Dr. Matolcsy Mátyás:

 

A ZSIDÓK ÚTJA

 

Folytonos vándorlás

 

jellemezte évezredeken át a zsidósá­got. Körülbelül ezer évvel Krisztus szü­letése elölt a Tigris és Euphrates környékén laktak. Krisztus után 500-ig ide-oda vándoroltak Palesztina és Ba­bilon között. 70 körül Egyiptom volt földje, ahonnan erőszakkal kellett őket kiűzni. Ekkor ismét visszatértek Palesz­tinába, amely kitűnő geopolitikai fek­vésénél fogva igen alkalmas terület volt a kereskedésre. Innen az ókori Rámai Birodalmat árasztották el, mint kereskedők, pénzkölcsönzők, és rab­szolgakereskedők. Nemcsak a régi Itá­liába, hanem Galliába, Spanyolország­ba, Afrikába és a Földközi tenger ke­leti részén elterülő országokba is be­nyomultak. Ahol csak megjelentek, min­denütt felháborodást keltettek.

Akkoriban sehol sem keveredtek össze a vendéglátó népekkel. Innen van, hogy a mózesi tanítás erős kor­látokat állít a zsidók és a nemzsi­dók közé. Faji tulajdanságaik, me­lyek ma már mindenki előli ismerete­sek, már akkor ellenszenvet keltettek. Időnként elkergették őket, de sokszor maguk önként mentek tovább, hogy új vidékeken zsákmányoljanak ki. De mindenütt, ahol már egyszer jártak, visszamaradt egy kis zsidó közösség, amely a világzsidóság nagy hálózatá­nak sejtjévé vált. Krisztus születése­kor Palesztinában körülbelül 700.000 zsidó élt, a Római Birodalomban azon­ban már 3 és fél millió volt a zsidók száma.

 

 

Keleten új lehetőségek

 

nyíltak meg a zsidóság számára a Középkor elején. A Római Birodalom ha­talma hanyatlóban volt. A földközi tengeri térség többé már nem volt gaz­dasági centruma az akkor ismert vi­lágnak. Nyugateurópában és Olaszor­szágban a zsidók üzleti tevékenysége miatt itt-ott már kellemetlen lázadások mutatkoztak. A zsidóság számára mi­ sem volt kézenfekvőbb, mint megpró­bálkozni azzal, hogy hátha új lehető­ségeket nyújt a zsidó szatócsok szá­mára a német népnek éppen akkor kezdődő kelet felé irányuló megmoz­dulása, vándorlása. A germánság ke­leten új földeket szántott fel, új váro­sokat alapított és nagy területekkel növelte a német nép életterét. Először óvatosan, majd mind öntudatosabbad csatlakoztak a zsidók a nagy nép­mozgalomhoz, s mindenütt felajánlot­ták kereskedői szolgálataikat. Ezek a zsidótelepülések „támaszpontok”-ul szolgáltak, ahonnan kiindulva, jó hír­szolgálatuk segítségével távolabbi ke­leti területek felé nyomultak előre, ugyannyira, hogy még olyan vidékre is előre nyomultak, ahová a germá­nok már nem jutottak el,

A „jiddis” elterjedésé sok keleti várasban még ma is tanúskodik erről a folyamatról.

A Római Birodalom virágkorában keleti forrásból áramlott a zsidóság folyama nyugat felé, a népvándorlás korában pedig Európa keleti részét árasztották el.

 

 

A keleti zsidóság torlódása

 

Az új zsidó „haza” Lengyelország és Litvánia lett, ahol a nyugatról bevándorló zsidóság a keletről már korábban benyomult zsidó települése­ket elérte. A zsidóság itt roppant összetorlódott, úgy, hogy innen északra a Baltikum felé és keletre Fehéroroszország felé nyomult előre. A kelet és délkelet felé történő előretörésből keletkeztek a zsidó települések Romá­niában, Magyarországon és Ukrajnában. Ezek az országok azóta is súlyosan szenvednek a zsidók térhódításától. Besszarábia, mely ma ismét Oroszországhoz tartozik, újra zsidó bevándorlás színhelyévé lett, ahova most erőteljesen szivárog be a zsidóság Romániából.

Több, mint 100 évvel ezelőtt Oroszország szükségesnek látta, hagy erről a torlódási területről feléje irányuló erős beszivárgásnak gátat emel­jen. Oroszország nyugati tartományaiban meghatározott települési zónát jelöltek ki, amelyen túl a zsidók nem vándorolhattak. E települési terület Cserta néven ismeretes.       Keletkezése egy 1791-ből származó orosz tör­vényre vezethető vissza. Keleti határai a Duna és a Dnjeper voltak. 1831 óta a cári birodalom keretén belül Lengyelország is a Cserfához tar­tozott, amelyen túl a zsidók nem mehettek Oroszország belsejébe. A Cserta területen a keleti zsidók túlzsúfolódlak s ez egy évszázadon át odavezetett, hogy ott a zsidóság különleges arculata fejlődött ki. Ugyan­csak megmaradt a keleti zsidóság különleges szociális helyzete, amely élesen különbözik a középeurópai zsidóság helyzetétől.

A Cserta a keleti zsidóság vállalkozóbb kedvű rétege számára kellemetlen börtönné vált, - de értették is a módját, hogy határain átjus­sanak. A századforduló körül a zsidóság torlódása oly erős volt, hogy egyrészt milliós tömegben vándorolt nyugat felé, másrészt pedig az „otthon” maradt zsidóság gyűlölettől fűtött szervezkedése a cári Oroszország össze­omlására vezetett.

Ezeken a vidékeken a XIX. században ismét és ismét fellángoló pogromok oka mindig az volt, hogy a zsidók a népet kiszipolyozták és a kétségbeesésbe kergették. Később, az ipar általános fejlődése idején, a lengyel zsidóság megtalálta a módját, hogy a nemesség védelme alatt vezetőpozíciót szerezzen, különösen Orosz-Lengyelországban.

Fajilag a keleti zsidók (askenázik) erősen különböznek a nyugati zsidóktól (szefardok), akiket számbelileg jóval felülmúlnak. A keleti zsi­dók előázsiai karakterű kevertfajú nép, míg a nyugati zsidók, bár ugyan­csak erősen kevertek, mégis egységesebbek.

 

 

A keleti zsidóság Nyugateurópába és tengerentúlra vándorol

 

Ugyanakkor, amidőn Oroszországban a múlt század közepe táján a zsidóság szigorú korlátozásoknak volt alávetve, a nyugateurópai országokban az emancipációs mozgalom virágzott. A zsidók a vendéglátó népeket humanista eszmékkel puhították meg, hogy azok őket egyenjogú polgároknak tekintsék. Így a zsidóság las­sanként a nyugateurópai országokban csaknem valamennyi fontos pozíciót elfoglalt. Amikor a keleti zsidók nagy vándorlási hulláma nyugatra érkezett, a zsidóság már abban a helyzetben volt, hogy segédkezet nyújt­hatott fajtestvéreinek. A keleti zsidó bevándorlók tömegesen árasztották el Magyarország, Ausztria, Németország nagy várasait. Magyarországon voltak nagy államférfiak, maga Széchenyi is, akik a zsidó emancipáció ellen fog­laltak állást. Németországban pedig Nagy Frigyes és Goethe energikusan az „emancipáció” ellen nyilatkoztak. A múlt század második felében azon­ban mégis győzött a „humanitás” gon­dolata s a zsidók útja megnyílt.

A régi Ausztria-Magyarországot a keleti zsidóság épp úgy elözönlötte, mint a Német Birodalmat.

Nyugateurópa nagyvárosai: Paris, London, Amsterdam ugyancsak a zsi­dók vándorlásainak főállomásai lel­tek, akik pedig az átkelést megfizet­hették, azokat az amerikai lehelősé­gek vonzották. Északamerika mindössze néhány generáció alatt a föld­kerekség legnagyobb zsidó országává lett. Közép- és Délamerika, de Dél­afrika sem mentesült a keleti zsidó­ság beszivárgásától.

A keleti zsidóság kereskedelmi és érintkezési nyelvül legnagyobb részt a németet használta. Sőt még Ameri­kában is német nyelven jelentkezett, úgy, hogy maguknak a zsidóknak a számítása szerint 1925-ben a világ össz-zsidóságának 80%-a németül be­szélt, angolul pedig csak 20%-a, több nyelvet pedig csak egy egész kis töredék beszélt.

 

 

A zsidók Amerikában

 

A zsidók csak az utolsó két emberöltő alatt özönlötték el Amerikát. Washington idejében az Egyesült Államokban mindössze 1234 zsidó volt, 1937-ben a zsidó hitűek száma már 5 mil­lión felül van! New York a Föld legnagyobb zsidó városa lett. Két és félmillió zsidó hitű lakosa a világ zsidóságának 15%-át teszi ki. New Yorkban minden negyedik ember zsidó. Brooklyn városrészben minden harmadik, Bronx-ban a tulajdonképpeni gettóban pedig ninden második. Jeruzsálemben, az ősi zsidó fővárosban ezzel szemben mindössze 76.000 zsidó lakik.

Óriásira dagadt a keleti zsidóságnak Amerikába irányuló vándorlása. 1884-tőt 1914-ig több, mint 3 millió vándorolt át, ebből a világháborút mege­lőző 15 esztendő alatt csak Oroszországból másfél millió zsidó hajózott át Amerikába.

1900-ban az Amerikai Egyesült Államokban 530.000, 1937-ben már 5 millió zsidó lakott. A legnagyobb részük nagyvárosokban él, ahol a legkönnyeb­ben tehetnek szert befolyásra a közéletben és a gazdasági életben egyaránt. Ma ugyanúgy megtaláljuk őket Roosevelt elnök környezetében (Laguardia, New York polgármestere (félzsidó), Baruch M. Bernát, Amerika Rathenau-ja Rosenmann Sámuel, Roosevelt udvari jogásza, Morgenthau Henrik pénzügymi­minisztere [épp úgy, mint a legfelsőbb bíróságoknál] Marcus Pecora, a korrupció védelmezője, Louis Dembitz Brandeis, a Legfelsőbb Törvényszék tagja), a filmszakmában (]akob Cohen - Jackie Coogan, Charlie Chaplin, Carl Lemmle, film-nagyvállalkozó), a színházi és pénzvilágban (Felix Warburg, Ottó Kahn, Schwab acélkirály, J. Seligmann), valamint ezrével még a kereskedelmi és gazdasági élet első pozícióiban. A zsidók voltak azok, akik Amerikát a világháborúban angol oldalon való belépésre serkentették, mint ahogy ma is mindent elkövetnek, hogy Amerikát ugyanezen az oldalon a hábo­rúba belesodorják.

 

 

A Rothschild család

 

A zsidóság leghatalmasabb ága Európában a Rothschild család volt. Mayer Amschel, „az öreg Rotschild”, 1743-ban született Frankfurtban, a Zsi­dó-utcában. A hesseni „országatya” emberkereskedelemmel foglalkozott és Hessenböl embereket szállított Angliá­nak, az Amerika elleni háború ide­jén. Az emberkereskedelem nagy ha­szonnal járt s az öreg Rothschild na­gyon meggazdagodott. Fia Náthán volt a „Waterloo-i” Rothschild. Ő épí­tette ki elsőnek a zsidó bankvilág nem­zetközi hálózatát. Fivéreivel alapította meg a Rothschild-házakat Frankfurt­ban, Londonban, Párisban, Bécsben és Nápolyban, ezeknek a bankházaknak üzleti szálai Spanyolországig, Oroszor­szágig és Délamerikáig elértek.

A múlt század harmincas éveitől kezdve a Rothschildok aktív szerepet vittek az európai országok politikai életében. Bent ültek az angol alsó- és felsőházban és a legtöbb uralkodói udvarban szerepet játszottak.

Később hozzáláttak a zsidó emanci­páció előkészítéséhez, amely a szá­zad második felében meghozta a zsi­dók teljes szabadságát.

 

 

A zsidóság Európában 1937-ben

 

A zsidóság tömegesen Európa keleti részében él. A cári Oroszor­szágban már 150 évvel ezelőtt a nyugati tartományok egy széles övezetét zsidó települési zónának jelölték ki, amelyből zsidók nem vándorolhattak be az orosz birodalom belsejébe. A korlátok 1918-ban leomlottak. A zsidó­ság elvándorlása ellenére azonban az „ősi” földön - északon Riga és Leningrád vidékén, valamint délen Varsó és Rosztov környékén - óriási tömegekben élő zsidóság maradt a „zsidóélet” forrása. Ezekhez a területekhez kapcsolódnak dél felé a Magyarországon, Romániában és Ukrajná­ban lévő zsidó települések.

Az évszázadok folyamán kevésbé népes, de határozottan felismer­hető zsidó település keletkezett Nyugateurópában Svájctól a Rajna men­tén Hollandiáig és Angliáig. Európa peremén, és afrikai területen már Marokkóig húzódik le a zsidóság, míg Palesztina zsidó lakossága csak 1920 óta szaporodott nagyobb mértékben.

A zsidók európai befolyását nagyszerűen szemlélteti az egyes váro­sok elzsidósodásának mértéke.

 

 

A zsidók az egyes országokban

 

A Britt világbirodalom, a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Államok sokáig megengedték a zsidók beszivárgását. Az Egyesült Államok azonban az utóbbi időben megtiltották a zsidók bevándorlását. A francia gyarmatok, Marokkó kivételével a zsi­dóságot nem vonzották. Japán, Kína és India csaknem zsidómentesek maradtak. Fettünő, hogy a tropikus vi­dékeket a zsidók elkerülték, ami azt bizonyítja, hogy a zsidó nem pionír.

A zsidó fajúak száma a zsidó vallá­sunkkal ellentétben, csak becsléssel állapítható meg. Dr. Oberlies 1935-re a következő számadatokat adja:

	Zsidó
	fajúak	vallásúak
Lengyelország	6.100.000	3.500.000
Szovjetunió	3.900.000	2.700.000
Német Birodalom	3.400.000	500.000
Románia	3.200.000	1.000.000
Franciaország	2.900.000	725.000
Magyarország	1.300.000	500.000
Anglia	1.200.000	300.000
Ausztria	900.000	300.000
Összesen:	22.900.000	9.525.000

 

Az egyes világrészeken élő zsidó hitűek száma a következő:

 

Európa	9.525.000
Amerika	5.000.000
Ázsia	840.000
Afrika	555.000
Ausztrália	33.000
Összesen:	15.953.000

 

 

Ezek szerint a zsidó hitűek száma az egész világon 15.950.000. A zsidók arányszáma egy világrészen sem ha­ladja túl a lakosság 1.9 százalékát.

 

 

A zsidók elterjedése világszerte

 

A zsidók fő tömörülési helyei 1933-ig a közép- és nyugateurópai városok maradtak, annak ellenére, hogy óriási zsidó tömegek vándorol­tak át Amerikába. A legsűrűbb a zsi­dóság Keleten. A hidegebb északot nem kedvelik, a Földközi tenger orszá­gaiban pedig elvándorlásuk után ke­vés zsidó maradt. Európának a nemzetiszocializmus állal történt nagy újjá­rendezése újra megmozgatta a zsidó­ságot. Már 1933 óta sok zsidó vándo­rolt ki Németországból más földré­szekre. Most az új, számukra fojtó lég­kör űzi el őket és természetesen az amerikai gazdasági élet, Délafrika gyémántjai és Ázsia kereskedelmi le­hetőségei fokozottan vonzzák a zsidóságot. Eddig ugyanis Afrikában csak Marokkó, a keleti részen pedig Egyip­tom nagyvárosai voltak ősi zsidó te­lepek.

Palesztina 1918 óta körülbelül fél­millió zsidó bevándorlót fogadott be. Jelenleg USA-ban él a legtöbb zsidó a világon. A szomszédos Kanada má­sodik helyen áll Amerikában. De mór Délamerika nagyvárosaiban is van elég zsidó.

Ausztráliában is állandóan növek­szik a zsidó bevándorlás.

A nagyhatalmak közül Japánban van a legkevesebb zsidó. Ezzel szemben Oroszországban, különösen az újonnan meghódított nyugati területeken vi­szonylag legmagasabb a zsidó városi ­lakosság száma.

 

 

A szabadkőművesség a zsidóság hatalmi törekvésének szolgálatában

 

A XVIII. század eleje óta Angliában működő szabadkőművesség oly nemzetközi szervezetté fejlődött, amely az általános „emberiesség gon­dolatát” ápolta. A magasabb politikai és hatalmi törekvéseket misztiku­san ködbe burkolták. A mozgalom kultusza keleti színezetű volt, ami meg­felelt a zsidó szellemiségnek. A francia forradalom, amely meghozta Fran­ciaországban a zsidók emancipációját és politikai befolyását, megkönnyítette számukra a szabadkőműves páholyokba való behatolásukat is. Egyidejűleg Németországban is megengedték, hogy a zsidók külön „zsidó” páholyokat alapíthassanak.

Ahova a zsidókat beengedték, mindjárt megkísérelték, hogy befo­lyásra tegyenek szert. Így sikerült nekik a XIX. században a szabadkőművesség kebelében megszilárdítaniuk pozícióikat Európa szerte csak úgy, mint Amerikában, ahova a szabadkőművesség már korán eljutott. A XIX. században lezajlott európai forradalmak Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Németországban, de mindenekelőtt Oroszországban sza­badkőműves és zsidó befolyásra vezethetők vissza.

A szabadkőművesség a világzsidóság nemzetközi szervezetévé vált. Ez alól az úgynevezett keresztény páholyok sem voltak kivételek. Szellemileg valamennyi páholy a zsidószellem uralma alá került. Átvették a zsidó vallás jelképeit. A világzsidóság és a nemzetközi szabadkőművesség a világháborút, mintegy szellemileg előkészítette. A szabadkőműveseket sú­lyos bűn terheli.

A nemzetiszocialista Német Birodalom megtörte ás kiküszöbölte a szabadkőművesség hatalmát épp úgy, mint a zsidóságét. Nyilvánvaló, hogy a szabadkőművességet mindenütt meg kell semmisíteni, hogy ezál­tal a zsidóság szerepe és befolyása egyszer s mindenkorra megszűnjön.

 

 

A legjobban elzsidósodott országok és városok az új világháborúig

 

 

Negyedmillió zsidó tért vissza a Felvidékkel, Kárpátaljával és Észak-Erdéllyel

 

 

A trianoni bilincs lehullott és a Csonka-országból, - mint Csáky megboldogult külügyminiszter mondotta - középhatalommá lettünk. Visszatért a Felvidék egy része, Kárpátalja és Észak-Erdély. Ezeken a területeken a  zsidóság számaránya - tekintve, hogy keleti részekről van szó - nagyobb, mint a csonkaország területén. A zsidók száma 1930-ban:

 

I.	Csonka-Országban	444.567	5.1%
II.	A hazatért Felvidékkel és Kárpátaljával együtt	594.539	5.8%
III.	Észak-Erdéllyel együtt	742.827	5.8%

 

 

 

 

 

 

A zsidóság száma és arányszáma jelentősen megnövekedett.

 

 

Budapesten minden 5.-ik ember zsidó

 

Budapest elzsidósodósa gyors ütemben haladt. A keletről jövő zsidóság első nagy állomás­helye. A Lengyelországból, Galíciából bevándorló zsidóság Magyarország északkeleti városait leple el s onnan húzódott beljebb az ország szívébe s árasztotta el a fővárost. Az északkeleti városokban a zsidók számaránya rendkívül magas: Munkácson 48%, Ungváron 31%, Sátoralja­újhely 30%, Nagyvárad 24%, Szatmárnémeti 22%, Miskolc 20%, Debrecenben mór jóval kisebb az arányszámuk 9%, de még közel kétszerese az országos átlagnak.

Az alföldi városokban az országos állagnál kevesebb zsidó él: Hódmezővásárhelyen 2%, Kecskeméten 2%.

Budapest a zsidóság gyűjtőhelye, 1930-ban az ország közel félmillió főnyi zsidóságának 46%-a, 204.371 zsidó a fővárosban élt. A milliós főváros 20%-a zsidó vallású volt, vagyis min­den ötödik ember zsidó Budapesten.

 

Berlinben minden 20.-ik ember zsidó

 

Berlint, Németország kereskedelmi életének központját a zsidók elárasztották. 1816-tót kezdve folytonosan növekedett a zsidók arányszáma. 1890-ben ez az arányszám Berlinben négy­szer akkora volt, mint Poroszország egyéb területén, Amellett, hogy Berlin lakosságának száma erősen növekedett, a zsidók arányszáma mégis állandóan emelkedett.

A nemzetiszocializmusnak 1933-ban történt uralomrajutása előtt Poroszország zsidóságának 42%-a Berlinben lakott!

Üzleti és politikai okokból a zsidók a XX. századtól kezdve igyekeztek mindinkább el­vegyülni és sokan ki is tértek. 1923-tót 1932-ig csak Berlinben 5.811 zsidó lépett ki a hitközségből. Ugyancsak állandóan növekedett a zsidó vegyesházasságok száma. 1923-tót 1932-ig minden harmadik berlini zsidó házasuló nemzsidó asszonyt vett feleségül. Ugyanezen évek alatt a zsidó asszonyok 14-20%-a nemzsidó férfihez ment férjhez.

A világháború után azonban még számarányuknál is nagyobb lett a zsidó tőke és a zsidó szellemiség befolyása.

A sajtóban, közigazgatósban, pénzvilágban minden befolyásos helyen végül is csak zsidók ültek.

 

 

Budapest házvagyona a zsidók kezében

 

Az 1930. évi népszámlálás Budapesten 21.138 házat írt össze, amely személyek tulajdonában van. Ebből 5.487 ház - 26%-a zsidóké. A ház­vagyonnak azonban jóval nagyobb százaléka van a zsidóság kezén, mert a zsidók a nagyobb értékű, nagy bérházak tulajdonosai.

Tudvalevőleg előfordul, hogy egy embernek nemcsak egy háza, ha­nem 10, sőt 20-nál több háza is van a fővárosban.

 

Akiknek 1	házuk van, azoknak	23%-a zsidó
Akiknek 2-3	házuk van, azoknak	34%-a zsidó
Akiknek 4-5	házuk van, azoknak	37%-a zsidó
Akiknek 6-10	házuk van, azoknak	41%-a zsidó
Akiknek 10-20	házuk van, azoknak	50%-a zsidó

 

                Ugyanígy alakul a házbérjövedelem tagozódása is.

 

1000 P-nél kisebb	házbérjövedelmű tulajdonosok	11%-a zsidó
1000-5000	házbérjövedelmű tulajdonosok	20%-a zsidó
5000-10000	házbérjövedelmű tulajdonosok	33%-a zsidó
10000-25000	házbérjövedelmű tulajdonosok	42%-a zsidó
25000 P-nél nagyobb	házbérjövedelmű tulajdonosok	49%-a zsidó

 

Annak ellenére, hogy a zsidóság számszerűen Budapest házainak 26%-át bírja, a házvagyon jövedelmének 45.7%-a és így a főváros ház­vagyonának fele a zsidóság tulajdanában van.

A zsidóság lakásviszonyai ugyancsak azt mutatják, hogy a zsidók számarányuknál jóval kisebb részben laknak proletárlakásokban és szám­arányuknál többszörte nagyobb arányban laknak a kényelmes nagy lakásokban.

 

A konyhalakások	5%-át zsidók bérlik
Az egyszobás lakások	11%-át zsidók bérlik
A kétszobás lakások	35%-át zsidók bérlik
A háromszobás lakások	43%-át zsidók bérlik
A négyszobás lakások	43%-át zsidók bérlik
Öt és többszobás lakások	39%-át zsidók bérlik

 

 

 

 

 

 

 

Budapest több milliárd pengőt érő házvagyonának fele a zsidók kezén van.

Budapesten 1939-ben a házak nyers bérjövedelme 237 millió pengőt tett, amelyből 162 millió pengő a zsidók zsebébe vándorolt. Ez a hatalmas jövedelem 5.487 házból származik, amely kb. 4.000 zsidó háztulajdonos zse­bébe került. Átlagosan egy-egy zsidó háztulajdonos évi nyers bérjövedelme 40.000 pengő.

A zsidóság tulajdonában van tehát a nemzeti vagyon egy tekintélyes része. „Csonka-Magyarország nemzeti vagyona” című munkában Budapest adóköteles és ideiglenesen adómentes épületeinek értéke 2.5 milliárd pengő­vel szerepel. A vidéki városokat is figyelembe véve a zsidók tulajdonában lévő házvagyon értéke 3 milliárd pengő volt 1927-ben. Azóta ez a szám még növekedett.

 

 

Magyar föld a zsidók kezében

 

A múlt század alatt végbement tömeges zsidóbevándorlás a szabad­ságjogok kiterjesztése után oda veze­tett, hogy évről-évre mind több ma­gyar föld jutott a zsidók kezére. A háború előtt a tönkrement földbirtokosság földjének fórésze zsidók kezé­be került. A háború alatt pedig a hadigazdagok szereztek földbirtoko­kat. A háború után 1935-ben és jelen­leg is a zsidók tulajdonában 580.500 katasztrális hold magyar föld van. Ötvennégy zsidó nagybirtokos tulaj­donában 194.309 kat. hold van. 423 zsidó középbirtokosnak pedig 227.088 kat. hold földje van. A 477 zsidó nagy ­és középbirtokos tulajdonában tehát 421.397 kat. hold föld van. A 200 hold­nál kisebb zsidó birtokok területe 159.103 kat. hold. A kisebb zsidóbir­tokok igen jelentős részét a kisebb ki­terjedésű, de nagy értékű szőlőbirto­kok alkotják.

Igen nagy jelentősége van a zsidók kezében lévő földeknek, mert például Nógrád-Hont megyében a földbirto­kok összes területének 22%-a, Sza­bolcsban 21%-a, Biharban 20%, He­vesben 20%, Szatmárban 15%, Haj­dúban 13%, Fejérben 13%, Jász-Nagy­kun-Szolnok megyében 12% zsidó tu­lajdonban van nem is beszélve Má­ramaros, Ung, Bereg meqyékről, ahol az arány még szomorúbb. E számok még hozzá csak az 50 kat. holdnál na­gyobb birtokokra vonatkoznak.

Ehhez járul még az, hogy a 100 holdnál nagyobb bérletek 34%-a zsi­dó kézben vannak, ami legkevesebb 1 millió holdat tesz. A Csonkaország területén tehát legkevesebb másfél millió hold föld van a zsidók kezén, tulajdonban és bérletben.

 

1.	Baranya vm.	9.649 k. hold	9.9%
2.	Fejér vm.	36.714 k. hold	12.8%
3.	Győr, Moson, Pozsony vm.	7.919 k. hold	6.4%
4.	Komárom, Esztergom vm.	5.604 k. hold	9.4%
5.	Somogy vm.	12.303 k. hold	3.6%
6.	Sopron vm.	914 k. hold	1.7%
7.	Tolna vm.	5.237 k. hold	4.1%
8.	Vas vm.	12.397 k. hold	7.0%
9.	Veszprém vm.	6.864 k. hold	4.2%
10.	Zala vm.	13.600 k. hold	8.3%
11.	Bács, Bodrog vm.	7.877 k. hold	10.3%
12.	Békés vm.	12.517 k. hold	5.7%
13.	Bihar vm.	29. 496 k. hold	20.4%
14.	Csanád, Arad, Torontál vm.	3.250 k. hold	3.4%
15.	Csongrád vm.	8.907 k. hold	7.1%
16.	Hajdú vm.	20.803 k. hold	12.8%
17.	Jász, Nagykun, Szolnok vm.	39.845 k. hold	12.0%
18.	Pest, Pilis, Solt, Kiskun vm.	45.411 k. hold	6.4%
19.	Szabolcs vm.	76.624 k. hold	21.1%
20.	Szatmár, Ugocsa, Bereg vm.	23.768 k. hold	14.7%
21.	Abauj, Torna vm.	11.602 k. hold	11.0%
22.	Borsod, Gömör, Kishont vm.	22.358 k. hold	11.1%
23.	Heves vm.	35.768 k. hold	19.8%
24.	Nógrád, Hont vm.	45.645 k. hold	22.2%
25.	Zemplén vm.	10.786 k. hold	10.9%

 

 

 

A bankok, az ipar és a kereskedelem a zsidók kezében

 

Magyarországon a bankok és általában a pénzintézetek közismer­ten nagy szerepet játszanak a gazdasági életben, elsősorban az iparban és kereskedelemben. Az iparvállalatok közül a legfontosabbak néhány nagy­bank érdekeltségébe tartoznak. A 300 legnagyobb és legfontosabb ipar­vállalat, amely az ipari termelés gerincét alkotja, a 10 legnagyobb pesti bank érdekkörébe tartozik. A négy legnagyobb bank kezében pedig 232 iparvállalat volt 1935-ben: a Pesti Kereskedelmi Bank 88, a Magyar Általános Hitelbank 71, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 50 és az Angol-Magyar Bank 23 vállalattal.

Az ipari termelés túlnyomó nagy részét tehát ezek a bankok irányít­ják. A bankok vezetősége pedig túlnyomó részben zsidó volt az 1935. évi adatok szerint:

 

	Az igazgatóság tagjai közül %
	zsidó	bizonytalan	idegen	magyar	Zsidó és idegen
Kereskedelmi Bank	18	-	-	9	67
Hitel Bank	14	8	-	8	73
Leszámítoló Bank	12	4	-	5	76
Angol-Magyar Bank	7	4	3	7	67

 

A pénzvilág legfelsőbb organizációját a zsidóság szállta meg az el­múlt 50-60 év alatt. Mindössze 200-300 zsidó család uralja ma a pénz és ipari életet. Családi hitbizományként tartják a kezükben a cukor, textil, a bőr, a szén, a fa stb. nagyfontosságú iparágakat.

A zsidóság nemcsak vagyonilag, de a vezetésben is hasonló arányt ért el, az iparban és a kereskedelemben. 1935-ben az árú- és értéktőzsde tanácsának 70 tagja közül 61 zsidó, a Magyar Bank és Értékpapír keres­kedők 48 tagú vezetőségéből 44 zsidó, a Budapesti Kereskedelmi és Ipar­-kamara 45 tagú vezetőségéből 28 zsidó, a Gyáriparosok Országos Szö­vetségének 79 tagú vezetőségéből 55 zsidó, a Magyar Textilgyárosok Or­szágos Egyesületében pedig a 43 tagból 36 a zsidó.

Összefoglalva a bank, ipar- és kereskedelmi tevékenységben és va­gyonban a 6%-nyi zsidóság számarányának 10-szeresével szerepel.

A zsidóság az intellektüel pályákat is megszállta. Az 5.473 ügyvéd közül 2.693 zsidó: 49.2%. Az orvosok 8.285 főnyi létszámából 2.852 a zsidó vallású, 34.4%. ­Ugyancsak magas száza­lékkal szerepelnek a zsidók a magánmérnökök között: 30.5%, az ügyvédjelölteknél 34.9%. A sajtó, irodalom, színház és művészetek terü­leteit is erőteljesen meg­szállták. A zsidók még na­gyobb mértékben lepték el a kereskedelmi és bank pozíciókat.

 

 

Hová menjenek a zsidók?

Palesztinába?

 

Nagybritannia a világháború után Palesztinát felajánlotta a zsidók ottho­nául. A világháború alatt ugyanezt az ígéretet tette az araboknak. Egyik ígé­rete sem volt őszinte, mert Anglia Pa­lesztinában csak hatalmi politikáját folytatja, hogy biztosítsa magának Mosszul olaját. Ezenkívül Palesztina a Földközi tenger keleti részében mint stratégiai támaszpont is jelentós.

Egyáltalán lehet-e azonban Palesz­tina a zsidók „hazája”? Palesztinának már több, mint egy millió lakosa van és ezek közül csak 400.000 a zsidó. Népsörűsége már most 44 fő négyzet­kilóméterenként. Hogy lehessen itt hely a föld 16 millió, vagy akár csak Eu­rópa 9-10 millió főnyi zsidósága szá­mára? Ehhez járul, hogy Palesztina nagy részének sivatagi jellege van. Mindenekelőtt azonban a régi megtele­pedett arab lakosság a leghevesebben védekezik, tehát már most meghiúsult­nak tekinthető a cionista eszme, amely szerint Palesztinában legyen a zsidó­ság otthona.

Európában az utóbbi évtizedek po­litikai fejlődése oda irányult, hogy a zsidóságot Európából ki kell telepíteni. A jelenlegi háború után bekövetkező új elrendezés ezt a kérdést is kielé­gítően meg fogja oldani.