A Rózsadombi Paktum
Magyarság, 1992. július 25.
Íme a "paktum", amelyről nem lehet beszélni. Ez volt írásom kiindulópontja. Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt jól felfogott érdekében, az Angliában élő Réffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást.
Szövegét Németországban élő barátom küldte el, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyetértek vele, hogy ezt mindenkinek meg kell ismerni.
Írását azzal kezdi, hogy 1989. Március 15-én, míg hazánk az első szabad emlékezést tartotta, egy budai villában titkos tárgyalás volt, amelyen a következők vettek részt:
A távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkosszolgálat egyik képviselője, a magyar katolikus és az izraelita egyház egy-egy megbízottja, valamint öt magyar politikai vezető, akik ma is pozícióban vannak. Ők írták alá részünkről az ország szabad újjáépítésének a tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók, de ezért súlyos árat kell fizetnünk. Értesülésünk szerint Réffy László rövidesen nyilvánosságra hozza az aláírók neveit, hogy minden kételkedést eloszlasson e feltételek hitelességével kapcsolatban, amelyek a következők:
1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországból.
2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott értékekért, javakért.
3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a Szovjetunió és Magyarország között.
4. Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország között.
6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlásoktól.
8. A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12. A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének a megakadályozása.
13. Állandó hangoztatása annak, hogy a határok véglegesek, és azokon nem lehet változtatni.
14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigráns személyekkel, szervezetekkel, csoportokkal.
15. A románok, jugoszlávok és a szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16. Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben.
19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
A fenti megalázó feltételek megfogalmazásakor még köthették az aláírókat, de ma (1992-ben) a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia összeomlása után semmi esetre sem. Akik 1989. március 15-én aláírták a fenti 20 pontot, még akkor sem mentesülhetnek a vádtól, ha kényszerhelyzetben tették ezt. Viszont, ha 1992-ben a Közép- és Kelet-európai események után is érvényesnek tartják, akkor ez a magatartás hazaárulásnak minősül, amiért a törvény előtt kell felelniük.
Íme a sokat emlegetett "paktum", amely mindeddig megakadályozta hazánk politikai átalakulását, és a magyar milliók emberi életnívójának megteremtését.
A találkozó résztvevői: Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Paskai László, Pető Iván, Zoltai Gusztáv (MaSziHisz).