Vajdasági Magyar Demokrata Párt
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
HÍRLEVÉL
33. szám
2003. augusztus 25.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.dominium.hu
Tonk Sándor végrendeletéből:
„Nem törekedtem hatalomra. De tettem mindig azt, amit hitem szerint tennem kellett.”
Ágoston András:
Holtponton
A kettős állampolgárságra vonatkozó, s az egész Kárpát-medencére kiterjedő intenzív vita holtpontra jutott.
A kérelmezők azt hangsúlyozzák, hogy nem jogi, hanem politikai kérdésről van szó. Nem kívánják a kettős állampolgárság megvalósításával kapcsolatban meggondolatlanul veszélyeztetni az EU-csatlakozással kapcsolatos döntéshozatali eljárást, ugyanakkor hozzáteszik: a puding próbája az evés. El kell indulni a kettős állampolgárság megvalósításával, s az esetlegesen felbukkanó akadályokat egyenként kell leküzdeni.
Ha a kettős állampolgárság ügyét a magyar kormány, majd az országgyűlés is befogadja, annak konkrét tartalmáról, tekintettel a különbségekre, amelyek a magyarországi magyarok országi és a határon túliak között ténylegesen fennállnak, csakis a magyar állam teherbírásának megfelelően lehet dönteni.
Az EU-csatlakozás még hátralevő szakaszát illetően a magyar kormányoldal érvelése azt valószínűsíti, hogy a kettős állampolgárság ügyében, ha netán az elvi egyetértés megszületne is, lépni csak a következő év májusától lehet, akkor is nagyon óvatosan. S akkor még a kemény ellenállásról tanúskodó, a tartalomra vonatkozó, s a demagógia határát súroló érvekről nem is szóltunk. Ne is szóljunk, hátha feledésbe merülnek.
A kormányoldal kezdettől fogva párbeszédet ígér, de erre a mai napig nem került sor.
\Amiről még nincs szó
Nincs érdemi válasz a kérelmezők állítására vonatkozóan, hogy a kettős állampolgárság érdeke a magyar államnak is.
A VMDP álláspontja szerint a magyar állam a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésében fontos eszközként alkalmazhatja a kettős állampolgárságot egy olyan nemzeti foglalkoztatáspolitikai modell megalkotásában, amely – mindannyiunk közös hasznára – feltárja a határon túli magyar közösségek belső tartalékait. Újra kell értékelni a helyben maradás dogmáját. A magyar (perszonális) autonómia létrehozatala útján pedig olyan kettős kapcsolatrendszert kell kialakítani, amely hozzájárulhat a trianoni trauma meghaladásához, de a helyi többségi nemzettel való békés egymásmelletéléshez is.
Vízumot is, kettős állampolgárságot is
A magyarországi politikai elitnek, elsősorban a magyar kormánynak azt kell eldöntenie, hogy a trianoni trauma terhével a vállán, vagy nemzetként kívánja bevinni Magyarországot az EU-ba.
A vajdasági magyar pártok által megszólított magyarországi közjogi méltóságok közül ketten már nyilatkoztak. Mádl Ferenc fontos kérdésnek tartja, de Szili Katalin sem veti el a kettős állampolgárság gondolatát.
A magyar kormány részéről Kovács László tett hivatalosnak tekinthető kijelentést. Szerinte, kettős állampolgárság már van, s a korábbi kormány által aláírt európai dokumentum pedig nem teszi lehetővé a határon túli magyarok iránti kivételezett bánásmódot. Eszerint a vitát le is lehetne zárni.
Ezt az álláspontot időben ugyan nem, de lényegében felülírta Medgyessy Péter, aki a minap leszögezte, hogy a kettős állampolgárság kérdése nem jogtechnikai, hanem politikai kérdés. S azt is, hogy beszélni kell róla.
Feltehetőleg nem arról kell beszélni, ami már van, hanem a letelepedés megkövetelését mellőző, a határmódosítás nélküli nemzeti integráció elősegítésére alkalmas kettős állampolgárság ügyében kellene szót váltani, konszenzusra jutni.
A kétségek között gyötrődő vajdasági magyarok szempontjából az lenne a legjobb, ha a magyar kormány a letelepedés nélküli kettős állampolgárság ügyét mielőbb hivatalosan is felvenné a megoldásra váró kérdések sorába.
Novembertől a kedvező vízumkiadási megoldásokkal (mint amilyen az ingyenes, legalább két évre és korlátlan beutazásra feljogosító vízum) lehetne átmeneti időszakot beiktatni. Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan már szeptemberben meg kellene kezdeni a letelepedés nélküli kettős állampolgárság politikai előkészítését mind a kormányoldalon, majd a parlamenti pártok bevonásával a MÁÉRT ülésén is. A kettős állampolgárságra vonatkozó nemzeti konszenzus létrejötte után a közös megoldás elfogadtatása a nemzetközi politikai színtéren elsősorban a magyar kormányra vár. Ez joga, de egyben felelőssége is.
Várjuk Magyarország kormányának megnyilatkozását a letelepedés nélküli kettős állampolgárság ügyében.
Szerbia:
Mi legyen Kosovoval?
Most, miután a fellángolt szerb-albán ellentétek Kosovoban újabb emberéleteket követeltek, s az adminisztratív határon egymást követő fegyveres összecsapások mind a két oldalon segélykiáltásokra ösztönzik a politikai vezetőket, az ENSZ Biztonsági Tanácsa Szerbia számára tett kedvezőbb nyilatkozatot. A kosovoi történésekkel kapcsolatban terrorizmust emleget, s ez felér egy osztálytanácsi megrovással. A bírálat annál rosszabbul esik az albán félnek, mivel eddig a nevelésnek ez az eszköze csak a szerbek számára volt fenntartva.
Ettől függetlenül, az idegőrlő iszapbirkózás tovább tart.
Mindkét érdekelt fején jócskán van vaj. A maffiát sem Kosovoban, sem Szerbiában nem sikerült jelentősen visszaszorítani. Sőt, nyílt titok, hogy a szerb és az albán maffiózók szoros kapcsolatban állnak egymással. Elsősorban az ember- a drog- és a cigarettacsempészet ügyei kötik össze őket.
Vannak külön elszámolnivalóik is a nyugati közvetítőkkel. Szerbia-Crna Gora még mindig nem tudott lecsapni Mladicra. Az ottani belügy tagadja ugyan, de tartja magát a híresztelés, hogy Karadzic, akinek a letartóztatása a boszniai szerbekre vár, az idén Montenegróban nyaralt. A körözött volt boszniai szerb vezetők kiadatására irányuló politikai akarat őszintének tűnik. De akkor csak az marad hátra, hogy a két háborús bűnös maffiaszerű rejtőzködési stratégiája erősebb, de legalábbis ügyesebb, mint magának az államnak a repressziós gépezete.
Kosovoban a nemzetközi fegyveres erőknek alárendelt helyi, főleg volt ellenállókból összeállt rendőri kötelék okoz gondokat. Kosovoban még mindig nem jött létre az a lakosságra támaszkodó, demokratikus beállítottságú közjogilag is megalapozott hatalmi struktúra, amely alkalmas lenne arra, hogy a fel-felizzó nemzeti ellentéteket toleranciává nemesítse.
Nekünk magyaroknak látnunk kell: nincs megoldás s a kosovoi kérdés még jó ideig borzolja a kedélyeket. A nemzetközi tényezők hiába várják, hogy majd Szerbia lemond Kosovoról. Csakhogy ők várhatnak: nekik van idejük.
Azt talán Magyarországon sem gondolja senki komolyan, még a kettős állampolgárságról szóló vita hevében sem, hogy mi vajdasági magyarok befolyásolhatjuk a dolgok menetét. Már pedig Kosovo kérdésének legalább részleges rendezés nélkül Szerbia nem kerülhet le a vízumkötelezettek listájáról.
Csak egy dolog van, ami biztos: az hogy a schengeni vasfüggöny – ha eljön az ideje – bizony legördül.
Te is fiam Brútusz?
A muzulmán kisebbség által lakott Szandzsák nagyobb része Szerbiához, a kisebb pedig Montenegróhoz tartozik. A Szandzsák Szerbiai részében élő muzulmánok bosnyákoknak mondják magukat, míg a Montenegrói részen vállalják a korábbi muzulmán elnevezést.
Emlékezetes, hogy a rosszhírű jugoszláv kisebbségi törvényt, amelyről a VMDP-n kívül most már a Helsinki Bizottság belgrádi tagozata is azt állítja, hogy nem alkalmas a kisebbségek nyitott és megoldatlan helyzetének rendezésére, 2002-ben a Szandzsák szerbiai részéről származó bosnyák kisebbségügyi miniszter védnöksége alatt dolgozta ki a szerb hatalom s a hozzá közel álló VMSZ-es szakértők egy csoportja.
Most, hogy nagy késéssel létre akarják hozni a szandzsákiak nemzeti tanácsát is, csakúgy, mint a Vajdaságban ott is botrányba fulladtak az előkészületek.
A montenegrói muzulmánok nem ismerik el a kisebbségi törvényt, jóllehet egy néhai közös jugoszláv jogszabályról lenne szó. De ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy a kisebbségügyi miniszter pártja sem akar részt venni létrehozatalában. Kifogásait a miniszter nem hangoztatja, hallgatólagosan azonban aligha egyet nem ért egy másik pártelnök földije kijelentésével, aki azért mellőzi a részvételt, mert „az állam a nemzetközi politikai színtéren akar demokratikus hatalomként bemutatkozni, de mi tudjuk, milyen hatásköre van ennek a testületnek. Elkéstek vele!”.
Illetékes, vagy sem?
Apropó nemzeti tanács. Nem titok, hogy a VMDP annak idején azért nem vett részt a VMSZ által kezdeményezett nemzeti tanács létrehozatalában, mert szerinte ez a testületet legális ugyan, de megválasztásának módja, és szerb hatalom törvénnyel biztosított politikai befolyása miatt nem legitim.
Emlékezetes, hogy Józsa László az akció kezdetén azért hárította el a kettős állampolgárságra vonatkozó állásfoglalás kiadását, mivel erre ez a testület „nem illetékes”. Most miután az egész nemzetre kiterjedő politikai folyamatoknak lehetünk szemtanúi ő sem akar lemaradni, s jelezte: napirendre tűzi a kettős állampolgárság ügyét. Akkor most a VMSZ-es testület illetékes vagy sem?
Melléklet:
Ágoston András levele Medgyessy Péternek
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hetekben a kettős állampolgárságról szóló vita bizonyos vonatkozásait és hangnemét tekintve kezd méltatlanná válni mindazokhoz, akiknek valami közük van hozzá. Az elhangzott érvek, ellenérvek s a riogatások ellenére a vitában két tény vitathatatlanná vált. Az egyik az, mi a minimum, a másik, hogy mi a maximum.
A minimumot a Kárpát-medencében élő magyarság, s annak szervezetei fogalmazták meg: a magyar állampolgársággal járó útlevél az, amivel a magyar politikai elit hozzájárulhat a kapcsolattartás jelenlegi szintjének a megőrzéséhez.
A maximumot azok akarják a határon túli magyarok nyakába varrni, akik ezzel kívánják elriasztani a magyarországi magyarokat az általunk kért minimumtól is.
A magyar politikai elit tudja, hogy Magyarországnak a rossz demográfiai mutatók ellenére meg kell teremtenie a fenntartható fejlődés feltételeit, s hogy ebből kifolyólag érdeke fűződik a kettős állampolgárság intézményének rugalmasabb kezeléséhez. Döntést azonban a magyar politikai elit nem hozhat.
Ebben a helyzetben csak a magyar kormány dönthet. Azt kell eldöntenie, hogy sok más európai országhoz hasonlóan akar-e magyar állampolgársággal járó útlevelet adni azoknak, akik a határon túli magyarok közül ezt igénylik, vagy nem. Ha a döntése pozitív lenne, amit mi a közvetlenül érdekeltek szívből kívánunk, csak akkor kerülhet sor az Országházban – egy új nemzeti konszenzus eredményeként – a kettős állampolgárság tartalmának pontos megállapítására.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint az új nemzeti konszenzus alapelmei a következők: a határmódosítás nélküli nemzeti integráció immár visszafordíthatatlan folyamatának továbbvitele, a nemzetként történő elhelyezkedés az EU-ban, a kisebbségi autonómiatörekvések határozott támogatása, a Kárpát-medencében élő magyarság nemzeti érdekeinek meghatározása a demográfiai mutatók által diktált körülmények között, s a szülőföldön való boldogulás dogmájának felülvizsgálata.
Ha a magyar kormány az alkotmánynak megfelelően politikáját a további gyors gazdasági felemelkedés jegyében, s a trianoni traumát meghaladva akarja alakítani, a kettős állampolgárság segítségére lehet a munkaerő-gazdálkodás, s a nemzet egészének demográfiai mutatóival összefüggő szociális gondoskodás új eurokonform modelljének megalkotásában.
Abban a reményben, hogy lehetséges az új nemzeti konszenzus, s a magyar kormány számunkra kedvező döntése megszületik, tisztelettel:
Temerin, 2003. augusztus 19. Ágoston András