Magyarok a Kárpát-medencében

 

Erôt adó magyarigazolvány

 

            Nemrégiben Kalotaszegen jártam. A magyar népi kultúra kincsesházát és – nem  mellékesen – Kós Károly választott otthonát az Erdélyben megforduló magyarországiak mostohagyermekként kezelik. Székelyföld felé suhanva olykor a bánffyhunyadi templomnál és a kôrösfôi árusoknál meg-megállnak, pedig a vidék – több  okból is – megér egy hosszabb pillantást.

            Kalotaszeg központja, Bánffyhunyad még a múlt század derekán is virágzó, magyar  arcélű és többségű kisvárosként simult bele a lágy kalotaszegi dombokba. Ma a városka egy részét a román kommunista diktátor idején épült lakó-telepek uralják. A  Ceausescu-barokk stílusban épült fôtéri  szálloda-torzó is büszkén hirdeti a Kárpátok Géniuszának – sokak által ma is visszasírt – regnálását. A valóban csodálatos, gótikus református templom azonban néhány percre feledteti mindezt, s felidézi a hajdani városkát, csakúgy, mint számos  régi hunyadi lakóház, amelyek nagy része  napjainkra lepusztult állapotban maradt  fenn. A le-pusztultság természetesen többnyire nem a tulajdonosok igénytelenségébôl, hanem súlyos anyagi gondjaiból  fakad. Egy-egy patinás bánffyhunyadi polgárházba belépvén fejbe kólintja a vándort, ahogyan az évszázados,  jó ízléssel emelt hajlékok leépülését  látja. Ezeknek mintegy ellenpontjaként szemlélhetôk a városka nyugati  felében épült, távol-keleti stílusban  pompázó paloták. A hunyadiak úgy  mondják, hogy élelmes romák segítôkész nyugatiaktól egyházi építményekre kértek pénzt. Igen ám, de a templomok helyett jókora házak  emeltettek – apró tornyocskákkal,  hogy a templomkülsô is meglégyen azért. A romapaloták forma-világa a  tibeti kolostorokétól a pagodákéig terjed, hirdetvén építôik találékonyságát, és finanszírozóik félelmetes naivi-tását, tájékozatlanságát.

            A helyi cigányság nagyobbik része egyébként román, míg a kisebbik része magyar anyanyelvű. Velük együtt a város lakosságának körülbelül 30 százaléka magyar, leg-alábbis a hivatalos adatok szerint. Bár a magyarság valós létszáma itt nem sokban tér el ettôl. Az asszimiláció, a kevés  gyerek és az elvándorlása környéken is jellemzô, sôt... Több rokonom is él itt, illetôleg innen származik. Akiket még a XX.  század derekán sodort el innen a történelem  – köztük anyai nagyapámat –, nos, azokat  persze már az elmúlt 50 év egyetlen romániai népszámlálása során sem kellett figye-lembe venni. Ám félô, hogy 10 év múlva a mostanihoz képest is jóval kevesebb magyar találtatik majd itt, Erdély legtöbb vidékéhez hasonlóan.

            A sokat bírált magyarigazolvány azonban erôt ad. Középlak. Egy hajdanán magyar többségű falu Kalotasze-gen, már a Szilágyság határán. A település fogyatkozó ma-gyarságának egyik szimbolikus alakja a ma már kecskeméti orvos és a pesti közgazdász nagymamája. A 82 éves asszony évek óta egyedül él. Szellemi  frissessége azonban teljes aktivitással  és életerôvel párosul. És az idôs hölgy küzd. Küzd a földekért, amelyeket a román kommunisták évtizedekkel ezelôtt elvettek tôlük. Kettôs elnyomatásban éltek, mert magyarok voltak és jómódúak – az akkori szóhasználat  szerint kulákok.

            Ezen sorok írója jelen lehetett, amikor a néni meglepetésszerűen megkapta a magyarigazolványt. Köny-nyekben tört ki, amikor megpillantotta a  Szent Koronával díszített fedôlapot. Meg se tudott szólalni vagy egy percig. De az asztalnál helyet foglalók is  küszködtek könnyeikkel. A fia pedig kitört, hogy ezt is sajnálják tôlük, holott nem  akarnak semmi mást, csak azt, hogy elismerjék: ôk is ma-gyarok. Édesanyja erre elôvett egy magyar zászlót, amit 1944 óta  eldugva tartott, és elkezdte mesélni, hogy ezért, vagyis a magyarságukért mennyit szenvedtek. Amikor pedig az egyik rokon  belépett a házba, megrezzent, mint a nyárfalevél, mert egy pillanatra azt hitte, hogy  egy idegen jelent meg.

            A történelmi és a kisebbségi reflexek még mindig erôsen élnek a határon túli magyarokban. Már csak az a kérdés, meddig,  és hogy 50–100 év múlva lesznek-e még határon túli nemzetrészek.

 

Zsebôk Csaba

Meddig leszünk még a magyar érdek vazallusai?

 

            I. A külföldi magyarokról szóló vitatott törvény mélyen megrázta egész társadalmunkat. Ez a  helyzet mindazonáltal még annál is rosszabb, mivel ezen irodák kirendeltségei az egyes Csemadok szervezetek helységeiben vannak, vala-mint még további magyar szervezetek helységeiben, melye-ket a Szlovák Köztársaság állami költségvetése tart fenn.

            Hogy hány kérvény adatott be, ezt a kérdést Pozsonyban tettük fel az ottani irodájukban, amely szintén a Csemadok helységében van, és így defacto a szlovákok pénzelik Budapest  érdekeit.

            Jarosláv Chlebo államtitkár a külügyminisztériumban kijelentette, hogy az elkövetkezô napokban újra találkoznak a két ország megbízottai. A szlovák oldal nyílt célokkal megy ezekre a tárgyalásokra, továbbá J. Chlebo kijelentette, hogy eddigi követeléseinkbôl semmit nem engedünk, és nem fogunk meghátrálni.

            Az volna a legoptimálisabb, ha ezt az egész törvényt eltörölnék. Szlovákia ugyanis még a mai napig ezt a tör-vényt nem hagyta jóvá, nem mondott rá igent, és nem hajlandó elismerni  területén ezen törvény alkalmazását.

            Bizonyos információk szerint Budapestrôl a magyar félnek nem érdeke a szlovákiai ezévi választások elôtt ezt a törvényt megtárgyalni.

            Ezt az ellenséges törvényt a Magyar Parlamentben még az Orbán-kormány szavaztatta meg a választási kampányának keretében. Ez a törvény még az alapvetô nemzetközi elveket sem respektálja, és nagyon durva módon avatkozik be Szlovákia szuverenitásába és integritásába.  Mindezeket még a Velencei Bizottság is elismerte, és még számtalan Európai intézmény valamint nagyhírű nemzetközi intémény is. Ezek az intézmények leszögezik, hogy a nemzetközi  jog alapján egy ország törvényeket csak határain belüli vonatkozásban hozhat.

            Ezt az elvet ez a törvény nyíltan sérti.

            II. A magyarok szégyentelenül – némely nyugati körök csendes támogatásával – alapvetôen Hit-ler nyomdokait követik. Ezt pedig úgy, hogy egyetérte-nek politikájával a Ver-sailles-i szerzôdés likvidá-lásával, amikor állandóan támadják a Trianoni szerzô-dést, és Hitler mintája  alap-ján kérik annak revízióját.

Novy Den

2202. augusztus

Öntudatra ébredô magyar fiatalok

 

            A szégyenletes áprilisi választások utáni dermedtségbôl lassan magukhoz térnek  az emberek, és fôleg a fiatalok feléledô lelkesedése mutatja, hogy fo-lyamatosan új harcba indulnak a nem-zeti eszme gyôzelméért.

            A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Toroczkai László elnök irányításával és Bethlen Farkas, Verôce polgármesterének támogatásával, ,,Ma-gyar Sziget” néven rendezte meg a Kismaros–Verôce Ifjúsági Táborban aug. 14. és 18. között a II. Összmagyar Nemzeti  Ifjúsági Találkozót.

            A négy nap alatt több közismert személyiség tartott beszédet, elôadást, amit a fiatalok nagy figyelemmel és lelkesedéssel hallgattak. Az elôadások többszáz hallgató elôtt hangzottak el, de volt olyan alkalom is, amikor közel kétezren vettek részt a rendezvényen.

            Az elôadók közül meg kell említeni Templi József nagyváradi püspököt, Cseresznyés Pált, aki  a közelmúltban szabadult a román börtönbôl, Illés Zoltánt, a Környezetvédelmi Bizottság volt alelnökét, Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetsége elnökét, Balogh Lászlót, az MDF  országgyűlési képviselôjét, Bayer Zsolt újságírót, Bencsik Andrást, a ,,Demokrata” fô-szerkesztôjét, Haeffler Andrást a ,,Va-sárnapi Újság” felelôs szerkesztôjét.

            Esténként kulturális programok, neves zenekarok szórakoztatták a résztvevôket.

            A pihenés, tanulás, szórakozás mellett arra is volt ideje a résztvevôknek, hogy az évszázad legnagyobb árvi-zénél, ami a Dunán levonult, a védekezésnél példamutatóan kivegyék a  részüket.

 

            A Magyar Csodaszarvas Egye-sület aug. 20. és 25. között tartotta II. Kárpát-medencei Vezetôképzô Táborát.

            A táborozáson 28 fiatal vett részt, a Felvidékrôl, Kárpátaljáról, Erdélybôl és a Délvidékrôl.

            A Budapest-Máriaremetei Cserkész-ház volt a bázis, ahonnan naponta indultak a tartalmas programok, rendezvények megtekintésére.

            Részvettek a Hôsök terén az Au-gusztus 20-i nagygyűlésen, majd a Szent István Bazilikánál az ünnepi körme-netben.

            A következô nap elôadói Bencze B. György Bp. II. kerületi polgármester, Badinyi Jós Ferenc történész, Hus Péter, Bihari Zoltán, Lovas István és Bartha Levente voltak.

            Kiemelkedô esemény volt az Ó-Pusztaszeri emlékpark meglátogatása. A Feszty-körkép megtekintése után Radics Géza, az USA-ból érkezett tör-ténész, az Árpád emlékmű elôtt  méltatta a honfoglalás jelentôségét, majd Csete György Kossuth-díjas építész mutatta be az általa tervezett épület-csoportot.

            Délután Pongrátz Gergely 1956-os Múzeumát keresték fel Kiskunmajsán, ahol Szalay Róbert történelemtanár ismertette 1956 igaz történetét.

            Másnap a Terror Háza Múzeumot látogatták meg. Innen a Magyarok Házába mentek, ahol Patrubány Mik-lós, a Magyarok Világszövetsége elnö-kének elôadását hallgatták meg.

            Az utolsó elôtti napon, Dr. Gaudi Nagy Tamás, a Magyar Csodaszarvas Egyesület Elnöke tartott értékes elô-adást, majd a résztvevô szervezetek jelenlévô vezetôi, ill. küldöttei számoltak be az elmúlt évi tevékeny-ségükrôl és a jövô évi terveikrôl. A találkozót megtisztelte jelenlétével  Csampa Zsolt országgyűlési képviselô is. Este ifj. Csoóri Sándor és zenekara adott népzenei  koncertet.

            A zárónapon tábori misével és Porkoláb Mátyás alpolgármester bú-csúszavaival fejezôdött be a nagy si-kerű tábor.

VII. Országos VTE Tábor

Bôny-Sashegy, 2002. augusztus 17– 25.

 

            A ,,Vándorsólyom” Természetjáró Egyesület 1996-óta minden évben  megrendezi országos táborát. 1996-ban és 1997-ben Szekszárdon,  1998-tól – a Központi VTE Tábor kiépülését követôen – a Bôny melletti Sashegyen fekvô 18 hektáros erdô-vel övezett táborhelyén.  A Központi Tábor befogadó képessége korlátozott (150 fô), ezért  a Táborban megrendezésre kerülô országos bajnokságokon indulók, a helyi csoportok vezetôi és a ,,Kecskés Gábor Kultúrcsoport” tagjai mellett az év folyamán jó teljesítményt nyújtó, és a tá-borban a ,,Sólyom-próba” különbözô fokozataiból vizsgára felkészült sólymok vesznek részt.

            Ebben az évben az országos viszonylatban is nagy hírnevet kiérdemelt Járôr Bajnokságon nyolc csapat, az Országos Lövész Bajnokságon (22-es kispuska és pisztoly) 38 sólyom, a Párbaj-lövész  Bajnokságon 10 csapat és az íjászok versenyén 7 fô vett részt. A táborban megjelentek száma: 147 sólyom.

A tábor programjában szereplô elôadások:

            –            E. Zoltán: Rongyos Gárda,

            –            Sz. Gábor: Globális környezetszeny-nyezés – természetvédelem,

            –            Gy. István: Az európai mesék kódolt üzenetei,

            –            S. Balázs: A Rákosi és a Kádár korszak gazdasági  háttere.

            A szabadon választható szabadidô-prog-ramok közül népszerű  volt a lovas oktatás, az asztalitenisz és az íjászat. A 18 órai  sorakozó, parancshirdetés és szolgálat-vezénylés után 20 perc alaki foglalkozás, majd vacsora és ezt követôen a tábortűz mellett, vagy a kantinban késôi órákba nyúló beszélgetés zárta a napot.

            A táborzárás elôtt ünnepélyes eredményhirdetés, ezt követte a zászló levonása és este a kultúrcsoport műsora.

            A VTE vezetôsége a tábor szellemiségét és teljesítményét kiválónak minôsítette. Vezetôségi határozat született, mely szerint  2003. augusztus elejére a Központi Tábor befogadó képességét legalább 50 fôvel meg kell emelni. Ennek érdekében építôtábo-rokat szervez a Táborparancsnokság.

Leni Riefenstahl 100 éves

 

            Nemrég ünnepelte századik születésnapját Leni Riefenstahl, Hitler környeze-tének egyik  legbensôségesebb tagja.

            A táncosnôbôl színésznôvé, majd filmrendezôvé elôlépett alkotó filmjeit ma a világ minden jelentôsebb filmfôiskoláján tanítják. A két leghíresebb: Az akarat diadala, mely az 1934-es Nünbergi Nem-zetiszocialista seregszemlét mutatja be. A másik az 1936-os Berlini Olimpia megörökítése.

            A filmtörténetben nincs még egy filmrendezônô, akit ennyire tiszteltek, csodáltak és átkoztak volna. Németországban 1945 után kitaszított volt, de amikor a TIME-magazin összeállította a XX. szá-zadra legnagyobb hatást gyakorló művé-szek százas listáját, a nôk közül egyedül ô  került fel rá.

            Esztétikájának csodálói közé tartozott Francis F. Coppola, George Lucas, Jean Cocteau.

            A kitaszítottság évei után, a hatvanas években a fotózás művésze lett. Afrikai élményeit híressé vált fotóalbumokban jelentette meg. Hetvenéves korában vált szenvedélyes búvárrá.  Esténként még mai is dolgozik villájának pazarul berendezett stúdiójában, ahol újságok ezrei  által meg-örökített, gazdag életének feldolgozásával tölti idejét.

G.M.

 

            Az Arcvonal vezetése 1997-ben kiadta a Mozgalom erkölcsi és szellemi alapjait ismertetô kiadványait Az MNA erkölcsi  alapjai és Az MNA szellemi alapjai címmel. Ebben az idôben  elkészült az MNA eszmei alapjait ismertetô tanulmány is,  melyet a vezetôség zárolt anyaggá minô-sített. Ennek a tanulmánynak az átdolgozott, nyelvezetében egyszerűsített, tartalmilag rövidített változatát az MNA vezetôk 2002. július 21-i  értekezletén a vezetôség elfogadta és kiadásra javasolta.

            KÓDEX című kiadvány az MNA eszmei alapjainak fôbb tételei mellett ismerteti azokat a mozgalmi és életviteli elvárásokat, utasításokat és tanácsokat, melyeket minden MNA-tag  számára alapkövetelményként elôír a Mozgalom. A KÓDEX nem csak az MNA tagok számára készült, a kívülállók is ebbôl  a tanulmányból ismerhetik meg az MNA céljait és eszmeiségét.

Demokrácia

 

            A súlyos állapotban lévő beteget betolták a műtôbe, ahol már bemosa kodva várta a fôorvos. A röntgenképek  elemzésével, a laboratóriumi eredményeket is figyelembe véve megállapították, hogy műtétre van szükség. Elôbb  azonban – ahogy ez a gyakorlat modern,  demokratikus intézményekben szokásos  –  meg kell szavaztatni. Behívatták a sterilizált terembe a kórház dolgozóit, és a fôorvos feltette a kérdést: szükség van-e  műtétre.

            –             Mifenének? – vont vállat a takarítónô, és belecsapta a rongyot a felmosóvödörbe, hogy csak úgy freccsent a  koszos víz. – Akkor megint lehet sikálni, itt ülhetek nyolcig, minta múltkor.

            –            Szerintem sincs rá szükség – dünynyögte a portás. – Olyan helyes asszonyka, minek fölvagdosni a hasát?

            –            A gyulladás ilyen elôrehaladott állapotában életmentô jelentôsége van az  operációnak – vetette ellen az egyik sebész.

            –            Marhaság! Mit látszik az kívülrôl,  hogy mi van benne? – kérdezte a karbantartó, egy leselej-tezett villanykapcsolóval játszadozva. – Szerintem jól kialuszsza magát, és reggelre kutya baja!

            –            Én sem támogatom a műtétet emelte fel figyelmeztetôen ujját az ápolónô. – Megfigyeltem, hogy akinek fölvágják a hasát, az többet jajgat, mint akinek nem vágják föl. Adjunk neki egy  Kalmopyrint, és kész!

            A fôorvos szemén látszott, hogy rövidesen megüti a guta, de próbált higgadtnak látszani.

            –            Ez az ember meghal. ha nem veszszük ki a vakbelét – mondta.

            –            Maga mindig fenyegetôzik és félelmet kelt – torkollta le a liftes fiú. – Épp  eleget halljuk évek óta a pökhendi  beszédjit! Szerintem is maradjon így, majd a szomszéd szobából a ketteske játszik neki harmonikán, az rendbe hozza.

            –            Nem kell ez a sok szöveg! – szakította félbe a vitát az újságos, pedig neki  nem is volt tanács-kozási joga, mert külsôsként a reggeli lapokat hozta be a betegeknek. – Szavazzunk!

            A választás gyorsan lezajlott. A fôorvos, két sebész és az aneszteziológus a  műtétre szavazott, a takarítónô, az ápolónô, a karbantartó, a portás és az újságos pedig – noha neki elvileg nem is volt  szavazati joga – ellene. Így a beteget  visszatolták a kórterembe, ahol rövidesen meghalt.