Kezdettől érvényesült az a törekvés, hogy ők megmaradjanak az óhaza vonzásában, nyelvük, kultúrájuk ápolásával intézményesen foglalkozzon az ország.

Már az 1903-ban létrehozott Kivándorlási Tanácsnak is feladata volt a „külföldön véglegesen letelepedők vallási és szellemi szükségleteinek istápolása”.

1938-ban létrejött a Magyarok Világszövetsége, amely a Belügyminisztérium irányítása alatt a kommunista politika eszközévé vált. A „belügy külügyese és a külügy belügyese” volt. A rendszerváltás után valamennyi kormány vállalta több-kevesebb figyelemmel a világ magyarságának támogatását és gondozását a Magyarok Világszövetségén keresztül. A világszövetség viszont ennek a feladatnak egyre kevésbé felelt meg. Az eredetileg csak a diaszpóra magyarjait összegyűjtő szervezet az 1992-es újjászervezés során a három (anyaországi, Kárpát-medencei, nyugati) régióval az egész „15 milliós” nemzetre kiterjedt, de egyre hatástalanabbá vált. Ennek okait a következőkben lehet összefoglalni.

Először is elhatározottan és következetesen kirekesztő volt. Az a mentalitás érvényesült, hogy csak „a mi kutyánk kölyke” legyen köztünk. Amikor a nyugatiak azt követelték, hogy minden magyart fogjanak össze származásra, vallásra és politikai nézetre való tekintet nélkül, a hangadó válasz az volt, hogy „mi nem akarunk egy olyan szervezet része lenni”.

Másodszor a parlamenttől kapott támogatás felhasználása nem volt eredményes. Az elnökség újra és újra határozatot hozott, hogy a költségvetésnek legalább kétharmadát programokra kell költeni. Ezzel szemben a pénz háromnegyed részét minden évben az apparátus fenntartása emésztette fel.

Harmadszor az eredetileg a világban szétszórt magyarok magyarságukban való megtartását célul tűző szervezet figyelme mindinkább a szomszédos országokban élők felé fordult. Ezt a nyugatiak mindvégig sérelmesnek találták. Mostanra a helyzet odáig romlott, hogy a nyugati magyarok nagy többsége már nem tekintheti a világszövetséget sajátjának és érdekei védőjének. A parlament és a kormány is felismerte a szervezet alkalmatlanságát, és 2000 után megszüntette annak költségvetési támogatását.

Negyedszer: a világszövetség vezetése mereven elzárkózott a nyugati régió által javasolt Magyar Ifjúsági Világfórum támogatásától. Az MVSZ fiatalítása elmaradt, és most csak a nyugatiak körében működik egy Ifjúság Határok Nélkül nevű független szervezet.

A bajok Patrubány Miklós elnökké választásával váltak végzetessé. Őt a küldöttek többsége abban a reményben választotta meg, hogy független lesz a kormány politikájától. Lett is, de az MVSZ-ben a politikai szempontok erősebben érvényesültek, mint valaha. A mostani közgyűlés után, amelyet a nyugati küldöttek többsége törvény- és alapszabály-ellenesnek tekint, az eredeti világszövetség „szövetség” jellege megszűntnek mondható. Többé nem a világ magyarsága egyesületeinek szövetsége ez, hanem legjobb esetben is csupán egy egyesület, de még inkább egy politizáló párt.

A világszövetség felügyelőbizottsága a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi törvényben és a világszövetség alapszabályában lefektetett kötelességének megfelelően a 2000-es ellenőrzése során pénzügyi és nyilvántartási rendellenességekre hívta fel a közgyűlés figyelmét. Nem először. Ezt az elnök és az elnökhelyettes véleménye alapján a közgyűlés visszautasította, és nem fogadta el a felügyelőbizottság jelentését.

A felügyelőbizottság kiemelte, hogy „az adósságállomány folyamatosan növekszik” – és felhívta a figyelmet arra is, hogy „fedezet nélküli kötelezettség vállalása a jogszabályok értelmében tilos”. A felügyelőbizottság három tagja által lefolytatott vizsgálat 2002. március 20-án további rendellenességeket tapasztalt, és megállapította, hogy „A múlt évekről áthúzódó kötelezettséget, illetve az esetleges kifizetéseket figyelembe véve... a folyamatosan halmozódó adósság miatt a világszövetség saját vagyona... is veszélybe kerülhet”.

Az anyagi problémákat az elnök úgy kívánta megoldani, hogy 30 milliós kölcsönt vett fel, jelzáloggal terhelve a Benczúr utcai székházat. Ezt a közgyűlés utasítása ellenére és az elnökség megkérdezése nélkül tette. Az eljárást utólag kívánta jóváhagyatni a közgyűléssel. Mivel a kölcsönt az MVSZ nem tudja törleszteni, az elnök felhatalmazást kért a székház eladására. Ezt és a világszövetség jelenlegi vezetőségének tevékenységét a nyugati magyarok többsége kategorikusan elutasítja, s a közgyűlés határozatait, formai és tartalmi rendellenességek miatt, nem fogadják el érvényesnek.

A 2002. évi közgyűlés legfontosabb döntése volt az ún. anyaországi régió beolvasztása a Kárpát-medencei régióba. Ennek a célja a vezetés legnagyobb mértékű központosítása Patrubány elnök kezébe. Ez a nyugati magyarok régióját alárendelt helyzetbe hozza. Ezért a nyugat-európai országok nagy része nem volt hajlandó a közgyűlésre küldötteket küldeni. Az amerikai kontinens országainak egy része csupán azért vett részt a közgyűlésen, hogy ellenvéleményének hangot adhasson. A levezető elnök azonban ezt nem tette lehetővé, az alapszabály-módosítás megtárgyalását megtagadták, csupán a „szavazógép” működését tették lehetővé. Ezzel végleg elidegenítették a nyugati magyarokat a világszövetségtől.

Patrubány Miklósnak és környezetének minden megnyilatkozása azt sugallja, hogy a világ magyarságának szervezése, érdekeik védelme, segítése őket nem érdekli. Kizárólag Kárpát-medencei politikai törekvéseik vannak, de azokat is a magyarországi és a környező országokban működő magyar pártokkal való összehangolás nélkül, sokszor azok ellenében végzik. A világszövetség mai hangadói szélsőséges elemek, akik minden más közösségből kiszorultak.

Aligha képzelhető el, hogy a nemrég hivatalba lépett kormány a világ magyarsága iránti felelőssége tudatában a jelenlegi világszövetség segítségével kívánja megteremteni a kapcsolatot a világban szétszóródott magyarokkal. Alighanem más módon építi majd azt ki. Erre lehetőséget teremthet egy nyugati és szórványmagyarok szövetségének megalakulása, vagy más alulról szerveződő kapcsolatrendszer megteremtése.

Az előző kormányok megvalósították a Magyarország 2000 Fórumot, az Orbán-kormány határozatot hozott a Nyugati Magyar Tanács megalakításáról, de erre nem került sor. A tudományos akadémia köztestületének nyugati szekciója is létrehozott már bizonyos szervezeti kapcsolatot az óhaza és a nyugati magyarok között. A cél mindenképpen az kell legyen, hogy ez a hazáját támogató, értékes magyar tömb ne vesszen el az ország számára.

Reméljük, hogy az új kormány is felismeri az ebben rá háruló felelősséget. Feltehetően el tudja majd hárítani azt a kísértést, hogy anyagi támogatással „megvegye” a jelenlegi világszövetséget. Volt már erre példa. Ha a mostani kormány is ezt tenné, akkor a világ magyarságát elidegenítené, és lehetetlenné tenné az egészséges kapcsolat kialakítását az anyaország és a szórvány között. Hiszek abban, hogy a nyugati magyarság a saját erejéből is fenn tudna tartani egy olyan szervezetet, amelyet magának érez, érdekei védelmezőjének és befogadónak lát.

Papp László
New Canaan, Connecticut