ONLINE HÍRSZOLGÁLAT www.szittya.com/hirek.htm

Svatopluk a szlovákok királya ?

Tavasz óta a szlovákiai média Svätopluk nevétől hangos. Szobrát az országgyűlési választások előtt a pozsonyi várban az ország  legfelsőbb méltóságainak  – a köztársasági elnök,  a miniszterelnök, a parlament elnöke és az egyházak képviselői – jelenlétében leplezték le. Talapzatára az „ Ó – szlovákok királya” felirat került.                                                                                                       A választások után Richard Sulík a parlament elnöke, hivatala átvételekor kijelentette, hogy első dolga a szobor eltávolítása lesz. Tudvalevő, hogy ez nem történt meg. A szobor a helyén maradt és rajta  - a bizottság által javasolt -  „kozmetikai” átalakításokat hajtottak végre. Nevezetesen a Hlinka Gárda jelvényére hasonlító jelképet kellett kicserélni, talapzatára pedig VIII. János  pápa „Industrie tue” bullájából a következő szöveg került, szlovák és latin nyelven: „Szeretett Svätopluk fiamnak , a dicső uralkodónak. Lelkesültséged tudomására hozzuk, hogy ismerjük tenmagadat és a te néped odaadását és vágyait.”                                                                                                                                      Matúš Kučera történész – a középkor szakértője/sic/ – tollából könyv jelent meg, a Matica Slovenská  gondozásában:  Kráľ  Svätopluk  / Svätopluk  király/ címmel.  Erről a könyvről Vladimír Turčan archeológus a Sme c. napilap 2010.11-22-én megjelent recenziójában azt írja, hogy politikai megrendelésre készült. A könyvet lapozva az ember úgy érzi, mintha a fent említett „királyi szoborállítás” helyességét, illetve mindenáron Svätopluk királyi mivoltát akarná megerősíteni.”Ehhez a szoborhoz adom hozzá történelmi gondolkodásomat és értekezésemet”írja. Matúš Kučerának ,mint  történésznek a tényeket illene respektálnia és arra keresni a választ, hogy Svätopluk „királyt“ hol, mikor , milyen   koronával   koronázták meg. Mióta  és medddig uralkodott mint király stb. Ami a koronázást illeti, a szerző azt állítja, hogy : „Svätopluk a koronát az övéitől kapta a bajor püspökség ceremóniája nélkül“. A koronázás tényét  így magyarázza: „ Azt, hogy Svätopluk a fején valamilyen koronát viselt azok az arab utazók említik, akik gyakran jártak  országában három napos vásárokra. Fel is jegyezték a város nevét, ahol a vásárokat tartották, de az írás annyira deformált, hogy a történészeknek máig nem sikerült megfejteniük”. A szerző  maga oldja meg a dillemmát, mert azt írja: „Jómagam nem látok más várost csak Nyitrát  Svätopluk  birodalmának központját, vagy Bratislavát”. Máshol ezt olvashatjuk:” A Nagymorva Birodalom kétharmadát Szlovákia alkotta, de annak központját hagyjuk a morvákra”. Tudni kell azt is, hogy a középkorban királynak /Rexnek/, csak a keresztény királyokat nevezték. Az egyháztól kapott koronával történő megkoronázásuk után. És a királyi koronázásnak szertartása volt, melynek része a szent olajjal való felkenés is.                                                                                                                                                                 A  szerző a mitológia világába vezeti az olvasót. A Nagy Morva Birodalmat, melynek földrajzi fekvése nem volt ismeretes, / Malá Českoslov. encyklodie, 5.kötet, 954.o./ , az Ó-szlovákok államává kreálja, majd alább, lehetségesnek tartja, hogy Svätopluk nemcsak a szlovákok, hanem a morvák királya is volt. Amit úgy is lehet értelmezni, hogy a szlovákok tulajdonképpen a morvából szlovákká átképzett Svätopluk utódai. A szerző a történelmi dokumentumok hiányát a következőképpen indokolja: „ Nem lehet sokat tudni Svätopluk Szlovákiájáról, mert írástudói nem voltak, a külföldieket pedig nem érdekelte ez az ország.” Ennek ellenére azt állítja, hogy Svätopluk legyőzte a dunai hajóhadat is. A szerző fantáziája odáig terjed, hogy tudni véli , Svätopluk bölényekre /azokra esetleg, de nem valószínű/ és vadszamarakra is vadászott. Ismert tény, hogy a szamár sivatagi eredetű állat/ ismert volt a núbiai és szomáliai vadszamár/ és az egyetlen nagyemlős, amelyet az afrikai kontinensen  háziasítottak. Európában vadon soha nem volt fellelhető.                                                                                                                                                           A  szerző a történelmi tények és a hiteles forrásmunkák idézése  helyett legendákat teremt. Szlovák népi és nemzeti tradícióra hivatkozva próbál, történelmet gyártani. Abban azonban igaza van, hogy :”Szlovákiában ez idáig nem jelent meg történelmi munka Svätoplukról és az igazat a történészek fogják megállapítani.”Sajnos a feltételezések,legendák és csúsztatások miatt /pl. a Nagymorva Birodalomban használt nyelv azonos volt a mostani szlovák nyelvvel./ véleményem szerint ez a könyv sem tekinthető komoly történelmi munkának, bár Szlovákiában nagyra tartott történész tollából kerekedett ki. Feltehető a kérdés milyen történelmi öntudatot formál az ilyen  mű?                                                                                                                                      Nézzük a fellelhető történelmi tényeket: Svätoplukot sem a Pallas Nagylexikona/1897/, sem a francia Nagy Larousse Enciklopédiája/1975/ külön címszóban nem említi. A Révai Nagy Lexikona /1925/ morva hercegnek, a Malá Ceskoslovenská Encyklopédie/1987/ pedig a Nagy Morva Birodalom  hercegének titulálja.  Svätopluk  I. Mojmír fiaként, a frank birodalom hűbéres  morva uralkodója volt, és  Forcheimben /Bajorországban/ hűséget esküdött II./Német/ Lajos keleti frank császárnak és adófizetésre kötelezte magát. A történelemnek nincsen tudomása „Morva királyságról”, még kevésbé arról, hogy ennek a nem létező morva királyságnak ”szlovák” uralkodója lett volna.  Amikor Német Lajos frank császár elcsapta a hűtlenné vált I. Mojmírt,  helyére nem Svätoplukot, hanem nagybátyját Rastislavot nevezte ki morva fejedelemnek.  Rastislav nagyratörő ember volt. Életcéljául tűzte ki, hogy kiszakítsa a morvákat és az őket uraló szláv törzseket a Frank  birodalom hűbéri viszonyából és önálló szláv államot létesítsen. / Az ő idejére esik Ciril és Metód a szláv liturgiát szorgalmazó „hittérítése”/ A  Frank birodalom és Rastislav között kirobbant háborúskodások során Karlman /Carloman/, Német Lajos fia, a mellőzött Svätopluk segítségével tőrbe csalta nagybátyját Rastislavot, akit aztán Német Lajos megvakíttatott és kolostorba záratott. Helyére  871-ben  Svätoplukot nevezte ki morva fejedelemnek, aki, amint már említettük Forcheimben hűséget esküdött Német Lajos császárnak.                                                                                                                                                    Egyébként Svätopluk árulása Metódot is börtönbe juttatta. Csak VIII. János pápa közbenjárására szabadult,  s mivel ebben a térségben a szláv liturgia helyett a latin rítusú liturgiát kezdték előnybe részesíteni Metódot szerémségi, tehát a déli szlávok érsekének nevezte ki.  Matúš Kučera,  könyvében azt írja, hogy: „Svätopluknak nem volt köze Metód és tanítványainak kiűzéséhez, ezt csak tanulatlan történészek állítják.” A dolog pikantériája, hogy Kúčera is egyike ezeknek, mert a diktatúra időszakában a Szocialista Akadémia brosúrájában még azt állította, hogy „mindez  Svätopluk  király beleegyezésével és támogatásával történt”./ahogy ezt Vladimír Turčan archeológus is a fent idézett cikkben írja./ Micsoda pálfordulás! Mi lehet az oka? Talán a politikai klíma változása?                                                                                                                                                               A Nagy Morva birodalom és Svätopluk személye már a múltban is különböző történelmi és politikai interpretációk alanya volt. Az igazság az, hogy a köztudatban a közép európai szlávoknak a IX. és  X. századok homályába borult időszakáról nagyon kevés dokumentált történelmi adat létezik. Ez a homály teszi lehetővé különböző mítoszok és legendák kreálását, annak érdekében, hogy valamiféle történelmi hátteret kanyarítson a XVIII. századtól kezdve a Magyar Királyságban nemzetté érő szlovákság múltja mögé.                                                                                                                                Az azonban  dokumentumokkal bizonyított  tény, hogy Pozsonyban a  Szent Márton – székesegyházban 1563 és 1830 között tizenkilencszer koronáztak: tíz a Habsburg-házból származó királyt, Mária-Terézia királynőt  és nyolc királynét.  Egyedül csak Mária-Teréziának emeltek szobrot – gyönyörű fehér márványból -  amely  Fadrusz János pozsonyi magyar szobrászművész munkája volt, mert ezt a szobrot az Impérium váltás során ledöntötték. Azóta a Pozsonyban koronázott királyok közül az utókor egyiküket sem tartotta érdemesnek arra, hogy szobruk legyen a koronázó városban.                                                                                                   E helyett a pozsonyi vár udvarán egy olyan személynek állítottak szobrot, akinek sem királyi mivolta, sem a  szlovák történelemben  játszott személyes szerepe, korabeli dokumentumokkal nem bizonyítható.                                                                    Dr. Fóthy János