SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT: Geönczeöl Gyula

Trianoni emlékbeszéde Szegeden

Szeged, Aradi vértanúk tere, trianoni emlékezés.2003. Június 12.

 

Tisztelt Naggyűlés !

 

Azért jöttünk össze, mert úgy gondoljuk, dolgunk van, amit el kell végeznünk. Olyan eseményekre emlékezünk, amelyek helyes megértése és feltárása nemzeti létünk és jövőnk szempontjából elengedhetetlenül fontos.

 

Napjainkban, amikor az európai szuperállam kialakulásának vagyunk tanúi, megnőtt a jelentősége annak, hogy emlékezzünk. Mert amikor az európai polgári vitát, és a politikai értelmezés lehetőségét gazdaságossági számitásokkal helyettesitik a cél a közös fizetőeszköz bevezetése, a háttérben meghúzódó politikai szempontok felismerése mindennél fontosabb. Az, hogy a cél az, hogy amíg az új pénz bevezetése a szuperállam megteremtésének alapja, ennek sikere az ilyen pénzközpontú számolgatások logikája szerint az, hogy ennek a sikernek az érdekében a nemzetek tudatából a nemzeti önazonosság - tudatot, ősi emlékezetet ki kell törölni. Szakértők véleménye szerint ezeknek a politikai céloknak a sikeres teljesülése oda vezethet, hogy Európa önmagát semmisitheti meg.

 

Szegeden a magyar történelem két fontos, meghatározó eseményére tekinthetünk vissza, amelyekből példát és erőt merithetünk. Ezek ismeretében az ősi hitet átmenthetjük a jövő magyar nemzedékei számára, hiszen ez a mi igazi küldetésünk és kötelességünk. Az egyikre az Árpád ház családi krónikája, a Magyarok története, vagy a török krónika lapjai emlékeztetnek:  Az Erdélyből fölvonuló honfoglaló magyarok a kelet - frank király, Arnulf ellen föllázadó észak – itáliai szövetséggel szemben, Arnulf király hivására érkeztek e tájra. Az ellenség a Száva folyó déli oldalán és a Dunától délre gyülekezett. Ekkor a magyarok a krónika, éspedig a 175. fólia tanúsága szerint, átkeltek a Tisza folyón és a Szeged néven ismert helyhez érve táboroztak le. Innen irtak levelet a lázadók vezérének Csopolugnak, vagy Zwentiboldnak:  „Vedd tudomásul, hogy ezt a vidéket a régi időkben a mi ősünk, Kattar karddal elfoglalta, sok ideig uralkodott, aztán meghalt…Igy csúszott ki kezünkből ez a tartomány, de ez az ország a mi örökségünk”, irták a magyarok a levélben. Csopolug, vagy Zwentibold vezérből a  szláv történészek, alig száz évvel ezelőtt Svatoplukot csináltak, és áthelyezték őt és püspökét Metódot a felvidéki Nyitrára a melléje kitalált Nagymorva birodalommal együtt. Ez a vezér és a társult észak – itáliai lázadó királyok szövetsége a magyarok felvonulása láttán seregével átkelt a Dunán, tudhatjuk meg továbbá a krónikából. Ha Zwentibold a felvidéki Nyitrán lakott volna, mint azt modern történészeink tanitják jámbor nemzetünkkel és ifjúságunkkal, akkor seregével a Dunántúlra került volna, és sosem kerülhetett volna szembe Árpád magyar seregével. Csakhát a modern történelem tudorai a történelmet a napi politika igényei szerint irják át meg át. Történészeinket nem zavarja, hogy hazugságaik segitségével a Felvidéken az őshonos magyar lakosságot megtizeldelték, a cseh Benes törvényeket hozott, ami a magyarok szovjet segitséggel való tömeges legyilkolásához, kirablásához, vagyonától való megfosztásához, kitelepitéséhez vezetett. Ma ezeknek a törvényeknek a szelleme kisért, erre alapozva hozták a nyelvtörvényt, amelyben az őshonos magyar lakosságot anyanyelve gyakorlásától alattomos rendelkezésekkel tiltják el. Hivatásos történészeink ezt a becstelen munkát megrendelésre teszik és tetteiket tudománynak nevezik. Nem kivétel ez alól a mai Szeged sem a maga egyetemeivel, amikor segit letaposni a magyarság emlékezetét és igazságát, mert fontosabb a marxista, materialista, kommunista tempó. Igen elmondom ezt, mert itt állok egyik egyetem kapujával szemben, tehát jó helyen mondhatom el ezeket a dolgokat. Nem vagyok egyedül, mert itt van tőlem balra a Nagyságos fejedelem, Rákóczi Ferenc lovasszobra, ő Borsiban, a Felvidéken született és Kassán van eltemetve, az is a Felvidék. Mögöttem az 1848-49-es szabadságharc emlékmüve, és alig pár hete a felvidéki Nagysallói csatatéren beszéltem hasonló értelemben. Ők mind velünk vannak, felvidéki magyarokkal.

 

Tehetik ezeket a dolgokat velünk szemben, az adófizetők jámborul állják a költségeket a magyarság pedig a vérével fizet. Nem kell ide ellenség, legyőzzük mi saját magunkat. A krónika által leirt nagy csata az észak - itáliai langobard szövetség és a lázadó balkáni frank fejedelemségek vereségével végződött. Arnulf király pedig győzelmesen vonulhatott be Rómába, ahol a pápa császárá koronázta. Európában helyreállt a rend a magyar segitség folytán és ez volt Európa első, igazi egyesülése. Magyar segitséggel történt. Megmentettük a pápa trónját is. Ma erre nem illik emlékezni és emlékeztetni, de nekünk ezt haladéktalanul meg kell tennünk. Számunkra továbbá különösen az is fontos, hogy az akkor lezajlott események jelentik a szkita, hun hagyományokra alapozott modern magyar állam kezdetét is. Ez volt Szeged első nagy üzenete a magyarság számára.

 

Igen, az Árpádok hatalmas államot szerveztek a Kárpátok koszorúja alatt a nagy csatát követően, mert értettek az államszervezéshez és mert voltak magyar államférfiak, hadvezérek, volt magyar történelmi jog. Nem véletlen, hogy a magyarok a Szeged közeli Pusztaszeren 34 napi tanácskozáson, országgyűlésen rendezték el az ország dolgait, amely az ősi szkita jogból fakadó vérszerződés, vagy alapszerződés talaján állt, illetve az ősi, szkita alkotmányból következett. Ez a történelem folyamán tovább alakuló, szilárd állam és jogi szerkezet, a nem másoktól átvett, a nemzet lelkéből természetesen született, és életcéljait szolgáló történelmi és nemzeti alkotmány, sokszor nyújtott a nemzet számára menedéket. Ez az ősi magyar államszervezet és állameszme került szembe a politikai nacionalizmusba, racionalizmusba és materializmusba süllyedt polgárháborús, kulturálisan beteg, önmagával meghasonlott 1914-es Európával.

 

De Szeged újra fontos cselekmények szinterévé vált. Mert ezer év múltán, 1919 májusában, innen indult a szegedi gondolat, amelynek lényege az volt, hogy a sok száz idegen elképzelés, párt, ideológia, hazugság ellenében a saját igazságunkat kellett megtalálnunk a magyar lét a magyar élet útját. És nem lesz eredmény ma sem addig, amig a való a valótlansággal keveredik, amig a magyar bocsánatot kell kérjen azért, mert magyarnak mer maradni a saját szülőföldjén, hogy a világ minden tájára szétszórtan kell élnie, mert a saját hazájában idegenek basáskodnak és ahol hazug bálványokra pazarolják az ő életét képező ősi magyar örökséget.  A Szegeden megfogalmazott gondolat tette lehetővé, hogy az ősi magyar alkotmányt a magyar nemzetgyűlés még egyszer, 1920. Február 16-án helyreállitsa és ezzel az ismert események káros hatásának felszámolása megkezdődött. Ezért, ha komolyan gondoljuk, hogy saját igazságunknak érvényt szerzünk, akkor az elején és az alapoknál, az ősi alkotmány helyre állitásával kell kezdenünk a munkát.  

 

Az 1848-i alkotás eredményeként Magyarország felszabaditotta a jobbágyságot, a polgári szabadságot a népre osztálykülönbségre való tekintet nélkül kiterjesztette és a rendi alkotmányt igazi, népképviseleti rendszerré fejlesztette.  A közterhek növekedése és a közös ügyek, a gyors gazdasági fejlődés a kiegyezést követően, számos kérdés megoldatlan maradt. Politikai okoknál fogva megoldatlan maradt az önálló magyar nemzeti bank kérdése, pedig a földműves nép, s a kisiparosok személyes hitellel való ellátása létkérdés volt. A feszültségeket a magyar önállóság maradéktalan kiteljesedése oldhatta volna meg 1914-t megelőzően. Szemben a szocialisták javaslataival, akik az osztályharc elmélyitésében, zavaros liberalizmusban, anarchiában és a magyar állam fölszámolásában látták a megoldást, mint ezt ma is teszik. E két irányzat között az emigráns Kossuth a nemzeti királyság mellett tört lándzsát, külpolitikailag pedig előre látta, hogy a Balkánon növekedő orosz fölforgatással szemben a monarchiának a Török Birodalommal való együttműködést kellett volna előmozditania, mert mint mondta, egy szabad és orosz, pánszláv befolyástól mentes Szerbia, Montenegro, Bosznia, Bulgária a független Magyarország déli határain a biztonság záloga.

 

Ebben a helyzetben, az I. Világháború folyamán, mutatkozott meg világosan az amerikai birodalmi törekvések minden gyengesége. Amikor a brit világbirodalmat a fiatalabb, de társadalmilag fejlettebb Németország versenyre kényszeritette, kitört a nagy háború. A brit oroszlán képtelen volt ezt a kihivást elviselni és kirobbantotta az európai polgárháborút. Amerika kihasználhatta volna hatalmas tekintélyét, hogy rákényszeritse Britanniát, hogy a háborút fejezze be. Amerika hatalmas birodalomra tett szert, szinte véráldozat nélkül, de politikai öntudatát nem fejlesztette ki. Nem volt vezető arisztokráciája, amely irányitotta volna az államot. Nem volt hagyománya, nem volt fejlett nemzeti eszménye, nemzeti gondolata, ami vezethette volna a népességet. Nem voltak kimagasló államférfiúi, csak zavaros személyes érdekharcok és megvesztegetések a hivatalokért való küzdelemben. Szervezett volt viszont a bankárvilága és volt egy tehetségtelen opportunistája, akit Wilsonnak neveztek és aki világ uralomról álmodott. Az amerikai közvéleménynek fogalma sem volt és nincs ma sem arról, hogy mi volt az első világháború kitörésének valódi oka, és hogy Amerika mit keresett abban. Az egyetlen ok, amit valahogy mégis megfogalmaztak meg fogalmaztak az az volt, amit Boise Penrose szenátor mondott ki: hogy Amerika pénzügyileg Angliához kötötte sorsát és Anglia győzelme valahogy nem született meg. Európa a háborúban meggyöngült, viszont megszületett és megerősödött a szovjet és Amerika szembekerült a szovjettel. 1916-ig a háború német, angol háború volt, de ezután Nyugat Európa az orosszal került szembe. Anglia katonailag megnyerte a háborút, de elvesztette azt politikailag. Minek kell erről annyit hazudozni, ennyi az igazság.

 

Magyarország nem akarta a világháborút. A magyar miniszterelnök, Tisza István, akit a világszerte erős egyéniségnek ismertek, minden erejével próbálta azt megakadályozni. De ellene döntöttek, másrészt Oroszország viselkedése miatt az ellenállása lehetetlenné vált. Magyarország innen kezdve mindent megtett azért, hogy az orosz betörést megakadályozza. A háború 1915-ben megnyertnek volt tekinthető és Magyarországot a háború kezdte teljesen függetlenné tenni Ausztriától. 1918 tavaszára az országot Ausztriával csak az uralkodó személye és a közös háború kötötte össze. 1916 óta azonban Károlyi németellenes és pacifista alapon kezdi szervezni a belső ellenzéket. Szövetségese az a Czernin, aki Erdélyt már 1914 őszén román kézre akarta játszani. Károlyi Czernin külügyminiszter segitségével mondatja le Tiszát 1917-ben, aki 1918 őszén tesz inditványt a teljesen független Magyarország berendezésére, amit a király elfogadott. Károlyi a szocialistákkal, radikálisokkal szövetkezve a nemzet ellen fordult és lázitotta az utcát. Ekkor modta ki Kúnfi Zsigmond, Károlyi későbbi minisztere, hogy „a szociáldemokrata pártvezetőség undorodik a polgári pártokkal való kooperációtól, hiszen mindnyájunk lelkében a szovjet él”. Ez 1918. október 13.-án hangzott el. Károlyi volt a trójai faló a kommunista hatalomátvételhez. Mindezt a nemzeti erők nem vették észre időben. Károlyiék viszont időközben megakadályozták azt is, hogy a képviselőház összeüljön és dolgozzon. Mialatt mindenki az egyesülés és a nemzeti erők összefogását sürgette, Károlyiék gondoskodtak arról, hogy ez ne következzen be. Szemben Tiszával, aki ezt mondta: „Ha buknunk kell, bukjunk el együtt becsületben”, Károlyi meghirdette a forradalmat, egyesitette a nemzetellenes elemeket, szétrombolta az államhatalmat és letért az alkotmányosság útjáról. Károlyiék féltek a magyar hadseregtől is és annak felforgatására nagy gondot forditottak. Jellemző, hogy amikor Horthy kivizsgálta a cattarói zendülés okait, két táviratot talált a zendülőknél. Az egyiket Károlyinak, a másikat Trockijnak cimezték. Károlyi félt Tiszától. De Károlyi barátja, Kéri Pál magabiztosan nézett órájára az Otthon körben. „Tisza csak még másfél óráig fog élni”, mondta. „Tisza az egyetlen ember, aki utamban áll, el kell tenni láb alól”… „Nem bánom, ha szét is kell tépni az országot, csak Budapest maradjon az enyém”, mondta Károlyi nevetve ezekben a forradalmi napokban. Károlyi kormánya nem ismerte el a páduai fegyverszüneti egyezményt. Tudni kell, hogy Olaszország is az összeomlás szélén állt és érdeke volt a béke. A szerződést az Entente nevében Diaz olasz főparancsnok kötötte meg és abban Magyarország integritását biztositották, amennyiben az országhatárt jelölték meg demarkációs vonalnak. Az olasz parancsnokság nem tudott Károlyiék fegyverletételi rendeletéről. Erre azért volt szüksége a budapesti anarchistáknak és szocialistáknak, mert féltek a rendben hazatérő magyar hadosztályoktól és azoknak megparancsolták Budapestről, hogy Magyarország területére nem léphetnek be fegyveresen, ezért a fegyvereket a vasúti berakodás előtt a hatóságnak kellett átadni. A páduai szerződés Magyarországnak 20 hadosztályt engedélyezett és ezekről Károlyiék hallani sem akartak. Pedig a szerződés minden frontvonalra érvényes volt. Franchet d’Espéray tábornok Konstantinápolyban tartózkodott, amikor Károlyi Belgrádba kérette. Anglia és Franciaország a keleti kérdéssel volt elfoglalva és nem foglalkoztak Magyarországgal. A tábornok végre megérkezett Belgrádba és közölte, hogy csak katonai kérdésekben nyilatkozhat. Ekkor vette észre a nyugat, hogy Magyarország az ölükbe hullott és szétszedhetik. Magyarország megszállására addig senki sem gondolt. Sem a franciák, sem az angolok, sem a szerbek. A csehek is csak ezután kezdtek el mozgolódni. A csehek Versailles - ben azzal érveltek, hogy Magyarországon a bolsevizmus fenyeget. 4 ezer emberrel indultak meg. Károlyiról a nyugati kémszolgálat tudta, hogy Svájcban Lenin megbizottjával tárgyalt és hogy Magyarországon kommunista hatalomátvétel készül. Ezért Károlyit közönséges kémnek tekintették. A nyugat ekkor már a szovjettel volt elfoglalva és nem tűrhette Európa szivében a bolsevizmust. Ennek megfelelően bántak el velünk.

 

A jelenlegi rendszer Magyarországon nem az ősi magyar alkotmányosság értelmében jár el, azt nem állitotta helyre. A Magyar Szent Koronára a kormány tagjai és a képviselők nem teszik le az esküt, tehát nem Magyarországot képviselik. Amint azt Károlyi, Kun Béla sem tette. A jelenlegi Magyarország tehát valami egészen más hatalmat képvisel, más érdekeket, pl. trockista érdekeket szolgál ki. Ennek jegyében köt szerződéseket, intézkedik, illetve ennek értelmében állit szobrokat a nemzetvesztő, országvesztő Károlyi Mihálynak. Hitem szerint ezek a szobrok a magyar elesettség és tragédia mérföldkövei.

 

Ma a nyugat ugyancsak két út között választhat. Ki kell törülnie lelkületéből a materializmust, racionalizmust, egyenlősdit, kommunizmust, bolsevizmust, liberalizmust, a mindenféle baloldaliságot, a pénznek istenségként való imádatát, a liberális demokráciát, feminizmust, a boldogságról szóló tanitásokat,  és az osztályharc minden formáját. Helyette be kellene vezetnie az Illetékességet, fegyelmezettséget, hitet, felelősségérzetet, kötelességérzetet, az etikus társadalmi gondolkodást, termékenységet. Az elmúlt két évszázadban a nyugat a zavarkeltők miatt sok millió ember életével fizetett. Ma sem kerülheti el sorsát, ezeket a kérdéseket el kell rendezni. Mi magyarok pedig ennek értelmében kell, hogy szellemiségünk tisztántartása és rendbetételére forditsuk erőnket, Vissza kell térnünk ősi alkotmányosságunk talajára a jövő Magyarországa feltámadásának nagy pillanata érdekében. A  határokon túl élő magyarság lehetetlen helyzetben van, amig nem csinálunk rendet Magyarországon. Ezt idehaza a magyarságnak mindannyiunk érdekében meg kell értenie.

 

És ezért és remélem, hogy itt Szegeden újra megszületik az a gondolat, amely már valóban a magyarság saját szellemiségét, érdekét, nemzeti felemelkedését szolgálja majd.

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket !

Geönczeöl Gyula a Magyarok Világszövetége Felvidéki Országos Tanácsa elnöke.