Japánban „Amerikát és a zsidóságot egy kalap alá veszik”

A Helsingin Sanomat nevű finn napilapnak a Vendégünk Tollából című rovatában Ian Buruma, az egyesült államokbeli Bard College Egyetem professzora azon csodálkozik, hogy a zsidóellenesség a Távol-Keleten is fölütötte a fejét. Példaként Malájzia korábbi miniszterelnökének, Mahathir Mohamadnak a kijelentését idézi, aki szerint “A zsidók jogot formálnak maguknak arra, hogy a világot a kezükben tartsák; s más népeket küldenek harcba a zsidóság érdekeiért meghalni” valamint, hogy Kínában egy olyan könyvet (a cikk szerzője a szóban forgó munkát nem nevezi meg) árulnak nagy sikerrel, mely arról szól, hogy “a zsidók a nemzetközi pénzrendszer manipulálásával a(z egész) világ vezetésére törekszenek”, s ezt a könyvet állítólag a legmagasabb szintű kínai vezetők is olvassák.

A szerző az előbbi esetet, az „elferdült iszlamista gondolkodásmóddal” még könnyen magyarázhatónak véli, de azt már nehezebb diónak tartja megérteni, hogy hogyan lesz Japán és Kína zsidóellenes, hiszen e két ország esetét nem lehet a nyugati keresztényvilágból vett módon azzal magyarázni, hogy „a zsidók az ő (ti. Japán és Kína) szent embereiket (is) megölték volna”.

Buruma körülményes fejtegetése szerint arról van szó, hogy Japánban „Amerikát és a zsidóságot egy kalap alá veszik”; hogy Japán már az 1800-as évek óta szenvedett az amerikai befolyástól, hogy Amerika kényszerítette Japánt határainak a Nyugat számára történő megnyitására, s hogy Amerikáról akkoriban Japán-szerte azt tartották, hogy „egy gyökértelen ország, mely pusztán a gazdasági nyereségvágyon alapszik”. Ez viszont kiválóan „illett a pénzéhes, gyökértelen és kozmopolita zsidóról szóló korabeli sztereotípiák sorába” – fogalmaz Buruma, majd így folytatja: „Japán 1905-ben csak azután győzte le Oroszországot, hogy a New Yorkban működő zsidó bankár, Jacob Schiff adósleveleket bocsátott forgalomba. A Ción bölcseinek könyve tehát megerősítette azt, amit a japánok már korábban is gyanítottak: a zsidók valóban a kezükben tartják a világgazdaság irányítását”.

A szerző szerint a zsidóellenesség kínai megjelenését Japánnal szemben az teszi különössé, hogy a kínaiakról a Távol-Keleten általában hasonló véleménnyel vannak, mint másfelé a zsidóságról: „fennmaradásukat ők is az egymás iránti erős kapcsolataiknak köszönhetik, annak, hogy az üzleti életben való részvételük a megszállások idején társadalmon kívüliséget jelentett számukra, s hogy a pénzcsinálás tekintetében őket is szuperembereknek tekintették (...)”. 

            Mi volna a Távol-Kelet zsidóellenességére a recept? Buruma szerint (szószerinti fordításban): „Most már jobb tudásra volna szükségük (ti. a kínaiaknak és a japánoknak)”.

 

Forrás: Helsingin Sanomat,  2009. április 18.

 

K.K., Finnország