ONLINE
HÍRSZOLGÁLAT KARÁCSONYI
ŰZENET
A HUNGÁRIA
SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM, VEZETŐSÉGE A SZITTYAKÜRT OLVASÓTÁBORA ÉS A NAGY
SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUS SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA NEVÉBEN BOLDOG
KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ÚJESZTENDŐT KIVÁNUNK MINDEN NEMZETTESTVÉRÜNKNEK.
MOLNÁR LAJOS HSZM ELNÖK.
Ki volt Istenfia, Jézus urunk?
Sokakat
foglalkoztatott már Jézus urunk kiléte. Többen anyai ágon kérdőjelezik meg Jézus
zsidó voltát, mert Szűz Máriáról nincs erre utaló bejegyzés a bibliában. Szent
József pedig csak nevelőapja volt. A Katolikus Egyház főpapjai emiatt,
érthetően, méltatlankodnak. Legújabban a Heti Világgazdaság 2003. szeptember
27-i számában, a 97. oldalon Mi van a rovásunkon? címmel a következőkről
számol be: „Jobboldali körökben egyre nagyobb teret nyernek az ősmagyarkodó,
újpogány vallások, a Magyar Katolikus Egyház vezetői ezért pásztorlevélben
készülnek felemelni szavukat a jelenség ellen.” Persze, azok részére, akik
elfogadják Jézus szűzi születést, mindez nem lehet gond.
„Pápai Lajos
győri megyés püspök kemény hangon bírálta azokat a jobboldali nyilvánosságban
megjelenő nézeteket, amelyek szerint a kereszténység és az ősmagyar, pogány
hitvilág elvei összeegyeztethetők, és amelyek Jézusról, anyján, Szűz Márián
keresztül, mint a magyarokkal biológiai rokonságban álló „pártusról”,
„hercegről” beszélnek.”
„Az ilyen
keresztényellenes támadásoknak helyet adó, azt vállaló vagy támogató
mozgalmakkal, sajtóval egy gyékényen nem árulhatunk.”
- mondja Pápai
püspök úr.
Sajnálatos, de
tény, hogy az említett mozgalmakban előfordulnak a meggondolatlan túlzások, de
ha belelapozunk a bibliába, és figyelmesen elolvassunk Máté apostol evangéliumát
(1:18-21), akkor úgy tűnik, az Úr angyala nem azonosítja a születendő Jézus
népét a zsidó József népével. Íme:
„Jézus
Krisztus születése így történt:
Anyja,
Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy
Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt,
nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.
Míg ezen töprenkedett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt:
József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne
fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert
Ő váltja meg népét bűneitől.
Ha Mária is
zsidó volt, mint József, akkor az Úr angyalának nem ezt kellett volna mondania:
Ő váltja meg népedet bűneitől? Persze, ezt lehet értelmezni az
istenhit szemszögéből úgy is, hogy Jézus tanítását követőkre gondolt az Úr
angyala, mikor azt mondta Józsefnek: „Ő váltja meg népét bűneitől.” – de
lehet úgy is, hogy a születendő kisded nem lehet zsidó, mert anyja se volt az.
Nem is lenne
gond, ha most abbahagynánk vizsgálódásunkat. Azonban, János apostol a
következőképp írja le Pilátus és Jézus urunk szóváltását (18:33-36):
„Pilátus
maga elé hivatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy-e a zsidók királya?
Jézus így
válaszolt: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?
Pilátus ezt
felelte: Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak kezembe. Mit
tettél?
Ekkor Jézus így szólt: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a
világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók
kezére. De az én országom nem innét való.”
Ha Jézus zsidó
volt, nem ezt kellett volna mondania?: ..., ne kerüljek ellenségeim
kezére? Ha például egy magyart a magyar hatóság el akar fogatni, akkor nem
azt mondja: menekülök, hogy ne kerüljek a magyarok kezére, hanem azt,
hogy ne kerüljek a hatóság, vagy ellenségeim kezére. Jézus tehát nem
azonosította magát a zsidókkal.
Máté apostol a
2:1-2. versben azt írja, hogy a kisded Jézust keletről „bölcsek” jöttek
meglátogatni, akik a zsidók újszülött királyát keresték. Tudjuk, hogy ez nagy
aggodalmat okozott Heródesnek, olyannyira, hogy megparancsolta a kémjeinek, hogy
kövessék a bölcseket, és tudják meg, hol van az újszülött. A bölcsek is
észrevették, hogy bajban vannak és sikerül elillanniuk a zsaruk szeme elől.
Minden bizonnyal ők tanácsolták Szent Józsefnek és Szűz Máriának, hogy
meneküljenek. Eredménye az lett, hogy Heródes legyilkoltatta a két éven aluli
fiúgyermekeket. De vajon hová menekült Szt. József és Szűz Mária a kisdeddel?
Feltehetőleg keletre, a bölcsek hazájába, ahol biztonságban érezhették magukat.
Vajon milyen nevelést kaphatott ott a felcseperedő Istenfia? A következőkből
talán némi fény derül az utóbbi kérdésre.
Kérdéses
viszont az is, hogy valójában kik jöttek napkeletről az újszülöttet
meglátogatni. Királyok, bölcsek vagy mágusok? Nem mindegy ugyanis. Az Oregon
Katolikus Nyomda (Oregon Catholic
Press)
által kiadott Mai Misekönyv-ben (Today’s
Missal,
1999. november - 2000. április. 52. oldal.) Máté apostol evangéliumában a
„bölcsek” helyett „mágusokat” (magi) ír (2:1-2), mely a
Hastings-féle Bibliai Értelmező Szótár (Hasting’
Dictionary of the Bible)
szerint a „pap” szóval rokon értelmű. Valamint a Perzsiában élő médek
főpapjai is mágusok, akik nem szemita és nem árja fajtájúak voltak. Talán
turániak? Kr.e. 721-ben fellázadtak a perzsa uralkodó ellen, aki egy
részüket Számáriába telepítette. Elképzelhető, hogy Szűz Mária e nép kései sarja
volt? Számos jel arra mutat, hogy Isten fiának anyja nem volt zsidó. A talmud
(Sanhedrin 106a) szerint pedig hercegnő volt. Tudjuk, hogy Jézus az
Olajfák hegyére járt imádkozni, ahol egy templom állt. Szintén a talmud szerint
e templomban Szűz Mária leány korában szent táncokat táncolt. Zsidó templomba a
nők be se tehették lábukat. Milyen vallás temploma volt tehát az Olajfák hegyén,
ahova Jézus imádkozni járt? A turáni mágusok az újszülött herceget jöttek
meglátogatni a Pártos Birodalomból? Onnan, ahol a médek éltek félezer évvel
korábban?
Elgondolkodtató
az is, hogy Jézus az utolsó vacsorán a kehelyben lévő bort vérével azonosította,
melyből mindnyájan ittak az újszövetség szentesítésére. E cselekedet is a
turáni népeknél szokásos vérszövetségre emlékeztet, mikor a kehelyben
lévő borba néhány csepp vért is vegyítenek. Árpád népe is vérszövetséget kötött,
mielőtt elfoglalta a Kárpát-medencét. A kereszténység felvétele előtt a
magyaroknak is mágusai, magyarul táltosai voltak, és a turáni népek családjába
tartozónak vallják magukat. Érdemes megemlíteni azt is, hogy Jézus arámi nyelven
beszélt, melynek bölcsője Mezopotámia volt. Vajon milyen nyelven beszélt az
apostolokkal? Megannyi kérdés. Magyar Jézusról beszélni azonban – mai
értelmezésben – túlfeszítettnek mutatkozik, de ha Jézust Szűz Mária révén
fajtánk-bélinek, azaz turáni születésűnek mondjuk, akkor valószínű helyes úton
járunk.
Az itt
felsoroltakat még a következők is alátámasztani látszanak. Pilátus nem látta
Jézus bűnösségét bizonyítottnak. Mosta kezeit, és tett egy utolsó kísérletet
megmentésére. Megkérdezte az egybegyűlteket, hogy kit szeretnének szabadon
bocsátani az ünnep alkalmából: Jézust vagy Barabást? A zsidó tömeg a zsidó
Barabást választotta, és „feszítsd meg őt” rivallt Jézusra. A
tanítványok, a majdani apostolok is keletre mentek téríteni. Talán saját
fajtájuk körében jobb eredményt és biztonságot reméltek?
Radics Géza
A
karácsonyfa Jézus urunk születésnapján a Megváltó eljövetelét, a fény diadalát
jelképezi a sötétség felett. Ennek ellenére a karácsonyfa állítás mindössze
félévezredre megy vissza, de széles körben csak az 1700-as években,
Németországban kezdett elterjedni. Magyarországon először az 1800-as évek
közepén állítottak karácsonyfát. Addig az „istenfával” – életfával – és
termőágakkal díszítették a házat. Az 1900-as évek első felében még nagyon
szerény volt a karácsonyfa feldíszítése, a maihoz viszonyítottan. Megelégedtek
néhány almával, aranyos színre festett dióval, angyalhajjal, gyertyával és
csillagszóróval. Az ajándékozás is szerény volt, mert a jelképiség, az eszmei és
lelki tartalom volt a fontosabb.
A fenyő
jelképezése az újkőkortól
Babilonig
Karácsonynak az ősvallásba visszanyúló gyökerei vannak. Eredetileg az ünnepségek
a téli napfordulóhoz, és nem Jézus születéséhez kötődtek. A nappalok ugyanis
ekkor kezdenek hosszabbodni. Rómában Saturnalia és a perzsa eredetű Mithra
istenségeknek rendeztek nagy ünnepséget mulatozással, jókedvvel, ajándékozással,
mert ők is a fény, a megújulás istenségei voltak. De, ahogy a kereszténység
erősödött, és eme „pogány” istenségekhez kötődő ünnepségek tömegvonzása a
keresztények körében sem gyengült, ezért – egyes vélemények szerint – a 350-es
évek elején I. Július pápa Jézus születésének ünnepét január 6-ról december
25-re tette át, azt remélve, hogy az ünnepi külsőségeket a meghitt és bensőséges
lelkiség veszi át. A zöldágakkal való díszítés, számos műveltségben visszamegy
legalább 4000 évre, az ilyen és ehhez hasonló ünnepségek alkalmával. Sőt, az
örökzöld fenyőfa már az újkőkori régészeti leleteken is előfordul, valószínű,
mint az örök élet jelképe. Mindenkor a fény győzelmét jelképezve a sötétség
felett.
A fény és sötétség küzdelmének számos jelképisége van istenségek vonatkozásában
is. Mezopotámiában például Dumuzi, vagy a babiloniaknál Marduk istenségnek újra
és újra meg kellett halni, hogy újra és újra feltámadhassanak, mint ahogy a
természet is újra és újra meghal, hogy újra feltámadhasson. Az is
figyelemreméltó, hogy ezen meghaló/feltámadó
istenségeket rendszerint az örökzöld fenyőfával jelképezték, mint az örök élet
megtestesítőit, mert ők a győzedelmes fény. E két szó: fenyő és fény eszmei
kapcsolata is nyilvánvalóvá válik, ha a fa nevét felbontjuk így: FÉNY Ő! Ami e
fa és szó kapcsolatának ősi eredetére utal, és ezen ősiséget éppen a magyar
nyelv őrizte meg a legtökéletesebben.
Maga a
karácsony szavunk is ősi műveltségünkből származik. Hajdanában komoly
mesterségnek számított a solymászat. Királyainknak is voltak solymászai. A
sólyom a leggyorsabb reptü ragadozó madár, ezért a
betanított sólymok kiválóan alkalmasak
vadászatra. E ragadozók egyike a kerecsensólyom. A solymászok meglesték a
fészkelő sólymokat, és kiszedték belőlük a fiókákat. Felnevelték, és
betanították őket vadászatra. A fiatal sólymok első nagy próbatételére a téli
napfordulón került sor, ünnepségek közepette. A fény újjászületése napján a
táltos áldását adta rájuk és az ünneplőkre, miután a fiatal kerecsensólymokat a
magasba röppentették. A kerecsen =
karácsony szónk kapcsolata kézenfekvőnek mutatkozik. Mondabeli istenjelképünk, a
Turulmadár is a kerecsensólyommal hozható kapcsolatban.