Magyarország elrablása

SZENTMIÁLYI SZABÓ PÉTER

Európát már régen elrabolták, porig alázták, most - ki tudja, hányadszor - Magyarország maradékának elrablása következik. Voltaképp itt magyar amúgy is csak mutatóban maradt, már etnikai értelemben, ha hinni lehet az önkormányzati választásokon induló kisebbségieknek (és én hiszek!), ez itt a világ legsikeresebb olvasztótégelye, az őslakosok szinte teljes felszámolásával és egy ügyes nyelvcserével itt leginkább jövevények választgatnak és szavazgatnak, még a nevük sem magyar, a magyar nevűek pedig többnyire magyarosítottak, lehetőleg mindjárt Magyarra vagy Székelyre. A kisebbségi ombudsman meg csak , mérgelődik, hogy mindenki az, aminek vallja magát, hát itt Magyarországon a származás magánügy, mindenki annak vallja magát, aminek nem szégyelli, pontosabban, amiből éppen haszna van. Magyarország valódi elrablása azonban 1945-ben következett be, amikor kezdték tőle a történelmét is ellopni, nemcsak a személyneveit, hanem a Nagy-Magyarországhoz tartozó települések magyar nevét, s mindent, ami a ránk települt hazátlan bitangokkal szemben a magyarokat büszke múltjukra, keresztény hitükre emlékeztethette volna.
Éppen tíz éve lopták el a Dunát is, vagyis hát elterelték szlovák testvéreink, akikkel olyan ügyesen alapszerződtünk, s akikkel a mostani kormány nyilván folytatja a megszakadt tárgyalásokat, a reális zöldek továbbra is a gát megépítését szorgalmazzák, a Duna Kör is csak most ébredezik Csipkerózsika-álmából, közleményében a további késlekedés helyett gyors megegyezést szeretne, mintha nem tudná, ez Pató Pál elvtárs országa. De mondhatnék cifrábbat is, mert mint az önkormányzati választások eredménye mutatja, az ország lakosságának többsége valóban csak lakosság, nem nép, még kevésbé nemzet - ez a magyarul beszélő lakosság került hajszálvékony többségbe, mondjuk ki, az ávósok, karhatalmisták, párttagok, munkásőrök, szakszervezetiek, szochazások, veteránok és ivadékaik, az Ivánok, Tamások, Zsanettek és Ivettek, Pongó, Péter, Gábor és Zsóka szavazói, Kádár, Horn, Medgyessy, Pető és Kuncze népe.
Október 23-án az egyik televízióban a Beszélő hőskorát elevenítik fel az SZDSZ ma (is) hatalmon lévő nagyjai, akik összeálltak a forradalom eltipróinak eszmei, jogi és főleg erkölcsi utódaival, egy másik csatornán azt vitatják szemérmesen, vajon tényleg gyilkos volt-e a forradalom vértanúja, Tóth Ilona, az ugyancsak név- és jogutód napilapban pedig a Mansfeld- kultuszról értekeznek, finoman arra célozgatva,  hogy Mansfeld Pétert köztörvényes bűncselekményekért "választották ki" és ítélték halálra. Persze a kormányzati szónokokat kifütyülték, széttépték az MSZP-s és SZDSZ-es krokodilkegyelet koszorúit, s mennyire meg lennének sértődve a mai ávéhások és karhatalmisták és leszármazottaik, ha végre mi is kimondanánk, hogy csak a halott hazaáruló a jó hazaáruló, itt már nincs megbocsátás és nincs kézfogás, a szemtelenségnek is van határa, Auschwitzban sem szoktak SS-tisztek koszorúzni. Mindez azonban inkább csak hangulat romboló: ezek az emberek igazából nem veszélyesek, csak élősködők, akik szétrebbennek az első puskalövésre még akkor is, ha ők lövöldöznek, mert abból élnek, hogy félnek és lételemük a sértődöttség, s minél jobban fél meg sértődött köztük valaki, annál nagyobbra tartják, díjakat, kitüntetéseket adnak neki, esetleg ingyen lakást, ösztöndíjat, ha csúnya és öreg, aktfotóit is közzéteszik; ha fahangja van, "világhírű énekesnőt csinálnak belőle; ha egyetlen ép mondatot nem tud leírni magyarul, tankönyvekben oktatják írásművészetét.
Magyarország valódi elrablása azonban sosem itthon kezdődik, s nem is itthon fejeződik be. A Kun Bélák kintről kapják a pénzt, és oda is viszik vissza, ha baj van ami a zsákmányból megmaradt. Mert Magyarország túlságosan jól ellenne gazdátlanul, így hát mindig kell egy gazda, Moszkvában, Berlinben, Washingtonban, Brüszszelben, mikor milyen történelmi vihar előszele jut el a Kárpát-medencébe. Most az Óceánon túl, az új Nagy Testvérnél van a legnagyobb baj, bár a régi testvért is szaggatják a csecsenek, az iszlám ismét összekovácsolja az amerikai-orosz szövetséget. Új háború, háborúk egész sora készül, mindenki próbálgatja előre megírt szerepét, csak aztán nehogy új, minden eddiginél pusztítóbb világháború legyen belőle. Túl nagy ára lenne Irak olajkészletének és az iraki nép ellátásának hamburgerrel, rágógumival, valamint Donald kacsa és Tom és Jerry kalandjaival.
"Amerika 5000 iraki ellenzékit képez kí" - olvasom a tragikomikus hírt. A Soros Alapítvány Aczél elvtárs jóváhagyásával körülbelül ugyanennyi magyar ellenzékit képzett ki, ők lettek a "demokratikus ellenzék", ők hozták létre a pártokat, civil szervezeteket, részvénytársaságokat, ők írták az alkotmányt és hozták az új törvényeket. Sikerült is szépen elszabotálni az egész rendszerváltást, a Nagy Szovjet Fenék helyett most a Nagy Amerikai Ülep alatt keltik ki a magyar szabadság kakukktojásait  (az ilyen képekért érdemes írni, ugye?) szóval készül  Amerika az új háborúra, és a világ olyan ernyedten és beletörődve figyel, ahogyan Hitler és Sztálin készülődéseit nézte. Már azt is tudjuk, Amerika éjjel támad Irakra, a CNN kérése ellenére, mert az amerikaiak éjjel is látnak, viszont kevesebb lesz a polgári áldozat. Lehet, hogy egész Bagdadra ilyen - Moszkvában már bevált - halálos álmot hozó ködöt engednek, de biztosan felhasználják a szomáliai, jugoszláviai, afganisztáni tapasztalatokat is, gyors és pontos akciókkal juttatják el a demokráciát az iraki nép maradékának, az izraeli hadsereg dzsenini hadműveleteinek mintájára, nehogy romba döntsék a később még szükséges épületeket és műtárgyakat. Az amerikai tengerészgyalogosok papírmasé városokban gyakorolják a tennivalókat támaszpontjaikon, talán éppen Taszáron is, Vietnam" óta már, felnőtt néhány nemzedék, kell egy kis mozgás a fiúknak, a világ leghatalmasabb, ellenfél és ellenség nélküli hadseregének. Ha Szaddam Husszeint sikerül ártalmatlanná tenni, jöhet Észak-Korea vagy feltámadhat Oszama bin Laden, esetleg Che Guevara, Zimbabwéban is lehetne egy kis békemissziót exponálni, maga Arafat is játszhatna a Csillagok háborúja új epizódjában, az erő velünk van, az amerikaiakkal. És persze most már velünk is, akik minden tőlünk telhető erkölcsi és logisztikai támogatást megadunk, hiszen a béketábor legyőzhetetlen, a béke útja biztos út.
A D-209-es Washingtonba készül, ahogyan egykori főnöke, Grósz Károly is. Istenem, mintha tegnap lett volna 1988 júliusa! Grósz Károhy, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, miniszterelnök ekkor utazott hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba, ahol Disneyland mellett nagynénjét is megtekintette, és kijelentette, hogy akár 100 százalékban is lehet magyar vállalat külföldi tulajdonban, Nagy Imrét meg, ha a családja akarja, "megfelelő körülmények között" végső nyugalomra helyezhetik. Hitték volna, hogy ez lesz belőle, s ilyen szép lassan, tervszerűen folyik a hazaárulás? Egyébként 1988 augusztusában Irak és Irán fegyverszüneti megállapodást kötött, nálunk meg törvényesen elismert felekezetté vált a Magyar Iszlám Közösség. Már folyik a csúfos Grósz- Ceausescu csúcs előkészítése Aradon, talán éppen Horn Gyula és Kovács László dolgozik rajta. Rettentően undorító a politika, mielőtt még történelemmé válhatna. Amíg pénz és hullaszagú.
Európa és benne Magyarország elrablása világtörténelmileg előrelátható volt, Amerika lesz az első globális hatalom, de hamarosan átadja majd helyét Kínának, mert a rideg etnikai tények kötelező erejűek. A "civilizáció" elbukik, s következik a "káosz", az antik Rómát elsöprik a népvándorlás barbárjai, hogy aztán a barbárokból ismét "civilizáltak" legyenek és így tovább. A világot sosem bölcs vallásalapítók, próféták vezetik, hanem gátlástalan, korrupt és ravasz kalandorok. Miért éppen most lenne másképp?
Jövőre börtön járhat már a gyűlöletbeszédért az Európai Unió keretszabályai szerint. Már most hangsúlyozzák, hogy mindez elsősorban a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen irányul, a baloldali típusú gyűlöletbeszédre és a liberális típusú magyarellenességre és keresztény gyűlöletre nem. Másképpen szólva: a hazaárulókat nem
büntetik -továbbra-sem, csak a hazaárulózást.,  Az az euroatlanti civilizáció, mely nem képes megadni a tiszteletet és védelmet saját etnikumának, hagyományrendszerének, hitének és alapértékeinek, s vakon hisz abban, hogy a káosz renddé változik, ha a demokratikus kapitalizmus játékszabályait rákényszerítik, súlyosan, végzetesen téved. S azok a népek, melyek elég balgák ahhoz, hogy elhiggyék, megérdemlik sorsukat. Kár, hogy Kádár, Medgyessy, Kovács, Kunze és Pető Iván népe is köztük van. De csak a nép fele. Próbálom megszokni, mint 1994-ben, hogy csak a nép másik feléhez van közöm.

A SZOCIALISTA 1956
A baloldal megnyerte a  választásokat. Most leakarja nyelni a magyar szabadságharcot is. Azt nyilatkozta ugyanis Szabadi Béla utóda (és legjobb magyar tanítványa) a bársonykarosszékben, hogy 1956szocialista forradalom. Mind ez idáig úgy tudtuk, hogy 56 horthysta ellenforradalom, fasiszta és antiszemita söpredék hőzöngése volt. Ez volt ugyanis a Magyar Szocialista Munkáspárt és a baloldali tudós gárda hivatalos álláspontja.
Persze a történelem ritkán ismer homogén folyamatokat. Sőt, mozgása szakaszokra tagolódik, fejlődik, visszafejlődik, változik. Ötvenhat is ellentétekből épült föl, rövid két hét alatt is napról napra változott. Mi több, 23-án déli 1 órától éjfélig, óráról órára átalakult. Lengyel rokonszenv-tüntetésnek indult. (Negyvenhat éve őrzöm falamon bekeretezve azt a parányi lengyel zászlót, amit gombostűre szúrva honleányok osztogattak a Kossuth Lajos utcában.) Sinkovics Talpra magyar szavalata már a "rabok tovább nem leszünk" gondolatba torkollott, ami alighanem szocialista kívánság lehetett az imperialista nyugati rabiga lerázása céljából. Visszajövet a Bem-szobortól, éppen az ÁVH székháza és a Szalai cukrászda mellett harsant föl a "Vesszen az ávó" jelszó, amely az egész szabadságharcot determinálta. Gondolom, a tömeg nem az egyedülállóan finom cukrászsüteményekre célzott. Az ÁVH azonban nem vész el, csak átalakul, leginkább 1956 novembere után. Ez az ÁVH- ellenesség mai napig kitart baloldali körökben, hiszen a parlamentben Pető Iván ünnepelte a forradalmat. Fölmerült ugyan néhány csökött fejű akadékoskodóban a gyanú, hogy a szabadságharcot méltató szerepkör nem biztos, hogy ő rá van szabva. Ezt a gáncsoskodást azonban elutasítom, mert az eddigi gyakorlat szerint nem a gyermek kreálta az atyát, legföljebb szocialista önéletrajzban. Az MSZP persze ügyesebben választott. Valódi ötvenhatos mártír fiát, még valódibb evangélikus lelkészt (jaj, de büszkék rá hívői; mindig mondják, ha találkozom velük) szónokoltatták ünnepileg, ami eléggé szocialistára sikerült, mert KITARTOTTAKnak titulálta a szocialista kínzókamrákat túlélt atyjabajtárs veteránjait.
1956. október 23-. " kitapinthatóan fokozódott a tömeg szocialista hangulata. Veres Pétert már nem engedték szóhoz jutni a parlament előtt, mint "kommunista kollaboránst", Nagy Imrét pedig kifütyülték lefújozták. Nem azén mert hivatalosan , jobboldali elhajlónak" volt  nyilvánítva, inkább azért, mert "elvtársaknak" szólította maradéktalanul szocialista forradalmárokat. A másik meghatározó szocialista jelszó így hangzott: ruszki, pasli damoj, meg hol ruszki, go home, amely helyes szocialista értelmezés szerint maradjatok ruszkiknak fordítandó. Ezt ugye az ellenforradalmi Antall-kormány nem tudta, és botorul hagyta elmenni az orosz hadsereget.
A forradalmárok csupa echte szocialista követeléssel álltak elő. A többpártrendszer visszaállításának az óhaja például. Már régi görög szocialisták is többpártrendszert követeltek az agórán, és az Akropolisz alá vonultak tüntetni az egyházak jogainak visszaállítása érdekében. Az pedig kifejezetten internacionalista követelés volt, hogy szűnjön meg a nemzeti javak e tékozlása, a bauxit meg az urán elkótyavetyélése. És mondják föl az előnytelen gazdasági szerződéseket. Szinte minden megjelent egy tíz vagy tizenöt pontos követelés, amely csak úgy hemzsegett a szocalizmustól.
Persze a történelem nem ismer abszolút kategóriákat, A történész mindig fölteszi azt a kérdést: mihez képest? Mihez képest jobb a jobb és bal a bal? Hova lettek a valódi reformerek, Pozsgay, Szűrös és utolsó pillanatokban kizártak? Nem voltak eléggé reformerek, netán szociáldemokraták a KISZ KB vagy MSZMP KB funkcionáriusaihoz képest? Lakatos elvtárs legjobb tanítványai, Agárdi vad Lendvai és a többi ortodox elvtárs reformerebb, mint azok, akiket reformiségük miatt likvidáltak?
Akárhogyan is van, egyre szanyisabb az 56-os szabadságharc hátulnézetbe visszafelé, békaperspektívából. És egy ellenforradalmibbak, csőcselékebbek ötvenhatos mártír túlélők, akiket közönségesen KITARTOTTAKnak illik nevezni emeszpésül. Vagy talán FIZETETTT ELLENZÉKnek is titulálhatja őket a baloldali kormánykoalíció.