Megemlékezés Mindszenty József prímásról
2009. december 26. 21:58:38
|
1948. december 26-a, azaz karácsony másnapja óta magyar emberek számára ez a nap
az első vértanúnak, Szent István diakónusnak az ünnepe mellett egy másik
vértanúságnak a kezdetét is jelenti.
Ugyanis ezen a
napon tartóztatták le Mindszenty József esztergomi bíboros érseket. Nem első
volt ez az életében, hiszen a kommün alatt is börtönbe került 1919-ben, s
pontosan 65 évvel ezelőtt a nyilasok is letartóztatták. Mindkét diktatúrának
útjában állt a hitvalló és vértanú lelkületű bíboros. Amikor legelőször olvastam
- a titkon Magyarországra hozott - Mindszenty bíboros emlékiratait csodálat
fogott el személye iránt, akit addig is nagyon tiszteltem. Az a lelkierő,
amellyel ő készült letartóztatására, csak a legnagyobb hitvallók tulajdonsága,
amilyen összeszedetten tudott imádkozni még az elvitele előtt is, és a börtönbe
számára legfontosabb dolgokat vitte. A papi imádságos könyvet és benne Devictus
vincit (Legyőzetve győz) aláírású – Krisztus töviskoronás képét. Kihallgatását,
megkínzatását, börtönéveit már megismerhettük azóta.
Amit ő Szent
István diakónusról prédikált azt teljesen a vértanú lelkületnek a
megnyilvánulása a vértanúról. A bíboros prímás szavai arany fedezeteként ott
volt a szenvedése. Ezt tanította Szent István vértanúról: „Szent István
hittel és kegyelemmel teljes férfiú volt, akit az Úr adott a kezdődő jeruzsálemi
Egyháznak. Édeseim, jól jegyezzétek meg, soha el ne feledjétek, hogy a szentet,
a vértanút mindig az Isten adja az emberek iránt való jóságában, hogy szeresse,
szolgálja, tanítsa őket, mint szent István tette a jeruzsálemi keresztényekkel.
Ellentmondásnak látszik, de valójában az a nép áldott, amelynek vértanúi vannak.
Aztán, mint szent István, minden szent és vértanú „kegyelemmel és hittel teljes
igaz ember”.
Aki hittel és
kegyelemmel teljes, az nem keresi magát, csak az Istent, az nem akar más lenni,
mint eszköz az Isten kezében és elveszti akaratát az Isten akaratában. Szent
István nem kereste a vértanúságot. A vértanúság nem az ő szándékában volt, hanem
az Istenében. A vértanú magának semmit se akar, még a vértanúság dicsőségét sem.
Édeseim, ne feledjétek el szavamat: van vértanúság vérontás nélkül is. Hittel és
kegyelemmel teljes, igaz emberekről beszélek. Azok, akiket testükben kegyetlenül,
embertelenül kínoznak, vagy azok, akiknek egyéniségét és személyiségét
erőszakosan összetörik és mesterségesen megváltoztatják, vagy azok, akiket
emberi méltóságuktól megfosztanak – bár vérüket nem ontották – ezek is mind
vértanúk.”
Eddig az idézet
és amit nem feledünk a bíboros prímás életpéldája. Gondviselőszerű volt az is,
hogy a Rómában szokásos bíborosoknak kijáró úgynevezett tituláris templomot, azt
Szent István első vértanú tiszteletére építették, a Santo Stefano Rotondo
templomot, melyet a Szentatyától kapott. Talán nem jutott tudomására, hogy abban
a próbáratevő időben, hogy ugyanazon a napon a római magyarok ott imádkoztak.
Nekünk a
boldoggáavatás mielőbbi megvalósulásáért kell imádkoznunk, mert hitünk szerint ő
biztosan ott van az üdvözültek közösségében, de várunk még az egyház hivatalos
megnyilvánulására is, amely reményünk szerint már nem várat sokáig, mert aki
annyit szenvedett egyházáért, magyar népéért az megérdemli, hogy a liturgiában
is tisztelhessük.
Isten szolgája,
Mindszenty József legyen példája a mai püspöki kar tagjainak, a papi nemzedéknek
és a híveknek, hogy a mai élet nehézségei közepette ugyanazzal a bátorsággal és
szenvedni tűréssel merjük hirdetni az evangéliumot, és ha kell akkor vállaljuk
érte még az életünk feláldozását is.
Elhangzott a
Vatikáni Rádióban 2009. december 26-án este
Forrás: Dr.
Bábel Balázs érsek
http://www.hangtar.radio.hu/hangtar/?mrp=autoplay=1||hangtar=20091226_180300_1