nem esik szó arról
az alapvetõ különbségrõl, hogy ki volt a hatalom oldaláról a beszervezõ, ki
volt, aki önként és dalolva vállalta az ügynökösködést, s ki volt az, aki a
zsarolások és fenyegetések hatására bizonyult gyengének.

De hát kinek is a szégyene, hogy a magyar politikai elitbe könnyen
"beférkõzhettek" az egykori III/akárhányasok?

Fölöttébb nyugtalanító az a leleplezõ-kiszivárogtató "aknakeresõ show", amit
a Magyar Szocialista Párt rendezésében szemlélhetünk azóta, hogy a párt
által még mindig támogatott miniszterelnökrõl akarata ellenére kiderült
rejtegetett múltja.

Az MSZP elérkezettnek látta az idõt arra, hogy az elõdje által a
rendszerváltozás hajnalán a vészhelyzetre elrejtett idõzített bombáit
mûködésbe hozza. Az aknakeresõ "demokratikus" parlamenti quiz során egy -
mellesleg alkotmányellenesen mûködõ - bizottság még olyan fel nem robbant
lövedékek keresésébe kezdett, amelyet a "játék" egyik résztvevõjének és
szervezõjének elõdje maga rejtett el. Azaz olyan nyilvános "kártyaparti"
kezdõdött el, amelynek egyik résztvevõje cinkelt lapokkal játszik.

Az MSZP mai vezetõi között többen vannak (Horn Gyula, Medgyessy Péter,
Csehák Judit, Gál Zoltán), akiket a Parlament a törvény értelmében
felszólított a képviselõségrõl való lemondásra, mivel bebizonyosodott, hogy
ismerték a besúgók jelentéseit, hiszen annak a megrendelõ körnek voltak
prominensei, akiknek reggelente az asztalára tették a spiclik által
összelapátolt információkat.

Az MSZP tehát nemcsak a vagyon örököse, hiszen részben ugyanaz az elit kerül
most vissza az ország irányításába, amelyik a pártállam idején is diktált.

Vajon eretnek gondolat-e azt feltételezni, hogy ez a kör birtokába jutott
mindazon ismereteknek, amit az MSZMP vezetõi annak idején felhalmoztak.
Vajon miért állította oly magabiztosan Medgyessy Péter saját leleplezõdése
után, hogy "lesznek még itt meglepetések". Keresztül verték volna-e a
jelenleg kormányon lévõk a Mécs-bizottság felállítását, ha nem lettek volna
biztosak politikai hozadékában?

Most ez a párt - abszurd módon - az erkölcs bajnokaként abból akar magának
tõkét kovácsolni, hogy nemcsak megtalálja, de mûködésbe is hozza az elõdje
által elrejtett aknákat. Olyan ez, mint amikor az ötvenes években a rendõrök
maguk dugták el a bûnjelet az áldozat lakásában...

De hát kinek is a szégyene, hogy a magyar politikai elitbe befészkelték
magukat a III-as fõcsoportfonökség emberei?

A Magyar Szocialista Munkás Párt vezette pártállam a nyolcvanas évek végén
zsarolással és fenyegetéssel emberek sokaságát kényszerítette az ellenzéki
pártokba való beépülésre. Bizonyos az is, hogy a III-as fõcsoporttal
együttmûködõk között nem mindenki íly módon sodródott az alakuló pártokba.
Nem kevesen voltak olyanok, akik a rendszerváltozás idején új életet akartak
kezdeni, s végre szakítva múltjukkal a demokratikus pártokban keresték a
helyüket. Jó szándékukat nem vitatva azonban leszögezhetjük: e nagy lelki
tehertõl akkor szabadulhattak volna meg igazán, ha - legalább akkor, amikor
komoly szerephez jutottak - feltárták volna a múltjukat a nyilvánosság
elõtt. Annál is inkább, mert tisztában lehettek azzal: nevük "valahol" úgyis
fel van jegyezve, s leleplezõdésük választott pártjukat is kínosan
érintheti.

Vajon valóban ezeknek a pártoknak volna elsõsorban a szégyene, ha
hierarchiájukban olyanok is magasra szökhettek, akik egykoron a III-as
fõcsoportfõnökség emberei voltak?

A beépítettek annak idején azt kapták feladatul, hogy lessék a pártállammal
szemben állókat, s jelentéseket készítsenek róluk. Majd a rendszerváltozás
hajnalán feladatuk a bomlasztás, a szétzilálás volt.

Az elsõ likvidálandó pártok azok voltak, amelyek a kommunisták által egyszer
már hidegre tett szociáldemokraták színeiben jelentek volna meg a porondon.
Ha nem is ilyen gyorsan, de sikerrel járt további történelmi pártok (elõbb a
kisgazdák, majd a kereszténydemokraták) összeugrasztása, egymás elleni
kijátszása is.

De ugyanígy elhelyezték az aknákat minden új pártban, hiszen azok is egyre
komolyabb veszélyt jelentettek az egypártrendszerre. (1989-ben 8479 hálózati
személy védte a pártállamot a többpártrendszerrel szemben.)

Ha kezünkbe vesszük a Magvetõ által 1996-ban kiadott Kis állambiztonsági
olvasókönyvet, abban százával találhatjuk a bizonyítékokat. Ilyen
megbízásokat kaptak a beépült ügynökök 1989-ben, Nagy Imre újratemetése
elõtt:

"Kalla fedõnevû tmb. (titkos megbízott) figyelemmel kíséri az SZDSZ
demonstrációval kapcsolatos egyeztetõ megbeszéléseit. A tervezett
tömegmegmozdulás helyszínének kiválasztása során a temetõben történõ
megrendezés mellett foglal állást. Amennyiben más helyszíneket javasolnak,
akkor a kevésbé frekventáltak mellett voksol."

"Jácint fedõnevû tmb.-n keresztül a sajtó felé kiszivárogtatja a
Fidesz .megosztott álláspontját."

A temetést megelõzõen készült jelentés már elõre jelzi, hogy Orbán Viktor
meglepetés erejû beszéd elmondására készül.

"Palástfû fedõnevû tmb., mint az SZDSZ kerületi csoportjának egyik vezetõje.
befolyásolja a tagok és Kõszeg Ferenc álláspontját. Felkérés esetén
elvállalja a rendezõi teendõket."

"Az MDF választmányában tevékenykedõ Kukorica fedõnevû tmb. feladatául
szabják, hogy hangoztassa azon véleményét, miszerint az amúgy is feszült
politikai légkört nem kell fokozni."

"A III/III. csoportfõnökség érintett operatív területei tisztázzák a temetés
pontos helyét, idejét, forgatókönyvét. Állapítsák meg, kik tartják a
búcsúztató beszédeket, lehetõleg azok tartalmát is. Vizsgálják meg, hogy a
legszélsõségesebb elképzelésekkel fellépõ szervezetek - FIDESZ, SZDSZ,
Republikánus Kör - egyes vezetõi miként járathatók le a többi szervezet
elõtt."

Ez utóbbi mondat különösen fejbe kólintja az olvasót. Mintha e módszerek ma
is ismerõsek volnának.

 ----------------------------------
Mindezeket figyelembe veve,lehetetlen,hogy a "rozsadombi paktum" nem tortent
meg!

RA.