Szombaton, június 21-én
Csíkszeredában lezajlott a Magyarok Világszövetsége
Erdélyi Társasága által
kezdeményezett Quo vadis Székelyföld? konferencia,
melyet megelőzően az MVSz
elnöke Rácz Sándorral és Dr. Csapó Józseffel
együtt Székelyföld kilenc
településén tartott találkozókat, amelyeknek
tárgykörét képezte a
térség jövője az EU küszöbén.
A Csíkszeredai konferencia
megfogalmazta Székelyföld és a székelység
autonómia-törekvéseit,
melynek alapját a székely nép és a székely székek
évszáyadok során kialakult
és megélt önkormányzata képezi.
Quo vadis
Székelyföld? Konferencia
Zárónyilatkozat
Emlékezve arra, hogy az I.
világháborút követően létrejövő román állam önkormányzatot
ígért az erdélyi
magyarságnak, valamint arra, hogy 1919. december 9-én Párizsban, a
Társult Főhatalmakkal megkötött szerződésben Románia kötelezettséget
vállalt a székelyek autonómiájának szavatolására, mely önkormányzási
lehetoség Isten színe elött minden népet megillet, üdvözölve az Európa
Tanács Parlamenti Közgyulésében megfogalmazott szándékot a regionális
autonómia elveinek jogi érvényesítésére, arra, hogy Székelyföldön –
mely föld megközelíti az EU-tagvárományos Szlovénia nagyságát – az
összefüggő területen élő székelység 87%-át adja a közel egymillió lelket
számláló népességnek, felidézve azon gazdag és kikristályosodott
rendszert alkotó önkormányzati hagyományokat, amelyek a rendtartó
székely települések falutörvényeitől az 1505. november 23-án elfogadott
Székely Constitutio-ig terjednek, amely az európai jogalkotást két
évszázaddal megelőzve törvényerőre emeli a személy szabadságát, a
Csíkszeredai Konferencia a következőket nyilatkozza:
A történelmi Székelyföldön
meghonosult önkormányzást a székely székek szervezettsége és hatásköre
testesítette meg. A székek területi autonómiával éltek, saját
közigazgatással, sajátos társadalmi felépítéssel és jogokkal.
A székely nép
Székelyföldön őshonos tudatában van kulturális öröksége gazdagságának és
birtokában egy saját írásmódnak, a székely rovásírásnak.
A Magyarok
Világszövetsége által kezdeményezett székelyföldi tanácskozás-sorozat és
ennek záró rendezvénye, a Csíkszeredai Konferencia, a székely népnek,
mint a magyar nemzet szerves részének magára találását, önkormányzási
törekvéseinek megismerését szolgálta és szolgálja.
Ismerve és elismerve az
Európai Parlament, az Európa Tanács és az Európai
Biztonsági és
Együttműködési Értekezlet nemzeti önazonosság védelmére
vonatkozó elveit és
dokumentumait, Székelyföld lakosaik halaszthatatlannak tartjuk a
történelmi székely székek alkotta Székelyföld eurórégióvá minosítését és
a többségben lévő lakosság nemzeti önazonosságának védelmében, a
közigazgatási hatáskörök mellett, sajátos
közösségi jogokkal való
felruházását, mely területi önkormányzás Székelyföld minden polgárát
megilleti. Amikor időszeruvé válik, az Európai Unió biztosítson
Székelyföld eurórégió részére a számarányának megfelelő képviseletet az
Európai Parlamentben.
Székelyföld őshonos
közösségének tagjaiként, el akarjuk nyerni az Európai
Unió államaiban
gyakorlattá vált, a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó
Európai Keretegyezményben
jogként feltüntetett, és a székelység történelme során már megélt teljes
és tényleges egyenlőséget.
Igényeljük a székely
székek és a Székelyföld területi autonómiájának örvényerejű statum
általi helyreállítását.
Felszólítjuk az Erdélyi
Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének
tagjait, késedelem nélkül
kezdeményezzék a települési és a széki nemzeti
tanácsok, a Székely
Nemzeti Tanács megalakulását, az Agyagfalvi megemlékezés
méltó köszöntésére.
Székelyföld autonómiáját
csakis együtt, közös akarattal érhetjük el. Legyen
ennek az útnak első
mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert székely rovásírás közkinccsé
tétele. Kérjük pedagógusainkat és a szülőket, tanítsák gyermekeinket,
hogy sajátítsák el e kincset. Kérjük székely településeink önkormányzati
testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a
székely róvásírással is.
Csíkszereda, 2003. június
21-én
Isten áldása legyen a
munkánkon!
A Quo vadis Székelyföld?
Konferencia