ujszittya2.GIF (52747 bytes)

                   ONLINE HÍRSZOLGÁLAT www.szittya.com/hirek.htm

 

                      FELHÍVÁS !

        TISZTELETTEL  FELKÉRJÜK A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM TAGSÁGÁT ÉS A SZITTYAKÜRT TÁBORÁT

             HOGY TÁMOGASSÁK RADICS GÉZA BAJTÁRSUNK ÖNFELÁLDOZÓ CSODÁLATOS MUNKÁJÁT AMIT MÁR ÉVEK ÓTA

             FOLYTAT.  MINDEN SEGITSÉGET KÖSZÖNETTEL VESZÜNK.      

                     

Kedves Magyar Testvérek!

 

A múlt év áprilisi választása után felröppent a reménykedés, hogy vége a tolvajok uralmának, és megkezdődhet az ország újjáépítése. Sok jó dolog történt, de vannak aggasztóak is. Jómagam leginkább azt figyelem, hogy mit remélhetünk az oktatás területén, mert végső soron egy új építőjellegű tananyag dönti el, hogy lesz-e magyar jövő vagy nem. Az oktatásügyi államtitkáról sok jót hallottam, de egyes jelek arra mutatnak, hogy vele is az történik, ami történt Andrásfalvy Bertalannal az Antall-kormány idején. Szomorú, hogy a legtöbb kárt – úgy tűnik – a FIDESZ-en belüli gáncsoskodók teszik, de semmi jót nem várhatunk az Akadémia szintjéről se.

Egy budapesti ismerősöm megküldte Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár részére a könyveimet, azt remélve, hogy lesz valamilyen hatásuk az új tankönyvek megírására. Egy középiskolai tanárnőismerősöm Görbe László atya részére küldte meg e könyveket, aki részt vesz a Nemzeti Alaptanterv kidolgozásában. Hogy lesz-e foganatja azt majd a jövő eldönti. Jómagam, reményeimet nem túl messzire röptetném. Nagyon komoly az ellenszél a FIDESZ-en belül is, hogy ne is említsem tudatos ellenségeinket, akik ma is számos kulcshelyet töltenek be. Azonban, a legnehezebbnek a bejegesedett dogmák feltörése mutatkozik. Íme a példa:

A múlt szeptemberben vettem egy történelemkönyvet az ötödikesek részére, melyet 2004-ben a Mozaik Kiadó Szegeden jelentetett meg. A könyvet Dr. Horváth Andrea főiskolai adjunktus és Horváth Levente Attila tanár írták. A lektorok Dr. Hoffmann Zsuzsanna egyetemi docens, Dr. Puskás Ildikó tanszékvezető egyetemi tanár, Hammer Márta szakvezető tanár, Dr. Hegyi W. György egyetemi adjunktus és Molnár László szakvezető tanár voltak. A könyv 2005-ben megkapta a Szép Magyar Könyv verseny díját. Az alábbiakban röviden felvázolom, mit kellene másképp írni ahhoz, hogy valóban alkalmas legyen az ifjúság nemzeti szellemben való nevelése céljából. A könyv egyébként, továbbra is a FELTÉTELEZETT finnugor származáselméletre épít:

 

A 134. oldalon „A MAGYAR TÖRTÉNELEM KEZDETEI”-t a következőképp vezetik be:

„A fejezet népünk korai történetével foglalkozik, és végigköveti azt a vándorlás kezdetétől egészen a honfoglalásig. E hosszú és sok titkot rejtő korszak feltárásához segítségül kell hívnunk a magyar mondákat, a régészetet, a nyelvészetet és az írott forrásokat is. A honfoglalás korából jól ismerjük őseink öltözékét, viseleti tárgyait, fegyvereit, de még mindig keveset tudunk mindennapi életükről. Nomád állattenyésztő, vándorló életmódjuk mellett már megismerkedtek a földművelés egyes elemeivel is. Továbbra is vadásztak, és gyakran indultak zsákmányszerző kalandozásra más népek ellen.”

(Megjegyzésem: E szó „honfoglalás”, nem szerepel egyetlen középkori krónikánkban se. A hunok „második bejöveteléről” írnak. Belső ellenségeink erről nem akartak és nem akarnak tudni s ezzel az elsőbbséget más népeknek ajándékozzák. A „honfoglalás” tanításával kizárják, hogy Árpád népe megjelenése előtt a Kárpát-medencében magyarok is élhettek.

A „zsákmányszerző kalandozás” említésével pedig, mindjárt a bevezetőben megkezdik Árpád népének és a magyarság leértékelését. Ennek nagy, és káros hatása van a képlékeny ifjak tudatának kiművelésben, és lelkületük megsebzésében. Mit jelent az, hogy „kalandozás”? Nekem annyit, mint céltalan bolyongás. Nézzük mit ír Dienes István A honfoglaló magyarok (Corvina, 1974) című könyvében, melyben a szerző kifejti nézeteit a X. századi magyar hadjáratokkal kapcsolatban. Dienes megállapításai figyelemreméltóak, mert nagyon jól bemutatja Árpád népének politikai tájékozottságát. Íme:

          „A magyarok első, Német Lajos király országát sújtó betörésekor (862) Hincmar, Reims érseke már sejtette, hogy keleten új, félelmetes ellenség tűnt fel. A magyarok már ekkor, még a régi szállásterületről kiinduló vállalkozásaik során felismerték, hogy Európa akkori feudális széttagoltságában nem képes szervezett ellenállásra, sőt a hatalmi villongások szinte kínálják számukra a hadivállalkozások lehetőségét. Minden alkalmat felhasználtak, hogy ne idegen portyázóként, hanem egyik vagy másik fejedelem oldalán, szövetséges seregként vegyenek részt a kor küzdelmeiben.”.

          „A pogányokkal kötött szövetségért széltében kárhoztatják ugyan Arnulfot, de a vitéz és sokáig legyőzhetetlennek tartott magyar csapatokat hercegek és püspökök mégis újra és újra segítségül hívják egymással folytatott viszályaikban. Itáliában Berengár király köt velük békét a brentai vereség után (899), s az ő példája ugyanúgy gyakorlattá válik Itáliában, mint Arnulfé Németországban, sőt maga X. János pápa is igénybe veszi a magyarok szolgálatait.”.

          „Vayai Szabolcs a magyarok kalandozásainak első korszakát elemző könyvében számos bizonyságot szolgáltat: a kalandozók meglepő politikai tájékozottságról: csapataik mindig ott és akkor tűnnek fel, ahol és amikor a körülmények számukra a legkedvezőbbek.”.)

 

137. oldal: „Ezt követően az avarok telepedtek meg a Kárpát-medencében. Ázsiából menekültek ide. Kiválóan nyilazó lovas népként ismerték őket. Félelmetes hadi erejüket annak is köszönhették, hogy „feltalálták” a kengyelt.”

(Megjegyzés: Ha „félelmetes katonai erejük” volt, akkor miért kellett „menekülni” nekik? Úgy látszik az ilyenfajta beállítás a magyar és rokonnépek történetének velejárója.)

 

139. oldal: „Az ősmagyaroknak és nyelvrokonainak az Urál hegység középső részén lehetett a közös lakóhelyük.” („Lehetett”, tehát feltételezik, de a következő bekezdésben már így írnak:)

„Később a finnugorok szétvándoroltak. Az ugorok az ősmagyarokkal az Ob folyó vidékére költöztek.”

(Itt már nincs bizonytalanság. Pedig, ha feltételezésről van szó, akkor illene egyéb lehetőségeket is megemlíteni, amit meg is tesznek a 140. oldalon ilyen lekezelően, s többé nem esik szó róluk:)

140. oldal: „Sokan úgy vélték, hogy „előkelőbb” ősöket kell keresni a magyarság számára, például a sumerokat vagy a hunokat.”

 

141. oldal: „Őseink saját elnevezése akkor alakult ki, mikor kiváltak az ugor népek közül.”       (Ebben sincs bizonytalanság, de ha nincs forrásanyag, akkor honnan tudják, hogy mikor alakult ki „saját elnevezésünk”?.)

 

143. oldal: „A magyar őshazának a magyar népnév kialakulásának helyszínét, a Dél-Urál vidéket tekintik. Feltételezések szerint a magyarok innen a Volga és a Káma folyók találkozásához költöztek.”

(Itt ismét visszaléptek a „feltételezéshez”.)

 

144. oldal: „A bolgár-török letelepedett, földművelő, állattenyésztő életmódja mintául szolgált a magyarságnak. Török eredetű szavaink többsége ekkor került nyelvünkbe.”

(Kiváló példája a beágyazódott beállítottságnak. Mindig csak átvevők, átadók soha nem lehetünk Sőt, annak lehetősége se merül fel, hogy ezek némelyikét közös szónak lehetne tekinteni. „Merjünk kicsik lenni.”)

 

145. oldal: „Gyakran indítottak zsákmányszerző hadjáratokat is. Ezeknek a megszervezése és végrehajtása csak úgy volt lehetséges, ha a törzsek szoros szövetségben, egy vezetővel az élükön vonultak hadba.”

146. oldal: „Többször is harcoltak idegen uralkodó felkérésére szövetségesként. Ilyenkor a fizetségük az volt, hogy részesültek a zsákmányból.”

(Igen. Ezt kellene részletesebben kifejteni, mint Dienes István tette, és nem a „zsákmányszerzést” emlegetni. E hadjáratok szövetségben, és megfontolt politikai céllal történtek. Feladatuk az volt, hogy minél több kárt tegyenek az ellenség területein. Ezzel gyengítsék. Itália királyával, Berengárral azért kötöttek 20 éves szerződést, hogy ezzel akadályozzák a német császár igyekezetét, aki Német-Római császár szeretett volna lenni. Ami pedig a „honfoglalást” illeti, arról Padányi Viktor azt írja, hogy indulásuk előtt szövetséget kötöttek az akkori világ két nagyhatalmával: Arnulffal, a frank császárral és Bölcs Leóval, a bizánci császárral. Árpád hadait a bizánci hajók szállítottá fel az Al-Dunán, ahol megütköztek a bolgárok főerőivel. Dunántúlt pedig éppen e szövetség tiszteletben tartása miatt nem foglalták el. 899-ben meghalt Arnulf. Az új császár nem volt hajlandó meghosszabbítani a szövetséget, ekkor Árpád hadai átkeltek a Dunán.)

 

A magyarság jövője és érdekei azt követelik, hogy ifjúságát magyarrá nevelje, melyhez az iskolai tananyagot úgy kell/kellene megírni, hogy az lelkileg építő, és ne romboló legyen. Ha azt nézzük, hogy e történelemkönyvet öt (5) lektor hagyta jóvá, akkor leszögezhető, hogy dogmává merevedett tételekkel állunk szembe, amelyeken nagyon nehéz lesz változtatni. Márpedig, ha élni akarunk, akkor változtatni kell. Ezt csak az építő és alkotószellemben írt tankönyvek alkalmazásával tudom elképzelni, amire – sajnos – nem nagy esély van.

R GezaAz egyetlen lehetőséget abban látom, hogy közadakozásból ki kell adni egy „kiegészítő tankönyvet”, amelyet a lehető legnagyobb számban kell az ifjúság körében, valamint magyarérzelmű tanárok segítségével az iskolákban is terjeszteni.  Egy ilyen könyvet elkészítettem, melynek kiadásához minden támogatást előre is köszönök.

Az adományokat a Szabad Magyar Református Egyház nevére, és Radics Géza címére kérem: 15112 LaVergne Ave. Oka Forest, IL. 60452-2340

Testvéri üdvözlettel…..                                                                               

Radics Géza