Vona Gábor: Ha valakik tudják, hogy mit jelent a szabadság, akkor Attila unokái tudják, mi tudjuk

Vona Gábor beszédének vezérmotívumaként egy határozott kormány- és rendszerkritikát fogalmazott meg, miközben felhívta a figyelmet néhány kardinális politikai kérdésre. A Jobbik elnöke ünnepi beszédének kezdetén a Kelet és Nyugat között szabadságáért sok évszázados küzdelmet folytató magyarságról szólt, emlékeztetve, hogy a történelem folyamán nemcsak kelet felől törtek rá az országra. (Ezt a megállapítást emelte át az Európai Unióhoz való viszony értelmezési keretébe.)

A történeti visszatekintés során főként 1848 és 1956 küzdelmének jelentőségét kiemelve fejtette ki, hogy „ha valakik tudják, hogy mit jelent a szabadság, akkor Attila unokái tudják, mi tudjuk”, utalva arra, hogy a magyar nép története, a szabadságvágy és a függetlenségi harcok története. Ezt a történelmen átvonuló permanens küzdelmet aktualizálta a Jobbik elnöke, amikor a jelenkor globalizált világában helyét kereső Magyarország kormányának teljesítményét értékelte, kiemelve, hogy a hivatalos kommunikáció ellenére sem szabadságharc, sem forradalom, sem valódi rendszerváltás nem történt a Fidesz kormányra kerülésével.

A Jobbik elnöke kontrasztot vont 1848 fiatalsága (a Márciusi Ifjak) és az országot vezető „1989-es” ifjak között, utóbbiakat „egy hazug rendszerváltozás hazug szülötteinek” nevezve. Velük – a valódi rendszerváltást elsikkasztó politikai elittel – az „új politikai nemzedéket” állította szembe (a „2006-osok politikai nemzedékét”), mely a magyar nemzet egy baljós korszakában, a 2004. december 5-i népszavazás kudarcának és az 1956-os forradalom 50. évfordulóján lejátszódó gyalázatos eseményeknek az árnyékában, azokra adott válaszként született meg. A „szabadság”, „igazság” és „rend” hármas követelését fogalmazta meg a Jobbik elnöke, különbséget téve a szabadosság és a szabadság fogalma között, amivel a jelenkor liberális szabadságfelfogásának bírálatát adta.

S. Sz. barikad.hu