|
|
|
- Sakkolimpia 2002, Bled
- Öröm és aggodalom, 2002.
- Nagy sikert hozott a magyar csapatoknak a nemrég befejeződött bledi Sakkolimpia. Igen, csapatoknak, mert a férficsapat szenzációs eredménye, a második hely, sokak között a győztes orosz csapat legyőzése mellett méltánytalan lenne a lányok bravúrjáról megfeledkezni. Hiszen – szemben a fiúkkal – ők legföljebb az első tízbe kerülésre törekedhettek, legjobbjuk, Mádl Ildikó igazolt távollétében, aki második kislányát szülte ebben az időben. A szerény várakozáshoz képest a nők – utolsó fordulóbeli 100 %-os győzelmükkel – az ötödik helyre ugrottak! Ha meggondoljuk, hogy előttük kizárólag világklasszis csapatok (Kína, Grúzia, stb.) végeztek, míg ők egy sereg náluk magasabban jegyzett gárdát előztek meg, akkor mérhetjük fel igazán eredményük értékét.
- A férficsapat – az egyik legfiatalabb a mezőnyben – 2. helye nagyszerűnek igen, meglepetésnek nem mondható. Hiszen már 2 évvel ezelőtt Isztambulban is a holtversenyes 3. helyen végeztek, csak pontértékeléssel szorultak a 4. helyre. Jó okunk van szívből örülni, és reménykedni, hogy újabb tapasztalatokkal gazdagodva a következő csapatversenyeken (EB, VB, Olimpia) gyarapítják éremkészletüket.
- Now there comes the harder part – ahogy az angol mondja, vagyis most jön mondókám neheze. Kérdeztek, mi a véleményem az olimpián használt időbeosztásról. Válaszom: Immár legalább 10 éve, hogy privát és FIDE versenyeken, beleértve a legmagasabb szintűeket, a sakkot kizárólag sporttá degradálják. Persze, sport is, de a számbeli eredmény mellett produkál(hat) mást is, ami a közönség számára még érdekesebb is lehet: a művészetet. Olyan játszmákat, amelyek méltán maradnak fenn, amíg csak sakkot játszanak ezen a glóbuszon. Olyanokat, ami gyönyörűséget szerez az utánjátszóknak, amely parti lehet akár az utolsó helyezett egyetlen győzelme! Értem is, meg nem is a játék gyorsítását. Amikor megszűnt a függő, örültem. Elvégre 4+2, azaz 6 óra elegendő kell két embernek, hogy egy vitás ügyet maguk közt, minden külső befolyástól, segítségtől mentesen tisztázzanak. A bónuszidő is egy szerencsés újítás, hiszen segít ahhoz, hogy a játszmát a táblán történtek döntsék el. Aki így is túllépi az időt, valószínűleg már nem is tudott mit lépni. De mindennek van határa! És ahogy én értem, más félreérthetetlen jelekből is következtetve, a játék minősége a FIDE bürokratáit és a versenyrendezők többségét nem érdekli. Csak a biznisz! És mert ez a mentalitás a legszélesebb körben eluralkodott, úgy érzem, jókor öregedtem meg. Én Rigában a világbajnokjelöltséget a Drámai Színház színpadán, 900 néző előtt vívtam ki. A ma fiataljai ilyet még nézőként sem igen élnek át, fognak átélni valaha is!
- A magyar sakk piramisának csúcsa messze látszó, fényes eredményt ért el. A baj csak az, hogy – mint már 2 éve is elmondtam, s azóta a helyzet csak romlott – ennek a piramisnak csak csúcsa van és alapja, közte szinte semmi. Megmagyarázom! Csak az utóbbi 4 évben 14 NBI-es és 2 NBI/B-s csapat szűnt meg, vagy vált „amatőrré” (ez az utolsó stádium a feloszlás előtt). Körülbelül 300 sakkozó székét vitték el, akik közül a jobbak néhánya persze talált új helyet. Amely azelőtt valaki másé volt, tehát a jövedelem, vagy éppen szenvedélyből játszott sakk híján maradtak száma nem változott. Régebben is szűntek meg csapatok, de keletkeztek is újak. Nem úgy, mint most: az új, nívós csapatok száma: 0 (nulla)! Miből élnek mégis, akik a sakknál maradnak? Megpróbálják eladni magukat sokadosztályú nyugati csapatoknak, vagy gyerekeket oktatnak „zsenivé”. Egyre kevesebbet versenyeznek, mert a versenyek önköltségesek, ahol, ha valaki az első 3-5 díj valamelyikét nem nyeri meg, már ráfizet. A szülők, szerencsétlenek, megszédültek, túl nagy kísértést jelentett nekik a hamis jelszó: „bárkiből lehet zseni!” És külön edzőt fogadnak a gyerekük mellé, akkor is, ha csak 7 éves, és kiveszik az iskolából, vagy be sem íratják, magántanulóként valahogy abszolválja a vizsgákat – elsőrendű sakkidióta lesz belőle. Mármost, ha a szülők milliárdosok, annak a gyereknek nem lesz soha kenyérgondja. De csak annak! Akkor sem, ha – mint az óriási többség esetében – 20 éves korában kiderül, hogy elérte képességei határát. Mondjuk valahogyan szerzett egy nemzetközi mesteri címet. És semmi máshoz nem ért, de eléggé a sakkhoz sem. Megértem én, hogy ha választani lehet az éhhalál és az edzősködés között, a többség az utóbbit választja. Így azonban tele az ország vérbeli dilettánsokkal, akik zsenit biztosan nem nevelnek az emberek gyerekéből. De ártani sokat árthatnak. Én már évek óta kongatom a vészharangot, minden látható eredmény nélkül. Pedig ha mondjuk 500 gyereket veszünk, átlagosan tehetségeset, értelmeset, azok közül vajon hány lesz nagy sakkozó? Vagy hánynak lesz legalább biztos megélhetése? A statisztika szerint általában 1 és 3 % között mozog a számuk. Ezzel minden elmondtam.
- Propaganda. Valami, ami sokkal inkább nincs, mint van. Ezért sem tülekednek a szponzorok, hogy csapatokat támogathassanak. Még a napi sportlapok sem számolnak be a sakkeseményekről rangjukhoz illően. Továbbá: a Nemzeti Sportnál (haladó?) hagyomány, hogy a sakkrovatot olyasvalaki vezeti, aki legföljebb annyit ért hozzá, hogy a lovat a bástyától – többnyire – meg tudja különböztetni. Az elmúlt 12 évben a jelenlegi „fiú” a 6. (meglehet, 7.) ebből a fajtából. Az NBI 11 vasárnapi fordulójáról a hét 2.,3., vagy 1. napján (lehet totózni) adják a félhasábnyi eredményeket. TV, rádió? A rendszerváltás előtt 2 (kettő) TV-sakkműsor volt, egy a gyerekeknek, egy pedig azt/azokat látta vendégül, akik épp valami szép magyar sikert arattak. Ma egy sincs!
- Azt mondja a TV Híradó: „A magyar férficsapat 2,5-1,5 arányban győzött.” Pár kézenfekvő kérdés: 1./ A lányok? Ők nem játszottak? 2./ Kit vertek meg a fiúk? 3./ Ki győzött, ha 3 döntetlen volt, kik győztek 2-1-es győzelem esetén? 4./ Egyáltalán: mi volt a csapat összeállítása? 5./ Hány pontja van csapatunknak? 6./ Ezzel hanyadik? 7./ Ki vezet és hány ponttal? 8./ Hanyadik forduló volt ez, és még mennyi van hátra? 9./ Folytassam?
- No, még valamit azért! Hány játszma jelent meg az egész sajtóban, akár csak a magyar csapatoké közül?
- Befejezésül. Egy nagy sikert kétféle módon lehet a sportág vezetésének „lereagálni”: 1./ Álszerény elégedettséggel azt a látszatot kelteni, hogy a magyar sakkban minden rendben, a kormánykerék jó kezekben van.
- 2./ Üstökön ragadni a szerencsét, nyakukba venni a lábukat, és kérve, követelve, érvvel, érzelemmel, indulattal eljárni mindenütt – elsősorban a Sportminisztériumnál – hogy ez a gyászos tendencia legalább megállítható legyen.
- Mert most olyan kevés megbecsülést, anyagi biztonságot „élveznek” a sakkozók, a sakk, mint sportág, mint 1970-ben lehetett utoljára. 32 éve!
- A magyar sakk, amely immár évszázada tartozik a világ élvonalához!
- A sakk, amely a nemzetközileg legeredményesebb 10 sportág között van!
- A sakk, amely – szerény számítások szerint is – a 10 idehaza legnépszerűbb sport egyike!
- Budapest, 2002. november 20.
-
- Adorján András