- Mag
F. Károly: Magyarhonban Romanisztán
- El
kell olvasni!
- LEGYILKOSOZTÁK
FRUNDÁT
- Mag
F. Károly: Magyarhonban
Romanisztán
-
-
Kisvárosunk belvárosának az az utcája, ahol lakom – szomorúságomra
–, eléggé szemetes, s ebbôl adódóan járdáját gyakran kell sepernem,
tisztogatnom, mert városom népének egy része a kommün és a liberáldemokrácia
több, mint fél évszázados uralma alatt nemhogy a cigányságot asszimilálta
volna, de ô maga hasonult ehhez a népfajtához, mely manapság „romának”
mondja magát. A szóban lévô etnikum viszont nem tisztaságáról – és
egyéb pozitívumairól – híresült el.
-
Egyszer – a hetvenes években –, amikor a fent említett műveletet
végeztem, egy nem a nap hevétôl lebarnult fiatalember szólított le:
– Fének! Ádjon tizs forintot, mer’ nincsen pénzsem és nem
ettem még máma semmit!
-
Nem tudom, miért hívott fônöknek, mert sosem volt
beosztottam és nem is ismertem azelôtt.
-
– Nincs nálam pénz, nem adhatok – vála-szoltam.
-
– Há’ tudom, hodzs itt lakik fének, hozzon ki má’ tízs
forintot!
-
Hogy elejét vegyem a hosszú magya-rázkodásnak, a seprôt
letettem és bementem a kért pénzért. Mire kimentem, hűlt helyét
találtam a „csávónak” is, meg az új seprônek is, melyet egy héttel
azelôtt vettem negyven forintért.Tudom, hogy egyetlen egy esetbôl nem
lehet örök érvényű szabályra következtetni, hogy ti. „a cigányok
mindannyian tolvajok”. Már csak azért sem, mert jómagam is ismerek becsületes,
dolgos és tiszta cigány embereket, akik semmiben sem különböznek a
hasonló karakterű magyaroktól. Minden elismerésem ezeké a jellemükben
áthasonult cigányoké. Nem is említve a zenészeket. a szegkovácsokat, a
vályogvetôket, a teknôvájókat.
-
De – sajnos –
nem mondható ez el a cigányság nagy sokaságáról. Ez a sok száz éve
Magyarországon élô etnikum nagyobb része nem volt hajlandó tanulni; még
a kötelezô elemi vagy általános iskolát is hanyagolta – szülôi
beleegyezéssel, sôt kívánsággal. A szülôk nagy része inkább kiküldte
gyermekét koldulni az utcára, maga pedig a falu vagy a város polgárai
nyakán élt kéregetésbôl vagy tolvajlásból, lopásból tartva fenn magát
és családját.
-
Nem csoda, hogy „ideológiájukat” népdalaik adják meg,
mert ezek már gyermekkoruktól életük végéig kísérik ôket, mely világnézetüket
is alakítja. Így, példának okáért a délvidéki
– most „Vajdaságnak” átkeresztelt –, Bács-Bodrog megyei,
szintetizátorral kísért „Bandy” nevű cigányénekes ezt dalolja
egyik számában:
-
,,... Hívtak engem dolgozni,
-
inkább mentem csórelni...
-
Az egykori „Ki mit tud”-os tévé vetélkedôn befutott
Horváth István – egyébként kitűnô – cigánynóta-énekes pedig
így énekel:
-
,,...Irigyelnek a cigányok,
-
hogy én
Zsigulival járok.
-
Lopni járok, csórni megyek,
-
úgy élek,
ahogyan lehet... ”
-
Az ilyen nézeteken – eszmén – felnövô gyermek hogyan
lehetne a nemzetközösség hasznos tagja, amikor már az anyatejjel is a társadalom
károsítását szívja magába.
-
Nem értem, hogy hogyan van bôr Horváth
Aladár, Krasznai József és a többi „romavezér” ábrázatán, amikor
e tolvajnépség – sôt gyilkosok – mellett is kiáll, és a nemzet többségi
népétôl azt kívánja – parancsolja –, hogy pártfogoltjainak nemhogy
egyenlô, hanem megkülönböztetett jogai legyenek a magyarság becsületben
élô többségével. Ez is csak egy liberáldemokráciában lehetséges;
egy tekintély-elvű, nemzeti egységet megvalósító társadalmi
rendszerben az ilyen emberszabású lényeknek nem a politikai életben és
a tévé képernyôjén, hanem életfogytig csíkos ruhában, kôbányában
lenne a helye.
-
Nem értem a jelenlegi magyar kormányzatot s a legtöbb városi
és községi önkormányzatot sem, amikor ennek a munkát kerülô, nemzetkárosító
etnikumi résznek is „pozitív
diszkriminációt” biztosít ingyen-lakásépítéssel, munkanélkülisegéllyel,
ingyen-élelemmel, ruhával, stb. Ugyanakkor, a nem e népfajtához tartozó,
munkanélküli magyar állampolgár – bár szeretne dolgozni, de nincs
alkalma – korántsem kapja meg e juttatásokat. Mert ô nem e kisebbséghez,
a cigány etnikumhoz tartozik!
-
Hát mi ez, ha nem rasszizmus az állam és az önkormányzatok
részérôl a többségi, becsületesen élô néppel szemben! Antihungárus
megkülönböztetés, soviniszta, gyűlöletkeltô, faji „Übermensch”-céget
megvalósító politika a magyarsággal szemben, a dolgozni nem akaró, a
lopás, rablás, felsôbbrendűséget valló – és most Strassbugban a
magyar nemzetre sárt dobáló, hazaáruló – cigányság nagy része javára.
-
A Kuncze Gábor, volt belügyminiszter által elhíresült
meghatározás, a „megélhetési bűnözés” mára polgárjogot
nyert, mindennapos; már nem is hírértékű.
-
Mi, idôsebb magyarok emlékezünk még azokra az idôkre,
amikor a bűnesetek felderítése nem 25–35 %-os volt, mint a mostani
rendôrségi híradásokból kitűnik, hanem 80–90 %-os volt ezek aránya.
De akkor még a Magyar Királyi Csendôrség teljesített szolgálatot a vidéki
Magyarországon. Igaz, hogy akkor nem sokat törôdtek a bűnelkövetôk
személyi jogaival a sértettekkel szemben. Akkor a tyúktolvajoknak csendôrkíséret
mellett végig kellett menni a községen, hangosan kiáltva saját nevüket
és vétkük elkövetésének tényét. Igaz, hogy ezeket a tolvajokat a
helység népe megvetette, de lega-lább tudta, hogy kitôl kell óvakodnia.
Nem úgy, mint ma, amikor a fegyveres hatóság „lányos zavarában”
szentségtörésnek tartja kimondania bűnelkövetô nevét és mutatni
képét a nyil-vánosság elôtt; sôt, a rendôröket bünteti, ha netán
kissé erélyesebben bánnak a tetten ért gazfickóval. Ezért érzi ma a
magyartársadalom azt, hogy az államapparátus – vagy annak egy része
– is részesedik az elkövetett bűntettek hasznából, ha nagyobb bűnesetrôl
van szó. Ez is egyik oka lehet a bűnelkövetô személyi jogai védelmének.
-
Különösen, ha az elkövetô nem magyar, hanem más
etnikumhoz – vagy más rasszhoz, netán valláshoz – tartozik.
-
Magyarok! Ebbe ne nyugodjunk bele! Ne hagyjuk, hogy Hungáriában
alakítsák ki Romanisztánt!
-
- Mag F. Károly
- El
kell olvasni!
-
-
Magyarországi olvasóink figyelmébe ajánljuk Rab Magor nemzettestvérünk
írását, mely szenvedélyes nemzettudattal mutat rá arra, hogy messze
vagyunk még az igazi rendszer-váltástól és arra, hogy az elmaradás
kiknek a lelkén szárad.
-
Az otthoni magyar sajtóból összeállította azokat a
legjellemzôbb írásokat, ill. azok rész-leteit, melyek rámutatnak hazánk
belsô politikai helyzetének alapvetô kérdéseire.
-
Az összegyűjtött írásokat – terjedelmüknél fogva
– nincs módunkban közölni, de azok címét és fellelhetôségét közöljük,
amit az érdeklôdôk otthon a könyvtárak olvasóiban, vagy a nemzeti könyvterjesztôknél
részben megtalálhatnak.
-
- Ünneplô gyilkosok, cinkosok, rablók, tolvajok
-
-
Operaházi gálaest: Magyarország tíz éve szabad.
-
Értô magyar értelemmel és látó szemmel miszólhatunk
ehhez az arcátlan pimasz kijelentô mondathoz? Még az se bizonyos, hogy végleg
megszabadultunk a százmilliókat gyilkoló kommunizmus „áldásaitól”.
Hiszen gyilkosok, rablók, tolvajok báránybôrbe – de inkább farkasbôrbe
bújtak és csábos szirénhangok közben falták föl a ,,Nagymamát”.
Megszületett-e már a hôs vadász, aki ledurrantja ôket és feneketlen
bendôikbôl kiszabadít-ja a „Nagymamát”?
-
Bizony mondom barátaim: Ez a „szabad tíz év” mindenestôl
nyelte el a múltunkat, jelenünket és talán a magyar jövendônket is. A
véres kommunista uralom valódi vezetôi (napfényre mászott férgei az
emberiségnek) a rót-rozenfeld-manók, a kahána-mózes-révaik, ivadékaik
és hasonszôrűik zabálták tele önmagukat magyarságunk anyagi és
szellemi javaival. Kloáka-agyú-szájú szellemi szófosó hadseregeik okádják
tele a terméketlenné, nincstelenné tett magyar-ugart. Itt már csak
ballangó-kóró terem a magyarnak. A százmilliók és százezrek tömegsírjain
elszáradt véres vöröscsillagot vörös szekfűvé varázsolták az
örök HITETÔK. Fiaiknak, unokáiknak, a fineszes „Fidesz” nemzedékeiknek
már nem kell se csillag, se szekfű. Nekik elég a keresztény, nemzeti
színű „finesz”. Vakulj magyar! Zabáld a kloáka-agyú-szájú-ak
okádékait, és vessz meg tôle!
-
Hát tévedni tetszenek az Úr-elvtársak!
-
Mert egyre szaporodnak a látók, az emberi JÓT megvalósítani
akarók táborai. Lassan, de biztosan feleszmél a hatmilliárd is bamba bénultságából,
és akkor jajt üvölt majd, az önök fekáliát okádó szája. Nem mentik
meg Önöket – se itthon, se a nagyvilágban – az űrbázisokból lézer-vezérelt
nukleáris bombaarzenáljaik, sem a trezorokban rejtôzô aranyrudak, sem pénzhiénáik
valuta-üzelmei, sem a multinacionális vállalataik bársonyszékeibôl
kormányzott, globalizált „kibuc-világuk”, sem a bárgyúvá, civakodóvá,
terroristává, vallástalan istentelenné homogenizált vak tömegek. Sôt,
„segédcsapataik” – akiket Önök terv-szerűen neveltek ki a végsô
gyôzelmük kivívására, a „messiás király” uralmának megteremtése
érdekében – az Önök sírásói lesznek!
-
Egyszóval: PUSZTULÁS az Önök jövôje!A heti „Magyar
DEMOKRATA” „látnoka” így fogalmazta meg: „...ôk a tűzzel játszanak
és hallatlan tragédia az ártatlanoknak, ha ismét pusztulni fognak.
- Lássuk bôvebben a kiollózott idézetet:
-
-
Kísértet járja be a világot: A nacionalizmus kísértete (részlet)
-
Milyen érdekes, az Izraeli Tájékoztatási Központ nevű
kormányszerv 47 oldalas kiadványa az ország történelmét félkretén, többezer
éves mítoszok halmazaként ábrázolja, melyről John Van Seters, a
chapel-hilli Észak-Karolina Egyetem archeológia professzora foglalta össze
társai véleményét: „Az Ótestamentum legrégibb könyvét... meg sem
írták addig, ameddig az izraeliták Krisztus elôtt 587-ben Babilonban ne
lettek volna fogságban. Nem volt Mózes, nem keltek át a tengeren és nem
volt kinyilatkoztatás a Sínai hegyen”. Ott lehet mítoszból történelmet
faragni, itt azok, akik onnan való származásukról beszélnek, nem
viselik el azt sem, ha itt történelmünket szeretjük. Erre csak úgy
lehet reagálni, hogy azokat nem szeretjük, akik meg akarják szabni nekünk,
hogy mit és kiket szeressünk. Ők a tűzzel játszanak és,
hallatlan tragédia az ártatlanoknak, ha ismét pusztulni fognak.
Demokrata, 1999. nov. 4.
-
A ,,Pannon front” (Józsa Péter lapja) ez év áprilisi számának
borító elôlapján ez a jelmondat olvasható: „Korunk legértékesebb
magatartása: a Hallgatás.”
-
Én mégis üvöltve mondom: A „zsidókérdés”
megoldatlansága világkatasztrófához vezet!
-
A kiollózott újságcikkek, híradások „beszédesek”.
Nincs mit hozzátennem. Az
értôk értik. A többieknek – egyelôre –
csak betűk halmaza.
- Rab Magor
-
- A
mű áttöri a hallgatás falát.
„Magyar Nemzet 2000. júni. 23.”
- Az Illuminátusok. „Magyar
Vetés 1994 május 29.”
- A lányok Izraelbe mennek.
„Metró 2000. május
19.
- Pedofília és környezet.
„Magyar Nemzet /Magazin/ 2000. júli
15.”
- Egy kitüntetés margójára.
„E-maii: demokrata @mail.datanet.hu”
- Hogy Amerika is lássa.
„Demokrata 2000. /38
- Betelepülôk. „Demokrata
2000. / 11”
- Hamburgerezés a Fehér Házban.
„Napi Magyarország 2000. ápr. 13.”
- Állítások és tagadások...
„Magyar Nemzet 1992 márc. 16.”
- Amerika hűtlen szövetségese.
„Magyar Nemzet 2001 máj. 8.”
- Izraelt elítélô emberjogi jelentés.
„Magyar Nemzet 2000 dec. 8.”
- Merényletre tűzszüneti ajánlat.
„Vasárnapi Hírek 2001 júni 3.”
-
- ERDÉLY
- Az Agache-ügy a román szenátusban
- LEGYILKOSOZTÁK
FRUNDÁT
-
-
Június 18-án nem mindennapi, s ráadásul kézdivásárhelyi
vonatkozású botránynak adott helyet a román szenátus. A heves szóváltás
kirobbantója nem más volt, mint Corneliu Vadim Tudor, aki ez alkalommal
Frunda György szenátort vette célba. A nagyromániás pártvezér
napirend előtti felszólalásában felolvasta Aurel Agache 1989.
december 22-én Kézdivásáhelyt meglincselt milicista tiszt özvegyének
levelét. Mint köztudott, a Legfelsôbb Bíróság nemrégiben jóváhagyta
azt az ítéletet, amely 4 és 7 év közötti börtönbüntetéssel sújtotta
az Agache-per négy vádlottját, és Frunda szenátor, aki felvállalta a védelmüket,
bejelentette, hogy a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fellebbez az elítéltek
ügyében. A milicista özvegyének üzenetét továbbító C. V Tudor
nemcsak osztotta a levélíró véleményét, aki kemény szavakkal
marasztalta el Frunda Györgyöt, mert ,,szégyentelenül ártatlannak véli
férje gyilkosait”, hanem amiatt is lehordta, hogy egyáltalán felvállalta
a kézdivásárhelyiek védelmét.
-
,,Szégyentelen gyilkos, eridj Budapestre!” – ilyen, s
ehhez hasonló mondatok hagyták el a magyarfóbiában szenvedô honatya száját,
miközben az ülés levezetôje, Nicolae Vácároiu szociáldemokrata (kormánypárti)
házelnök, volt miniszterelnök jószerével meg se kísérelte civilizált
mederbe terelni a vitát. A Vadim által legyilkosozott Frunda igyekezett a
körülményekhez képest megôrizni higgadtságát. Emlékeztetett arra,
hogy ez egy elszigetelt eset volt, arra is, hogy Agache ôrnagy a legagresszívebb
milicista volt a környéken, valóság-gal terrorizálta a térség
lakosait, zsarolta, kifosztotta ôket, nôket erôszakolt meg, s egy 24 éves
fiatalembert öngyilkosságba kergetett. A tüntetôk haragja akkor tetôzött,
amikor pisztollyal a kezében állta útját a tömegnek. ,,Tízezer emberbôl
ilyen körülmények között lehetetlen tévedhetetlenül kiemelni a vétkeseket”
– érvelt a jogász-szenátor. Érvelt, míg hagyták. Míg
a nagy-romániás vezér belé nem fojtotta a szót. Az
egyik központi román lap szerint Frunda György a szenátus elnökéhez
fordulva tiltakozott az opponense által használt ,,huligán hangnem”
ellen. Corneliu Vadim Tudor menten ráreccsintett: ,,Hé! (román eredetiben:
Bái!) Te vagy a huligán! Csúfot űzöl Románia Szenátusából! Bennünket
gyilkoltatok, és most a saját országunkban sértegettek minket!” A továbbiakban
kilátásba helyezte: ,,Olyan leckét kapsz, hogy a széked alá esel!” Végül
megígérte, hogy pártja ôszre elkészíti ,,az RMDSZ Fekete Könyvét”,
s ha netán általános amnesztia kihirdetése alkalmával Ion Iliescu államfô
a kézdieket is szabadon engedi, a nemzetközi fórumoknál tesz panaszt.
Frunda pedig nem titkolta, hogy a magyar kisebbség elleni felbujtás és az
ôt ért sérelem miatt a parlament fegyelmi és mentelmi bizottságához
fordul, és Strasbourgot is tájékoz-tatja az esetrôl.
- – Sz. H.-információ
–