2000 november
7-én és 8-án a Magyar
Hírlap és a Népszabadság méltatta
Szalay Róbert történész
nyugállományu őrnagy alezredessé való előléptetését az
1956-os Szabadságharcban való példás részvételéért. Sajnos a
cikkirók nem Szalay érdemeiről2000-11-08 (a nyomtatott MH cikke)
A Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára, Homoki János egyetértésével és
támogatásával léptették elő október 23-a alkalmából alezredessé a munkáiban Szálasi Ferencet méltató Szalay Róbert történészt. Szabó János honvédelmi miniszter kijelentette, hogy elévülhetetlen ötvenhatos érdemei miatt tiszteli Szalayt. Az újdonsült alezredes 1956 novemberétől pufajkásként teljesített szolgálatot.
Hétfői cáfolata után kedden a Honvédelmi Minisztérium megerősítette azt az
értesülésünket, hogy október 23-a alkalmából nyugalmazott alezredessé nevezték ki a munkáiban Szálasi Ferencet méltató Szalay Róbert történészt. A tárca Szalay '56-os tevékenységével indokolja az előléptetést. Közleményük szerint az elismerést Pongrátz Gergely, az '56-os Magyarok Világszövetségének elnöke kezdeményezte, a javaslattal pedig egyetértett és azt támogatta Homoki János politikai államtitkár. "Az '56-os forradalmár, aki akkori helytállása miatt joghátrányt szenvedett, aki ma is aktív, s ezért
1990-ben történt rehabilitásakor nyugállományú őrnaggyá nevezték ki."
A közlemény idézi azt a törvényt, amely alapján az előléptetés jogszerű, nem tér ki azonban
Szalay történészi tevékenységére. Az 1956-os forradalom igaz története című munkájában
Szalay a kommunizmus elleni küzdelem kezdetének Szálasi - szerinte teljesen törvényes -
hatalomra juttatását nevezi meg, aki a Hungarista Mozgalommal átvette a hatalmat és
"élére állt a bolsevizmus elleni nemzetvédő harcnak, ami egyben Európa védelmét is
jelentette az ázsiai barbársággal szemben".
Szalay az október 23-ai kinevezések hivatalos listáján nem szerepel, a központi
ünnepségen sem volt ott. Az előléptetéséről szóló dokumentumot értesülésünk szerint
Homoki János 21-én, a Corvin Köz Bajtársi Közösség vacsoráján adta át. Szabó János
honvédelmi miniszter nyilvánosan kijelentette, hogy személyesen nem ismeri Szalay
Róbert könyvét, de azt tudja, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1956-os
harcokban.
Szakolczai Attila történész lapunknak elmondta, hogy ismeretei szerint Szalay Róbert
1956-ig századosként a Petőfi Politikai Akadémián oktatta a tisztjelölteket.
Október 23-án valóban megjelent a Kilián laktanyában, és ott fegyvert követelt a
felkelőknek, ám másnapra eltűnt, és attól kezdve semmiféle forradalmi cselekményben nem
szerepel a neve. A szovjet csapatok bevonulása után - szemben az akkori honvédtisztikar
negyedével - aláírta az eseményeket ellenforradalomnak elismerő, és az orosz csapatok
bevonulását szükségesnek nyilvánító tiszti nyilatkozatot, majd március végéig
Karhatalmistaként szolgált. A honvéd Karhatalom tagjait hívta a köznyelv
"pufajkásoknak" - jelentette ki az ötvenhatos események szakértője.
Szalay könyvét az a Bánkuty Géza nevű Amerikában élő milliomos üzletember adta ki, és
jegyezte az előszót is, akinél az Egyesült Állomokban idén januárban látogatást tett Lányi
Zsolt, a kisgazdapárt alelnöke. Akkor a politikus úgy nyilatkozott lapunknak, hogy több
kitétel neki sem tetszik a kiadványból, Bánkuty Géza viszont évtizedes jó barátja. Szalay
művét egy lapunk birtokában lévő fotó tanúsága szerint személyesen Bánkuty Géza
nyújtotta át Orbán Viktor miniszterelnöknek a parlamentben, a kép hátterében Lányi Zsolt
látható. Információink szerint az eset után vesztette el állását a miniszterelnök
protokollfőnöke. Szalay Róbert annak a szélsőjobboldali Szittyakürt nevű folyóiratnak
vezető munkatársa, amelynek megjelenését Bánkuty Géza tette lehetővé.
Haszán Zoltán, Vig György
Notes of the British Foreing Office of October 13 & 14, 1943.
Situation
in Hungary: position of Jews.
Record conversation with
Professor Namier of the Jewish Agency who feared premature desertion of
Germany by the Hungarian Government might result in German occupation of
Hungary followed by extermination of the 800.000 Jews who now enjoy
comparative security there. Mr. Randall said this was already suggested as a
reason for Hungary’s not making a move to the Allied side. Professor
Namier only hoped that the Hungarian Government would not move until it was
certain the Germans would not be able to re-act.
(Hand writing):
We
have this point very much in mind as one of the arguments against pressing the
Hungarians to make an immediate open stand against the Germans which might
involve the risk of German occupation. We are inclined to think that the risk
at present is slight.
Helyzet
Magyarországon: A zsidók álláspontja.
Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier professzor a Zsidó Képviselettől
(Agency) azon félelmének adott kifejezést, hogy Magyarországot megszállnák
a németek, ha a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot,
ami a 800,000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg
viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették
mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára.
Namier professzor azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg
bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
(Kézírás):
E
kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a
magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német
megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi.
(Second page):
Professor Namier of the Jewish Agency told me yesterday that his people
were most seriously concerned at the possible consequences to the 800,000
Jews, who now enjoy comparative security in Hungary, of any premature
desertion of Germany by the Hungarian Government. The Jews here, he said, felt
that Germany could not possibly tolerate Hungarian defection and as long as
the German army was in position to react, would answer such a move by the
Hungarian Government by German occupation of the country, the result of which
would be extermination of the most important body of Jewry left in Europe.
I said that this possibility was already being put forward in public
(e.g. an article in the current “Tablet”) as a reason for
Hungary not making any premature move to the Allied side.
Professor Namier said that the only hope is for, as the Jews are
concerned, was that the Hungarians would choose not to move until it was
practically certain that the Germans would not be able to re-act.
(Magyar fordítás):
Namier
professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) tegnap közölte velem, hogy az
ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserben
hagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és
veszélyeztetné az ott élő 800,000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos
biztonságban vannak. A zsidók itt - mondta ő - úgy vélik, hogy Németország
nem engedi meg a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német
hadsereg azt megtudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot,
amely a legnagyobb számú Európában még meglévő zsidóság megsemmisítését
eredményezné.
Azt mondtam, hogy e lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a “Tablet”
legutóbbi számának egyik cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne
kezdeményezzen korai átállást a szövetségesek oldalára.
Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság
látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz,
hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
A.W.S.
Randall
A fennti angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász
Gyula: Magyar-Brit titkos tárgyalások 1943-ban című könyvében.
(Kossuth Könyvkiadó, 1978.)
Lucy S.
Dawidowicz
The
War Againts the Jews 1933-1945
(Bantam
Books, 1981. 7. kiadás.)
Dawidowicz könyvet írt az európai zsidóság sorsáról, történetéről
a II. Világháború és az azt megelőző évek zsidókkal kapcsolatos eseményeiről.
Dawidiwicz Magyarország német megszállásáról könyve 513. oldalán a következőket
írja: “On March 22 (1944) a new Hungarian government was formed
under Prime Minister General Dome Sztojay, formely the Hungarian minister in
Berlin. The real rulers in Hungary thenceforth were the SS and Reich
Plenipotentiary Edmund Veesenmayer. All political parties and trade unions,
with their press, wer suppressed. The Stojay government could not, however,
maitain itsef because of overt opposition from the right - the Hungarian
National Socialist and the Fascist Arrow Cross, under Ferenc Szalasi.”
A valóság az, hogy Hitler és Szálasi soha se kedvelték egymást
olyannyira, hogy 44 augusztusában a jobb oldal Szálasi vezetésével döntötte
meg a Sztójay kormányt. A Lakatos kormány leallította a zsidók deportálását.
A szovjet csapatok előre nyomulása következménye volt, hogy 44 október
15-én Szálasi vette át az ország vezetését. Német nyomásra Szálasi
beleegyezett, hogy irásos garancia ellenében a németek munkaszogálatra
zsidókat vihessenek ki az országból, amelyről Dawidowicz a következőket
írja az 517. oldalon: “The exigencies of war rendered rairoad
transportation impossible, and so the Germans marched off 27,000 Jews on a
terrible trek of over 100 miles to Austria. But Szalasi soon stopped these
marches because of the high death rate.” Egy pillanatra se kell azt
gondolni, hogy Dawidowicz Szálasi párti volt. Tények azonban tények, még
akkor is, ha ezek a győzteseknek nem tetszenek.