Meghalt Pallag László

Index  2011. szeptember 26., hétfő 12:29

Szombaton tragikus hirtelenséggel elhunyt Pallag László, egykori békési kisgazda politikus, országgyűlési képviselő, aki az olajügyek kapcsán szerzett országos ismertséget, írja a beol.hu.

1950-ben született Békéscsabán, élete nagy részét Békésen élte le. 1989-től volt a Független Kisgazdapárt tagja, amelynek helyi és megyei elnöke lett, valamint nyolc évig országgyűlési képviselő volt.

1990-től 2002-ig tagja volt Békés képviselő-testületének, ahol az első ciklusban a lakásügyi, a másodikban a sportbizottság elnöke volt. 1994-ben került be megyei listáról a parlamentbe, majd 1998-ban a Békés megyei 3. választókerület lakossága választotta meg képviselőjének.

Országos ismertségre az első Orbán-kormány alatt az olajbizottságban végzett munkája révén tett szert. Célja a közélet megtisztítása, a tisztázatlan olajszőkítési ügyek felderítése, az alvilág és a politika közötti összefonódások felszámolása volt. 2002-ben kikerült az Országgyűlésből és a városi képviselő-testületből is. Azóta a közélettől visszavonultan élt.

 

 Clevelandi beszélgetés Pallag László képviselővel.

 

Pallag László Országgyűlési Képviselő

A közelmúltban zajlott le nagy sikerrel az Ohio állambeli Cleveland-ben a VII. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus. A jeles esmény vendége volt Pallag László országgyűlési képviselő is akit olvasóink már jól ismernek úgyis mint az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság elnökét,úgyis mint a magyar parlament tisztességéért,erkölcsi tisztaságáért küzdő politikust.

 

Pallag Lászlóval Lovagi Tibor munkatársunk beszélgetett.

Tisztelt Képviselő Úr!  Szeretettel köszöntjük Önt Amerika földjén, mint a Magyar Parlament egyik legismertebb képviselőjét, akit nem csak Magyarországon, hanem az emigrációban is úgy ismernek, hogy szinte egyedüliként fel merte vállalni a küzdelmet a magyarországi korrupció, a bűnözés, elsősorban az olajjal való visszaélésekkel kapcsolatban.

Szeretnénk, ha először önmagáról mondana néhány mondatot, hogy jobban megismerjük.

 

P.L: 1950-ben születtem Békéscsabán, kilenc gyermekes evangélikus család legidősebb fiaként. 1969-ben Szentesen érettségiztem, ahol elektroműszerész szakmát is szereztem. Iskolám elvégzése után a családot segítettem, mert édesapám egy keresetből, hat kiskorú testvéremet nevelte.

1976-ban nősültem és azon kevés ember egyike vagyok, akinek "mesebeli" felesége van, mert a neve Csipke Rózsa.

Jövő évben tartjuk az ezüstlakodalmunkat. Két fiúgyermekünk van, László és Péter, 24 és 23 évesek. László szociális munkás

egy szociális otthonban, Péter üzletkötő egy családi vállalkozásban.

 

A politikával 1989-ben kerültem kapcsolatba, amikor is alapító tagja voltam a helyi kisgazda szervezetnek. 1990-ben a helyi

önkormányzat tagja lettem a Független Kisgazdapárt képviseletében. 1992-ben a Békés-megyei szervezet ügyvezető elnöke

lettem és 93-tól napjainkig Megyei Elnök vagyok.

 

Az 1994-es választáson Országgyűlési Képviselő lettem és 1998-ban, egyéni jelöltként kerültem ismét a Parlamentbe. Mivel

Békés-megye 20.4%-os eredménnyel a kisgazda megyék között a legjobb volt, a Párt egyik alelnökévé választottak. Tehát hat

éve az Országházban tevékenykedek. Tagja vagyok a Külügyi és Ügyrendi Bizottságoknak. 1999-ben javasoltam a Parlamentben egy vizsgálóbizottság felállítását az olajügyek, a korrupció és a fekete gazdaság összefüggéseinek kivizsgálására. A Parlament ezt egyhangúan megszavazta és a felállítandó bizottság elnökévé választottak. Azóta tart az ádáz küzdelem azok között akik fel akarják számolni a fekete

gazdaságot és a szervezett bűnözést, valamint azok között, akik ezt el akarják tagadni.

 

L.T: Mi késztette Önt arra, hogy elfogadja meghívásunkat, hiszen a magyarországi bűnözés elleni küzdelem és az őstörténet igen

távol áll egymástól?

 

P.L: Gyermekkoromban nagyapám sokat mesélt a hunokról, szittyákról, magyarokról, Atilláról, Hunorról, Magyarról, Árpádról.

Botondról, Lehelről, azokról a harcosokról akiknek nyilaitól egész Európa reszketett. Az iskolában azonban nem ezt hallottam. Azt tanultuk, hogy a magyarok nem rokonai a hunoknak, a mi rokonaink a szibériai tundrákon, sámánok irányítása alatt élő primitív törzsek, hogy pogány nomádokként menekültünk a besenyők elől a Kárpát- medencébe és, hogy a kalandozások lényegében zsákmányszerző rabló hadjáratok voltak.

Ugyanezt tanulták az én gyermekeim is az iskolában. Az utóbbi években azonban egyre többet hallottam arról, hogy az un. Finnugor elmélet valójában a Habsburg elnyomás egyik eszköze volt az 1848-49-es szabadságharc leverése után, hogy a magyar nemzet önérzetét, öntudatát megtörjék.

Hallottam, hogy egyre több könyv, folyóirat jelenik meg ebben a témában, de a parlamenti munkám, a választókörzetem problémáival kapcsolatos feladatok és természetesen a családi életem mellett, nem volt időm ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkoznom.

 

Az elmúlt hónapban láttam meg egyik barátomnál egy újságot, amelyik egy őstörténeti kongresszust hirdetett, ami arról szólt,

ami gyermekkorom óta izgatta a fantáziámat. Mivel barátaim már régebben is hívtak Amerikába, elhatároztam, hogy ha időt tudok szakítani, megpróbálok most elmenni erre a kongresszusra. Az elhatározást tett követte. Megkerestem a kongresszus magyarországi szervezőjét, aki örömmel vette tudomásul, hogy van a Parlamentben legalább egy olyan képviselő, aki érdeklődik a magyar őstörténet sokat vitatott kérdései iránt.

Alig telt el két hét, megkaptam a meghívót a repülőjeggyel együtt és most itt vagyok önök között.

 

L.T: Milyen benyomásai vannak Önnek, a kongresszus első napjának befejezése után?

 

P.L: Őszintén meg kell mondanom, némi előítélettel jöttem erre a kongresszusra, mert azt gondoltam, nagyapám elbeszéléseit

fogom visszahallani. Ezzel szemben olyan tudományos felkészültségű előadásokat hallottam, amelyek Magyarország bármelyik

egyetemén vagy főiskoláján megállnák a helyüket.

 

Különösen Radics Géza előadása a Kárpát-medencei ősműveltségről és Dr. Érdy Miklós ázsiakutató, a hun és magyar

lovastemetkezés azonosságáról tartott előadása ragadott meg. De külön meg szeretném említeni Tomori Zsuzsa előadását nyelvünk ősiségéről a Kárpát-medencében.  Ezen kívül értékes beszélgetéseket folytattam a nap folyamán, Grandpierre Endre íróval és Forray Zoltánnal, a Kőrösi Csoma

Sándor Történelmi Társaság Elnökével is.

 

Nagy érdeklődéssel várom a további előadásokat is, és remélem, ezekhez később írásban is hozzá lehet majd férni!

 

L.T: Az itteni magyarok nagy érdeklődéssel várják az Ön felszólalását, ami bár nem az őstörténettel kapcsolatos, de itt is

figyelemmel kísérjük az otthoni politikai életet. Tudjuk, hogy az otthoni őstörténeti oktatásban, csak akkor várható gyökeres

változás, ha sikerül a Magyar Tudományos Akadémiából, az egyetemek Történelmi Tanszékeiről kiszorítani azokat az

embereket, akik legtöbben az elmúlt rendszerben, - sokan Moszkvában - tanulták a történelmet, és ma ezt oktatják a jövő

történelemtanárainak. Ehhez azonban alapvető szemléleti változásra van szükség a Parlamentben is. Mi erről az Ön véleménye?

 

P.L: Ezzel a kérdéssel nem volt időm foglalkozni, mert minden időmet a korrupció elleni harc kötötte le. De úgy gondolom, hogy

ha hazamegyek megkeresem azokat a képviselőtársaimat, akiknek legalább annyira szívügyük az ifjúság hazafias szellemben

való nevelése, és múltunk torzításmentes megismerése, mint nekem a bűnözés elleni harc, mert csak a múlt ismeretében lehet

becsületes jövőt építeni.

 

Véleményem szerint, az itt megismert előadóknak, kutatóknak, akik hosszú évtizedek óta példamutatóan és önzetlenül veszik ki

részüket a magyarságkutatásban, ott a helyük a Magyar Tudományos Akadémián, és a közoktatás minden területén, főleg a

történelemtanárok képzésében.

 

L.T: Képviselő Úr az előbb említette a korrupció és a fekete gazdaság elleni harcot. Szeretnénk, ha mondana nekünk erről

valamit, mert itt csak kevés és ellentmondásos információ hangzik el erről.

 

P.L: Ma már senki nem vitatja azt, hogy az elmúlt 10 évben kialakult és kivirágzott nálunk a fekete gazdaság, ami az

olajügyekben csúcsosodott ki. Működött az olajmaffia, óriási károkat okozva a nemzetgazdaságnak. Ezeket a szabálytalan tevékenységeket nem lehetett másként, csak egyes hivatalos szervek közreműködésével végezni. A legsúlyosabb az, hogy mindez a politika tudtával történt. Ugyanis nagyon sok interpelláció és kérdés hangzott el már az első, 1990-94 közötti időszakban is. Azonban valós szándék nem volt a visszaélések felszámolására.

Hoztak ugyan különböző intézkedéseket, melyek azonban a végrehajtás szintjén megrekedtek. Ez a tendencia hat a mai napig

is!

 

Mindezt igazolja az is, hogy az a kormánykoalíció szándékozik leállítani az általam vezetett bizottság munkáját, mely állítólag

nem érintett az olajjal kapcsolatos korrupciós ügyekben. Ezzel a döntésével azt a szociál-liberális időszakot / 1994-98 / fogják mentesíteni a felelősség alól, amelynek a keze között folyt el a legtöbb pénz, a fekete gazdaság irányába. Nem tudok azonosulni azzal a ténnyel, hogy a bizottság munkáját leállítják, mert ennek az az üzenete, hogy minden rendben van fiúk, lehet tovább garázdálkodni!

 

L.T: Köszönöm a beszélgetést, további kellemes itt tartózkodást kívánok és remélem sok itt élő magyarral ismerkedik majd

meg és viszi haza a távolban élő magyarok üdvözletét.

 

Major Tibor Programvezető

Kongresszusi hallgatóság egy csoportja

Szalay Róbert Előadó