Szeszák Gyula írása

Szeszák Gyula írása: Ünnep - rontás

Hét évnek kellett eltelnie1956 októberétől ahhoz, hogy 1963 májusában, echte emeszempés családban [párttitkár apa, pártalkalmazott mama], megszülessen a kis Viktorka. Persze nem késett le semmiről. 1989. jún. 16-án Nagy Imre és társai temetésén már ő volt a magyar ifjúság képviselője és ekként szónokolt. "... Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövet kezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik". Mondta ezt az az Orbán Viktor, aki "... politikai pálya futását gimnáziumi alapszervezeti KISZ titkárként kezdte" maga is. Akkor is sok birka magyar tipródott a Hősök terén [kb. annyi mint most március 15-én a Kossuth téren]. Senki sem vette észre, hogy Viktor, a párttitkárfi, idegen jelmezbe bújt és eljátssza annak a sokszázezer magyar ifjúnak a szerepét, akit mint osztályidegent tényleg nem vettek fel az egyetemre és a seregbe munkaszolgálatra hívtak be. Ha akkor valaki elbődül, vagy csak elröhinti magát, tán' másképp alakul a magyar történelem. Ám e pojáca látványára senkinek se' jutott eszébe semmi. Nem csoda, hisz a birkának nincsenek indulatai, nincs humorérzéke és főleg nem érti amit lát, vagy hall. Azóta lepergett az idő rokkáján 23 esztendő, de a tömeg maradt ami volt...

Ami azt illeti, az emelvényen ágáló Soros tanítvány jövőjét nem nyelte el a hatodik koporsó. Sőt bőven kárpótolta kiszes önnmagát és emeszempés felmenőit - visszamenőlegesen és előre is - amiatt, hogy a szocializmusban nem lehettek kapitalisták, azaz kénytelenek voltak a rendszerváltásig "szükölködni".

Az a mondás, hogy a felségest a nevetségestől egy hajszál választja el, csak az értelmes emberek körében igaz, a tömegre nézve nem. Platón görög filozófus szerint a tömeg az "elemi rossz". Livius római politikus szerint a "szükséges rossz". A tömegbe olvadt személy pszichológiája alapvetően különbözik az egyén pszichológiájától. A "kollektív lélek" a tudatalattiba merül, ezért alcsonyabb rendü az egyéni, azaz a tudatos léleknél.

Az idei március idusán a Kossuth téren ágáló Orbánt hallgatva az jutott eszembe, hogy lám emelte a tétet. Ezúttal már negyvennyolcas forradalmárokat alakit, ráadásul többet egyszerre: lánglelkü Petőfit, merész Kossuthot és mérsék letes Széchenyit.

Beszéde teljességgel nélkülözött minden intellektuális tartalmat. Nem a téren toporgó egyén értelmére, hanem a tömeg érzelmeire apellált. A legjellegzetesebb lózungok így hangzanak. "1848 politikai és szellemi örökösei vagyunk, 1848 politikai programja pedig úgy hangzott, mint a mai magyaroké: nem leszünk gyarmat! ... Ma már elegen és elég erősek vagyunk, hogy a szabadságjogaink után kivívjuk a szabad magyar életet is ... Nem fogjuk adósrabszolgaként leélni az életünket ... A pénzügyi függetlenség a szabadság feltétele."

Erről Hitler jutott eszembe. No' nem a hasonlóságok, hanem a különbözőségek miatt. Mert hogy is gondolkodott a Führer a tömegről? Kijelentette mindenekelőtt: "a nemzetet tömeggé teszem". Majd miután ez sikerült: „Fanatizáltam a tömeget, hogy politikám eszközévé tegyem. Kényszerítettem, hogy emelkedjen önmaga fölé, értelmet és tevékenységet adtam neki. Szememre hányták, hogy a legalacsonyabb ösztönöket élesztem fel a tömegben. Ez igaz. Ha ésszerű érveléssel állok a tömeg elé, nem ért meg; de ha olyan érzelmeket keltek benne, amelyek szájaíze szerint valók, nyomban követi a parancsot ... Tömeggyűlésen nincs helye a gondolatnak… minél nagyobb a tömeg, annál könnyebb irányítani. Mennél dúsabb színezésű az emberi alkotóelemek, parasztok, munkások, tisztviselők összetétele, annál inkább válnak egyéntelenített, tipikus tömeggé." Ugyanez más megfogalmazásban. "Sohase fecséreljétek az időtöket az értelmiségiek és érdekcsoportok összejövetelein. Amit ott ma okszerű fejtegetéssel elértek, azt holnap ellenkező tanításokkal elhomályosítják. De amit a nemzetnek a tömeg állapotában mondtok, az mintegy önkivületben, ráparancsolt igazságként kitörölhetetlenül benne marad és minden ésszerű kioktatásnak ellenáll." Vélem, Orbán sem gondolja másként.

Csakhogy.

Hitler nem csupán és nem is első sorban tömegben, hanem népben gondolkodott. Helyesen úgy vélte, a tömeg csak eszköz a nép felemeléséhez. Ezt így fejezte ki. "Minden államnak elsősorban a takarékoskodó kisemberek és a házi asszonyok biztonságérzetére, bizalmára kell támaszkodnia. E két társadalmi csoport hűsége és barátsága nélkül egyetlen kormány sem tarthatja magát sokáig." Nos éppen e két társadalmi csoportot döngöli agyagba Orbán, sokkal kegyetlenebbül mint szoci elődei Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai tették. Orbán a nemzetközi tőke legkiméletlenebb adóprés kezelője! "Szabadságharca" ócska szappanopera csupán. Erre többször bátorkodtam már rámutatni, legutóbb "Orbán passiójátéka" c. írásomban.

A III. Birodalom politikai és gazdasági arculatával a Szentkorona tan c. cikkemben foglalkoztam részletesebben. és hozzáférhetővé tettem Hitler "Mein Kampf" c. valamint Joannes Öhquist "Führer Birodalma" c. müveit. Ezek most innen is elérhetők azért, mert bizonyos kitételekre anélkül akarok hivatkozni, hogy ide bemásolnám őket. Inkább lehetővé teszem az olvasónak, hogy eredetiben olvashassa azt amire fel akarom hívni a figyelmét.

Kezdjük azzal, hogy Hitler társadalomfelfogása szerint a liberalizmus jelszavával operáló "részvénykapitalizmus" a zsidó tőke behatolási módszere a nemzeti gazdaságok elpusztítása céljából. E behatolás trójai falova a parlamentáris demokrácia amely a szervezett lekiismeretlenség rendszerében fedezi a hódítók üzelmeit. Következésképp a Szerző nem e kategóriák megjavításában, hanem kiküszöbölésében gondolkodott, ill. cselekedett. Elképzeléseit igazolta a történelem. A III. Birodalomnak sikerült a nemzetgazdaságot talpraállítania. Társadalma, hadserege, gazdasága és szociális ellátó rendszere szilárd maradt a háborús erőfeszítések, majd pusztítások ellenére úgy, hogy népessége gyarapodott. Nem volt nélkülözés, még infláció sem. A "demokráciáknak" a béke évtizedeiben sikerült e jelenségeket újratermelniük elhúzódó és egyre mélyülő világválság formájában.

A népjólét célkitűzéseit a nemzetközi tőke csak abban a fázisban túzi zászlajára, amikor mint szociális, vagy munkás mozgalom a nemzeti gazdaságok tönkretételére tör. Uralmi helyzetben viszont porig rombolja a népjóléti intézmé nyeket. Hitler jól látta e kettős taktika aljasságát, ill. veszélyeit, ezért a nemzetépítő folyamatokból sikeresen kirekesztette a zsidóságot, illetve a nemzetpusztító "intézményeket" [tőzsde, nemzetközi bankok, liberális sajtó, stb.].

E folyamatok leírását Öhquist könyvéből ismerhetjük meg részletesebben.

Hitler nem alkotott alkotmányt, alaptörvényt, sem sarkalatos törvényeket. Beérte egy 25 pontból álló nyúlfarknyi pártprogrammal. Mondhatom, e programnak minden pontja tanulságos. A legérdekesebbeket kijelöltem.

Persze Orbán is beszél ilyesmikről. Az általa vezetett rendszer azonban pontosan ezeket az intézményeket és értékeket rombol ja le azáltal, hogy az adósságszolgálat keretében elvonja tőlük a költségvetési támogatást.

A III. Birodealomban a nemzeti újjáépítés két négyéves terv keretében történt. Érdekesek a tervcélok : a parasztság és a munkásság megsegítése a nemzet létalapjainak megteremtése, megvédése érdekében. Ezek a tervek megvalósultak!

[Öhquist érdekes megvilágítást ad a Reichstag 1933. február 27-én történt felgyújtásának is. Szerinte a tűzeset után folytatott nyomozások egy szerteágazó összeesküvés nyomaira bukkantak. Ez a téma nem tartozik ide. Csak azért említem, mert a III. Birodalom "alkotmányos fejlődése" innen azt az irányt követte, amit a nyugati politika a 2001. szep tember 11-ei terrortámadást követően, azaz felfüggesztette az állampolgári alapjogokat. Hitler emiatt őrült diktátor, Amerika pedig a demokrácia világító tornya...]

Az "űzérkedő tőkét" elsősorban a mezőgazdaságból kellett kitessékelni, hogy létrejöhessenek az élelmiszer ellátást biztositó paraszti birtokok. Megtörtént ez is. Ez a földbirtokrendezés lépésről lépésre ellenőrizhető, áttekinthető folya mat volt és a legtragikusabb időkben is fényesen kiállta a próbát.

És mi történik, pontosabban fog történni nálunk?

Ki, mi fenyegeti a földet, a parasztot, a nemzetet? Jellegzetes szimptóma Ángyán József vészkiáltása amelyből az derül ki, hogy egy maffiahálózat teszi rá a kezét a földre, Orbán Viktor pedig nem bocsátja fennséges színe elé. Jól ismerem ezt a helyzetet. Én mint megyei főügyész szerettem volna Boross Péter úr - belügyminiszter, későbbi orbáni főtanácsadó - színe elé kerülni. Nem fogadott, viszont feljelentett a legfőbb ügyésznél. Az "olajdossziéban" megénekeltem azt is, mi mindent megtett Orbán Viktor azért, hogy az "Olajbizottság" munkáját ellehetetlenítse.

Viszont, még első miniszterelnöksége idején, fellépett a zsebszerződések ellen - amúgy orbáni módra. Az állam kb. 140 luxusterepjárót vásárolt a zsebszerződőket "üldözők" számára. Állítólag 1 (egy) szerződést fogtak, a terepjáró flottát pedig selejtáron kiosztották az "üldözők" között...

A másik téma, ami miatt a nyavalya tör mindenkit: mi lesz, ha 2014-ben lejár a magyar föld külföldiek által történő felvá sárlásának tilalma [moratóriuma]? Töredelmesen megvallom eebben a kérdésben mint jogász nem merültem el kellő mélységben. Addig is, amíg ostoba slendrián ságomat helyre hozom, ill a mulasztásomat pótolom, hivatkozom Halász József ezzel kapcsolatos véleményére és Bene Gábor kiegészítésére.

[Megjegyzem, a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnak is eszébe juthatna, hogy a nemzeti sorskérdések jogi mérlegét összeállítsa és a változásokat naprakészen karbantart sa. Ezt nem pótolja a parlamenti fecsegés és a videoclipek gyártása. A jelek szerint ennél valami fontosabbal vannak elfoglalva. Most kinlódom a magukról Varga Domokos Györggyel íratott hőskölte ménnyel ("Jogvédők a nemzet szolgálatában" 546 old. 2890 Ft.) Rövidesen megénekelem a könyvben megdicsőitett "három oroszlánt" Gaudi Nagy Tamást, Grespik Lászlót és Zétényi Zsoltot is. (Most még gyüjtök Zétényi legújabb művére "A Történeti Alkotmányra" 1407 old. 8000 Ft.)]

A dolgok "jogi" lényege az, hogy aki eladta a farát, annak bizony tartania kell. Itt nem segít sem az orbáni "szabadság harc", sem a fideszes "törvényalkotás" trükkjei. Szabadulnunk kell az EU és az IMF béklyóból minden áron. Ez nem jogkérdés, ez létkérdés, élet halál kérdése!

Nos, elmult március 15, elmúlik a hosszú hétvége és mi következik utána? Mi lesz "post festam"? Hát mi lenne. Folytatódik a pofátlan hazudozás, a szemfényvesztés és főleg a sanyargatás! Tovább folyik a macska - egér játék az IMF-el, amelynek vesztese az Ország, amely nincs is játékban..

Valami (etwas) máris "történt" Washingtonban. Az előjelzések szerint "Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter informális találkozót tart (?) majd az IMF magyarországi misszióvezetőjével március 16-án Washingtonban, hogy megvitassák a közelmúltbeli magyarországi fejleményeket - közölte Iryna Ivaschenko, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) budapesti képvisele tének vezetője. Iryna Ivaschenko hangsúlyozta, hogy a mostani szakasz ban nem várhatók tárgyalások a lehetséges, Magyarországgal kötendő készenléti hitel megállapodásról, és nem terveznek a miniszter számára találkozót az IMF menedzsmentjével sem." Remélem a közelmult magyarországi fejleményei keretében lejátszásra kerül a március 15-i videoklip is. Szerintem Ivaschenkonak tetszeni fog. Tán' kérges szive is megenyhül irán tunk. Vagy nem? Inkább nem.

Ami engem illet, néha észreveszem amit látok sőt azt is, amit nem látok. Nos mit nem láttam, kit nem láttam a kossuth téri dobogón? Orbán mögött csupa fiatalok álltak. Hova lettek a megszokott sötét pofák: Kövér, Martonyi, Semjén, Pintér? Mit szimbolizál ez az új kulissza-technika? De ez még semmi! Miért nem álltak ki a pódiumra '48 zsidó hőseinek örökösei: Zoltai Gusztáv, Feldmájer Péter és Köves Slomóka? Miért tréfli Orbán zenés szórakozató műsora a kipások nak?

Mondhatnánk, hogy '48-ban minden zsidó vörössipkás honvédként ontotta vérét a győzelmek és a vereségek csata terein. Mondhatnánk, de nem mondhatjuk, hisz tudjuk, hogy a zsidóság "természetes betagozódása" szerint vett részt a '48-as eseményekben is, azaz "a Habsburgok oldalán is megtalálhatók voltak szép számmal mint hadiszállítók vagy kémek, illetve olyanok is voltak, akik mindkét oldalnak kémkedtek…. Ugyanakkor arra is van adat, hogy a szabadság harc idején az ellenünk harcoló orosz csapatokat az izraeliták látták el élelmiszerrel és pálinkával. Több ezer forintos megrendeléseket kaptak tőlük.". Így volt ez már a török időkben is. Ők látták el a pasák - basák pincéit magyar borral és háremeit magyar szüzekkel.

Most hogy az írás végére érek, eszembe jut: dehát voltaképp kié a '48-as magyar forradalom? A volt kommunistáké? A kiszeseké? A zsidóké? No nem! A múlt - beleértve '56-ot is - azoké akik a vérüket hullatták érte! Hitler azt hirdette, hogy "forradalma" a lövészárkok bűzéből, mocskából, szenvedéseiből és dicsőségéből sarjadt. Ezzel az értékeléssel persze lehet vitat kozni. Az azonban aligha vitatható, hogy a forradalmakat nem lehet ellopni a forradalmároktól. Ideiglanes barátunk Albert Camus így vélekedett '56 után. "Túl sok a halott már a magyar történelemben, és az ember csak saját vérével takarékoskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hóhérai kereszté nyeknek mondták magukat.Ebben a jubileumi évben, a magyar szabadságharc 20-ik évfordulóján kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjék, és mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú elutasítását az elnyomókkal szemben." Kedves barátunk Camus! Szép tőled, hogy takarékoskodni akartál a mi vérünkkel és ennek érdekében azt tanácsoltad, tűrjünk még egy cseppet, mert "néma ellenállásunk" és a nemzetközi visszhang majd elsöpri az elnyomókat. Nos régi elnyomóink az új elnyomókkal szövetkezve sokkal rémesebb uralmat ültetettek a nyakunkba, mint a régi volt. Ha még további húsz, vagy negyven évig kell "némán ellenállnunk", abba midannyian belepusztulunk. Ezért már nem hallgathatunk rád és a hozzád hasonló okos européerekre. A mai helyzetnek és '48 szellemének az felel meg, ami a Nemzeti Dalban foglaltatik.

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.

A kérdés csak az, mikor van (lesz) a most? Hát akkor, amikor a nép felismeri ellenségeit és végez velük. '48 hevületében fogant Petőfi legfontosabb (!) verse.

Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!

Ehhez tudni illik, kik is az illető urak. [Lamberg Ferenc gróf (1791-1848) altábornagy, 1848. szeptember 25-én a király, a törvényeket megkerülve kinevezte a magyarországi haderők főparancsnokává, szeptember 28-án a Lánchídon fölismerték és a pesti nép végzett vele. Baillet von Latour gróf (1780-1848) császári táborszernagy, 1848. áprilisától osztrák hadügyminiszter, akit október 6-án - a második bécsi forradalom kitörésének napján - a felkelők lámpavasra húztak fel.] Nos, mindössze arról van szó, hogy az egyre ingerültebb nép kit lát Orbán Viktorban. Petőfi, Kossuth, Széchenyi ő, avagy Lamberg, esetleg Latour? Ismét Petőfivel szólván:

Ez a kérdés, válasszatok!

A válasz nem késhet soká. Nem várathat magára újabb húsz évig! "Fogtomon" vagyunk. A Kossuth tér lila gőze nem ülheti meg tartósan a magyar agyakat. Ami engem illet, sok arcát láttam már ennek a térnek. Ott voltam, amikor Nagy Imre kiszólt az ablakból "elvtársak". Én is amondó voltam, már nem vagyunk elvtársak. Ott voltam, amikor '56 október 25-én a tömegbe lőttek . [Megúsztam egy tank mögé kúszva. Csak a zoknim lett véres a jobb bokámon és a viharkabá tom a hasam táján. Nem az én vérem volt, de biztos magyar vér volt.] Aztán hallottam ugyanott Torgyánt, amikor a nemzet testét marcangoló álliberális férgekről és dögkeselyükről szónokolt. Ha kissé meglódítom a fantáziámat könnyen magam elé tudom képzelni a Teret mint egy nemzeti számonkérés színhelyét is, ahol az ál magyar ifjú, az ál Petőfi, Kossuth, Széchenyi jelenlétére, vádlotti minőségben, feltétlenül számítok.