Magyarország a magyaroké! - Major Tibor

OKTÓBER 15. A MODERN MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE - Molnár Lajos

Széfeddin Sefket bey: CSÁNGÓORSZÁGBAN, AZ ÔSI MAGYARSÁG NYOMÁN (1.)

Magyarország a magyaroké! - Major Tibor

1956. október 23.

 

            Az 1956-os szabadságharcunkra emlékezve elsôként hadd idézzem a világ  lelkiismeretének mondott nagy spanyol republikánus, Salvador de Madariaga tanúvallomását 1956-ról: „A magyar szabadságharc hôsei és áldozatai vérükkel írták meg a szabadság abszolút értékének nagy igazságát. Ezek a fiúk és lányok megismerték a szabadságot, s mikor az szívükbôl kifakadt, készek voltak harcolni és meghalni érte. Harcoltak és meghaltak, a szabadságharc szelleméért – örök életű tanúságot tettek Európa mellett."

            1956-ban az „Emberi jogok" mexikói Ligája évenként kiadásra kerülô nagydíját „a hôs magyar népnek" adományozta. Ruben Laureano, a Liga fôtitkára, e  döntést a következôkkel indokolta: „Ezzel a jelképes kitüntetéssel fejezzük ki ôszinte csodálatunkat egy kis nép hôsi bátorsága iránt, amelyet a zsarnokság és elnyomás ellen vívott harcában tanúsított."

            Az Európa Tanács, amely strassburgi ülésén – miután a magyar forradalom áldozatainak egyperces néma felállással adózott – a következô határozatot hozta:  „A gyűlés résztvevôi jól tudják, hogy a zsarnokság sohasem volt és sohasem lehet hosszú életű. Jól tudják, hogy az emberi szellem mindig gyôzelmet arat az elnyomás felett. Mélyen megindulva attól az emberi tragediától, amely most Kelet- és Közép–Európában lejátszódik, a mai napon, 1956. október 25-én, csodálatát és mély rokonszenvét fejezi ki mindazok iránt, akik most azért szenvednek és  halnak meg, hogy a szabadság fáklyának lángját a zsarnokság soha többé ki ne olthassa."

            1956-ban Magyarországon volt egy forradalom – talán minden idôk legnagyszerűbb és legszentebb nemzeti felkelése –, melynek tüzében történelme legmélyebb megalázottságából felemelkedve a magyar nép óráról-órára napok alatt semisítette meg a kommunizmus zsidó-helytartói terrorrendszerét, késztette  visszavonulásra a világ akkori legerôsebb és leghatalmasabb imperialista hatalmának megszálló hadseregét, Milovan Gyilasz írta „Beszélgetés Sztalinnal"  című könyvében, hogy: „A magyar központi bizott-ság, 1919 és 1944 között Moszkvában köztudottan csaknem kizárólag zsidó emigránsokból állt." Hogy miért küldte ezt az emigráns csoportot Sztálin a második világháború után a leigázott Magyarország szovjetizálására, erre is kapunk választ Gyilasztól:

            „A szovjet kormány burkolt antiszemitizmusa ellenére, Magyarországon csak azért állított zsidókat az élre, mert ezek gyökértelenek voltak és így inkább függtek a Szovjetunió akaratától."

            Az összeomló kommunista diktatúra szennyes romjain megszületett minden magyar álma, az állami szuverenitása nemzeti függetlenség és a népszabadság. Tizenkét napon keresztül az az ideális humanizmus, egyenlôség és egy akarat  uralkodott a magyarok országában, amit talán még egy népnek sem sikerült elérnie. Az 56-os magyar szabadságharc megmozgatta minden kultúrnép lelkiismeretét, s a küzdelem híre elhatolt a világ legkisebb zugába is. „A világ ritkán láthatott ilyen példátlan népi-nemzeti egységet és ekkora heroizmust" – mondja Gyilasz, a montenegrói lázadó, költô, író s forradalmár.

            A Sorbonne orosz professzora, Szinyavszkij mélyrehatóan elemezte az 56-os  nemzeti forradalmunkat: „A magyar forradalom világméretű megnyilvánulás volt,  igen sok emberre gyakorolt felmérhetetlen hatást, az egyes emberre éppúgy, mint  a közösségre. Ösztönzôleg hatott a politikai és erkölcsi öntudat felébresztésére. A magyar forradalom feltárta, hogy ha szocialista tömböt kizárólag katonai erôvel és rendôri erôszakkal tartják életben. A szovjet intelligencia szemében a magyar forradalom, illetve annak letiprása és vérbefojtása újabb bűntett, amelyért azonban nem minket orosz polgárokat terhel a felelôsség. Hiszen a nálunk a Szovjetunióban kezdeményezett emberi jogok mozgalma az 1956-os magyar  forradalomból meríti létjogosultságát. A magyar forradalom legnagyobb jelentôségét abban látom, hogy nemzeti öntudatra serkentett és ébresztett népeket, Oroszországban, a Balti államokban, Örményországban, Grúziában Ukrajnában és másutt... A magyar forradalom mérföldkô."

            Csodálatos volt a PESTI SRÁCOK haláltmegvetô hôsiessége, amellyel a szovjet páncélos alakulatokat visszavonulásra kényszerítette. Diákok, munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és idôsebbek egy emberként küzdöttek a gyűlölt megszállók és csatlósaik ellen, hogy megteremtsék a szabad és független Magyarországot. Natália Gorbanyevszkaja nagy költô- és írónô, akit világméretű tiltakozás szabadított ki a hírhedt szovjet elmegyógyintézet börtönéból, a Szerbszkij Intézetbôl elmondja, hogy 1956-ban sok fiatal orosz azért tanult meg lengyelül, mert az 1956-os magyar forradalomról a Moszkvába eljutó lengyel lapok  többet és igazabbat téjékoztattak, mint a szovjet újságok. A magyar szabadságharcról szólva elmondja még Gorbanyevszkája, hogy az orosz polgári körök értesültek Mindszenty bíboros hercegprímás szerepérôl s örültek annak, hogy Mindszenty 1956. november 4-nek véres hajnalán menedéket talált az amerkai követségen s nem került KGB kézre.

            Mindszenty József hercegprímás megjelent emlékiratainak egyes részeit az  orosz polgári körök sokszorosították és terjesztették a Szovjetunióban. „Írása – mondja Gorbanyevszkája – történelmi dokumentum. Azok a ténybeli bizonyítékok, melyekrôl a kardinális beszámol, megrendítô tanúbizonysággal szolgálnak az utókornak, s ennek a könyvnek nagy jelentôsége lesz a jövô alakításában. Mert Mindszenty emlékirata: tanúságtétel. A magyarok 1956-os forradalmáról sokat tudnak Oroszországban, de az 1945–48-as évekrôl, amelyekrôl Mindszenty beszámol, könyvét megelôzôen senki sem tudott semmit. A kép, melyet Mindszenty tár elénk a hatalomratörésérôl, megrázó. Megrázó, ahogy ecseteli a szovjet okkupációt, vagy ahogy egyesek helytelenül nevezik, a szovjet 'felsza-badítást'.

            Alkotmányvédelem a jelszava annak a több évszázados harcnak nemzetünk életében, melyet a nemzet a saját nemzet önállósága, függetlensége és szabadsága  érdekében visel idegen államfôk és hatalmakkal szemben. Az alkotmány védelmében fogott fegyvert Thököly és Rákóczi, és viselt hadat Kossuth a kamarilla ellen. Alkotmányvédelem volt a Habsburg Monarchia felbomlásával Trianonban szétzúzott Magyarországon a zsidóbolsevista hatalombirtoklást a királyság fenntartásával megszüntetô kormányzóság létesítése. Végül Horthy kormányzó háborús hitszegése folytán – a visszaszerzett és visszaítélt ôsi magyar területekrôl való önkényes lemondás, hadat viselô nemzet és polgári lakosság tömeges szovjet kényszermunkára és deportálásához való hozzájárulás s a magyar  királyság intézményét megszüntetô szovjet megszállás tűrése – elkövetett alkotmánysértés kiküszöbölések, az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása s a királyság intézményét megôrzô fegyveres ellenállás. Legvégül pedig az alkotmányos, szabad és független nemzeti élet visszaállítását célzó, 1956-os nemzeti forradalom és szabadságharc.

            Tudat alatti alkotmányvédelmi harcra ébredt a tudatosan rabszolgasorba taszított nemzet, mely harcban az ezeréves alkotmányos jogfolytonosság helyreállítási szándéka domborodik ki. A szovjet hódoltságban nincs magyar Szentkorona, nincs királyság, nincs gyászülést tartô Nemzetgyűlés a párizsi szuper-Trianon békehatároztainak magyar törvénytárba iktatásánál s nincs független bírói fórum, csak a törvényes és alkotmányos 1000 évet bitófára hurcoló  „népbírósági ítéletvég-rehajtás" nemzetidegen réteg és külhatalom parancsára. Mindez a kommunista pártalkotmányra alapítva, mely silány tákolmánya az ocsu-embereknek.

            Az 56-os forradalom a vörösterror kulisszáit akarta hirtelen félretolni  vagy összezúzni,de pozitív tartalma az volt,hogy a gaz elsöprésével új magyar élet-szerkezetet építhessen fel. Nemzeti életszerkezetet és szocialista életszerkezetet: korszerű társadalmi rendet, mert a szovjet  hódoltsággal csak kegyetlen és gonosz rabsorsot kapott a nyakába, s vágyaiból, szükségleteibôl késôbb is csak morzsákat. Töredékét is alig annak, amit a mint század harmincas éveiben a független európai életrendezés megindulásával – nálunk kifejezetten Szálasi Ferenc fellépésével – okosan is, értelmesen is remélhetett.

            Az 1956-os szabadságharc célkitűzéseiben nemcsak semlegességet nyilvánítottunk, nemcsak a szovjet csapatok kivonulását követelte népünk, de tisztán és világosan kifejezte azt is, hogy a felszabaduló országban nem kívánja sem a tôkések, sem pedig az államkapitalizmus uralmát.Világosan megfogalmazta azt is, hogy a bolsevizált kollektivizmus ôrülete helyett nem akar kapitalista szabad országrablást sem! A forradalomnak nem volt ideje szabatos program kidolgozására, az elhangzott követeléseikbôl mégis olyan társadalmi rend körvonalai bontakoztak ki, amely megteremtette volna az egyéni szabadság és a szociális igazságosság szintézisét, egyaránt elvetve a kollektív és a kapitalista rendszer túlzásait. A katolikus és protestáns ifjúság szerveként alakult Keresztény Ifjúsági Szövetség fenntartás nélkül magáévá tette a forradalmi magyar nép valamennyi követeléseit. Ez a szellem sugárzik az újra megindult katolikus hetilapnak, A Szív-nek elsô vezércikkébôl: „A szolidarizmus elvéne maradéktalan alkalmazásval mintát kell adni a világnak, különösen az eddig elnyomott gyarmati népeknek, hogyan kell a kapitalista és kommunista társadalom helyébe olyan egyut-tműkôdést kialakítani, mely biztosítja az egész közösség felemelkedését és Istentôl kapott tehetségeinek kifejtését.”

 

            Az idô mindent elfeledtetô orvos  –  mondják. A magyar nép mégsem tudta elfelejteni, hogy 1945-ben a „felszabadító" szovjet rakta kezére a rabláncot, nem  tudta elfelejteni az országhódítók gaztetteit. A kommunista zsarnokság minden megnyilvánulása élt emlékezetében. Erdôs Péter, a magyarországi zsidó intellektuellek egyik jellegzetes kommunista vezetôje mondotta Budapesten pár nappal az 1956-os októberi események elôtt: „Az orosz-bolseviki diktatúra reakciója a kommunizmus alatt élô országok mindegyikben kialakulóban van. Kell egy új marxista irányzat, nehogy ez az ellenhatás a másik végletbe, a nacionalizmusba csapjon át.

            A Petôfi Kör célkitűzése is annyi volt csupán, hogy lazítani kívánták a  marxista teórián a bolseviki bilincseket. Jónás Pál, a forradalom alatt megválasztott elnöke írta: a „A Petôfi Kör október 22-i nyilatkozata kevésbé volt nacionalista, és kevésbé volt rendszerellenes, és igyekezett mértéktartóbb lenni, mint az ugyanaznap megfogalmazott az a határozat,  amelyet az egyetemi hallgatók szervezetei tettek közzé a különféle hirdetôtáblákon és a menzák falain. A Petôfi Kör ekkor még csak a girondisták szerepét játszotta, a Kör vezetôinek állásfoglalását a nép hangulata messze megelôzte. A Kör akkori vezetôinek többsége úgy gondolta, hogy Nagy Imre, akit szeptemberben visszavettek a pártban, a dolgok törvényszerűségébôl kifolyólag rövidesen kormányt alakít és akkor a „demokratikus szocializmus" eszméi nagyobb nehézség nélkül, struktúrális változások elkerülésével oldódnak meg."

            Október huszonhárom eszmevilága az utcán, harcok közben született. Egységesen, rendíthetetlenül és megmásíthatatlanul. senki nem állíthatja, hogy az októberi forradalmat politikusok, katonák, vagy hivatásos forradalmárok készítették volna elô. Az 1956-os nemzeti forradalom- és szabadságharcban a munkásoknak jutott a döntô szerep. A forradalmi erôk gyôzelme akkor lett nyilvánvaló, amikor  az egyetemi és középiskolai diákokhoz csatlakoztak a felfegyverzett munkások. Nem minden társadalmi rétegnek volt ugyanaz a szerepe, de valamennyi társadalmi réteg részt vállalt a nemzeti forradalomból. A parasztság a harcoló, majd sztrájkoló városi lakosság élelmiszerellátásának biztosítása mellett saját hatalmi eszközeivel lerázta magáról a kommunista agrárpolitika szinte valamennyi megkötöttségét. A hivatalos kommunista beismerések szerint is feloszlott a kolhozok 57 %-a, kilépett a tagság 63 %-a. Ez világosan mutatja, hogy a parasztság is végrehajtotta a maga forradalmát az 56-os szabadságharc idején.

            „Újfajta antikommunizmus ez. Népünk idôsebb politikus nemzedéke – írta a  Rheinischer Merkur című nyugatnémet újság 'Nachkommunisten' című nagyszerű  vezércikkében már 1956. december 28-án – gondolkodásában megállt a kommunizmus elôtt, mi már túljutottunk a kommunizmuson. ...E három ragyogó eszme: az emberszabadság és a népek, szolidaritásának eszméje és a szociális igazságosság a kommunizmuson túljutott magyar forradalmárok nagyszerű látomása az emberiség jövôjérôl... Merre visz tehát a jövô útja? A gyárak és nagyüzemek ne térjenek visz-sza magánkézbe, de állami tulajdonba se menjenek. Jogi személy legyen a tulajdonos, amit a helyi munkástanács és az általa szakemberekbôl választott vezetôség alkot. Nincs szükség arra, hogy az állam küldjön pártfunkcionárius ellenôröket a nyakukra, a munkástanács és a szakvezetôség kölcsönösen ellenôrzi egymást. A munkásnak legyen részesedése, a, termelés jövedelmébôl."

            Október 23-án egy rabláncra fűzött szabadságszeretô és szabadsághoz szokott  impozáns népfelkelés indult el a rabszolgatartók ellen. Az élniakarás e spontán megnyilvánulása termelte ki a népfelkelés és a barikádok hôseit, kik vezér és politikai tanácsadók nélkül, kizárólag józan eszükre, természetes létfenntartási ösztönükre hallgatva, a harcok közben állították össze a nemzet követeléseit, melyekért életüket áldozták. Nem a judeo-bolsevisták palotaforradalma, személyi torzsalkodások, elvi és politikai metódusharcok álltak az elôtérben, hanem a ma-gyar munkások véres verejtéke akiket normával kötözött a satupadhoz a zsidó országhódítás. A magyar parasztok akiknek éveken keresztül leseperték padlását elvették kenyerét és kolhozokba terelték. A magyar értelmiségiek, tanárok, tanítók, orvosok, mérnökök tudósok és művészek megalázása, deportálása, meggyötrése és elnémítása. A magyar diákság akik utálattal vették tudomásul a szovjet „felsôbb-rendűségét" a gimnasztorkás szellemet és a rákosi–révai által propagált szovjetimádatot. A PESTI SRÁCOK akik harcoltak valamiért, amit szabadságnak neveznek. Maszatos kis kezükkel odadobták a, behemót tankokra a benzines flaskót, vagy törékeny, vézna testükkel probálták megállítani a rabszolgaságot hozó T34-eseket. Bizonyára nemcsak lelkesedésbôl cselekedték, hanem azért is, hogy az édesanyának ne kelljen annyit sorbaállni a kenyérért,  hogy az édesapa ne rettenjen meg, ha autózúgás veri fel az éjszaka csendjét...

            Ez a keserűség gyülemlett fel az elnyomott magyar milliók lelkében. Ami pedig október 23. mögött húzódott meg, annak idevágó fináléja az az igazság, amit  kendôzni, kozmetikázni lehet, de míg Nagy Imre és csoportja egy liberálisabb  irányzatot kívánt megvalósítani a kommunista párt égisze alatt, addig a magyar  nép szabad választésok útján kívánta az állam és társadalom politikáját lerögzíteni, ahol újra a szabadságjogok tulajdonosa lehet, ahol és amiben az erkölcsi  rend lesz mindennek az alapja, aminek fókusza ISTEN ÉS HAZA!

OKTÓBER 15. A MODERN MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE - Molnár Lajos

1929-1945

1957-ben jelent meg C.A.MACARTNEY az Edinburg-i Egyetem professzorának angolnyelvű könyve  OCTOBER FIFTEENTH A HISTORY OF MODERN HUNGARY az edinburgi egyetemi nyomda kiadásában. Macartney a könyvét, Hindy Iván tábornoknak, Budapest védője emlékének ajánlotta. Az író a háború alatt Magyarországon közismert lett a London-i rádió hiradásain keresztül, mint a Brit Kormány hívatalos megfigyelője.

 

A könyv fedőlapján a munka ismertetésében ez áll: „A  kezdőpont megválasztása nehéz volt. Az 1914-1918 és 1939-1941 nem két háború volt hanem egy, két nyilt harci fejezet elválasztva egy

korszakkal mely inkább fokában mind természetében különbözött. De mivel a Trianon-i Békeszerződés egy olyan fix pontot alkotott, amellyel minden  rákövetkező magyar nemzetközi politikai cselekedet egyenes összefüggésben volt, ez lett választva a tanulmány kezdetének.”

 

„Igy mindenesetre szükséges visszaemlékezni, kritika vagy megokolás nélkül, de egyszerü tény formában, hogy mit tett a Trianoni Békeszerződés Magyarországgal. Véget vetett egy történelmi Nemzetnek, mely azóta létezett, mióta Árpád átvezette harcosait  a Kárpátokon a kilencedik század végén.”

 

„Igy mialatt a békeszerződés iróinak megvolt az ethnikai elve, hogy egy erőszakos érvénnyel rendelkezzenek, mely elött az összes történelmi, gazdasági és más meggondolások utat kell hogy engedjenek, ezek gyakorlatban megszegték azt az elvet, túlnyomóan Magyarország kárára. És ezek a meggondolások nem voltak jelentéktelenek. A történelmi Magyarország egy páratlan tökéletes földrajzi egységet alkotott Európában és a gazdasági fejlödésének igazgatói a tizenkilencedik században nem csak azon a feltevésen munkálkodtak, hogy  egységben maradnak, de politikai

okokból hangsulyozták az országrészeknek egymásra utaltságát sokkal nyomatékosabban mint

azt a természetes állapotok indokolták. Igy a békeszerződés, mely feldarabolta Magyarországot nem csak kieső részeket vágott le, melyek nem kapcsolodtak a  központhoz vagy egymáshoz, ez

átvágott szerves kapcsolatokon, melyek megszakitották az ellátást a gyárakból, elsődleges iparágakból. A maradvány, mely még mindig Magyarországnak nevezte magát, minden irányban kiálló hasznavehetetlen amputált csonkokkal maradt.”

 

Amint a fenti idézetekből világosan látható, Macartney  a Trianon előzményei fejezetben jól jellemezte mi történt Magyarországgal. Mi voltunk az áldozatok. Akik Trianonban feldarabolták Magyarországot, elvetették a második világháború magvát is és  Ők a felelősek azért ami utána bekövetkezett. Nem Magyarország volt háborus bünős, hanem azok akik feldarabolták. Macartney igy folytatja a két kötetes, több mint ezer oldalas munkáját.” A Magyar revizionizmus dominálni fogja az egész történetünket és it jó lesz kiemelni, hogy az óhaj és az elhatározás a Trianoni Békeszerződés reviziójára Magyarországon ország szerte megvolt az egész korszakban..”

 

1920-tól 1944 október 15-ig egy hosszú utat tettünk meg. Nagy irodalma van ennek a kornak. Egy jelentős része a kommunista rendszer bértollnokai magyarellenes gyalázkodásaiból áll, ritka a

tárgyilagos hozzáállás. A másik a Nemzeti Emigráció jobboldali  irógárdája és a hazai nemzeti érzésű történészek  művei. Macartney egyikhez sem tartozik.  Nézzűk meg hogyan látta Ő

1944 október tizenötödikét, a Hungarizmust, Szálasi Ferencet és az eseményeket.

 

 SZÁLASI FERENC, HUNGARIZMUS ÉS A NYILASKERESZTES PÁRT

 

„Szálasi az egyik legkülönösebb és legérdekesebb  jellem a jelenkori magyar történelemben. Amikor 1946-ban elitélték és elvezették egy becstelen halálra, a magyar sajtó nem talált megfelelő rosz szavakat számára  és a népbiró sem aki elitélte.”

 

„Azok akik hüek maradtak hozzá, a rajongásig lelkesitette őket, amire más magyar képtelen volt az Ő korában és halála után követői, egy kultuszt tartottak életben tiszteletére, kézről kézre adva szavait és ugy beszéltek róla, mint az első keresztények a messiásról.”

 

„Szálasi maga egy mereven elvhez ragaszkodó ember volt, zavaró monotonizmussal és merevséggel, aki elutasitotta a legcsekélyebb kompromisszumot. Kétségtelen, hogy lángoló magyar hazafi volt  ahogy Ő ezt értelmezte és  feltétlenül öszintén óhajtotta az egyszerü  ember jólétét Magyarországon.

Nem volt kegyetlen, nem volt megvesztegethető és a személyi élete ellen még a népbiróság sem tudott semmit felhozni. Neki valóban határtalan ambiciója volt, amely misztikus hitén alapult, hogy neki küldetése van Magyarország megmentésére és azon keresztül a Világra.

Az én meggyőződésem, mondta egyszer, hogy az egész europai rendre csak azok a kis emberek lehetnek hatással akik megvetik a németeket, a magyar nép, az alapvető Hungarista elvekkel

amik rajtam keresztül fejlődtek ki. Az aki nem azonositja magát az én tanitásommal, aki nem ismer el engem fenntartás nélkül mint vezér és nem nem ért egyet, hogy én egy magassabb isteni hatalom által lettem választva, hogy megváltsam a Magyar népet, aki nem ért meg engem vagy hitét veszti engedjétek elmenni! Legtöbbször egyedül maradok, de egyedül is én létre fogom hozni a Hungarista Államot a titkos erővel ami bennem van.”

 

„Az teljesen világos, hogy Szálasi igazán belemélyedt hol van Magyarország helye a világban. Őt csak egy érdekelte, visszahelyezni Magyarországot ahová az, hite szerint tartozott. Ebben gondolatmenete hasonló volt Hitleréhez, azzal a különbséggel, hogy mig Hitler olyan népből származott amelynek etnikai határai szélesebbek voltak mint a történelmi politikai határai és a  „faj” jegyében gondolkodott, addig Szálasi egy olyan nemzet szüleménye volt melynek ősi országa  szét lett darabolva a nemzetiségek jegyében – szemét mindig a történelmi országhatárra szegezte.

Az Ő gondja az volt: milyen uton lehet Magyarországot visszaállitani, és milyen formában – milyen engedményekkel a kor szellemének megfelelően?  Ugy látszik erre a kérdésre megtalálta a feleletet már 1931-ben, amikor kinyilatkoztatta a nagy eszmét, a Hungarizmust.”

 

Macartney  véleménye, hogy „ Szálasi  Hungarizmusa nem különleges, mert már számtalan hasonló elveket képviseltek Eötvös, Kossuth, Jászi, Károlyi Mihály, Teleki Pál és sokan mások kevésbé kitüntetett személyek akik kigondolták a Duna medence megszervezését amely kielégitette az elveiket, hogy mi az ami kijár a Magyarok mult tetteiért és jelen erényeikért.”

 

Itt meg kell emliteni hogy Szálasi Hungarizmusa egy olyan értékrendre volt felépitve amely becsületen és igazságon alapult. Ő a tövény és a rend megszállottja volt, visszamenőleg a Koronatanra, az Aranybullára a Vérszerződésre a több ezer éves ősi jogrendre. Hatalmi törekvéseiben ez volt a legnagyobb gátlása, mert 1938-ban Hubay Kálmán már készen volt az erőszakos hatalom átvételre, amiről Szálasi hallani sem akart. Maga Hitler is ezért nem vette komolyan Szálasit, mert neki nem voltak ilyen gátlásai.

 

„ Továbbá két másik fontos dolgot kell megemliteni Szálasi politikai filozofiájáról. Az egyik az

állásfoglalása a Zsidó kérdésben. Ez sokkal moderáltabb volt mint azt általában hiszik. Természetesen  nem tartotta a zsidókat az egyik épitő és őslakos testvér népnek, amelyre a

Hungarista államot lehet alapitani. Nem szerette a nemzetközi jellemüket és szerepüket mint

a Marxizmus alapitói és vezetői és irásai tartalmaznak vonatkozásokat a romboló Judeo-Bolsevizmusra.”

 

„Szálasi végső megoldása a magyarországi zsidó problémára a tömeges kivándorlás volt. De nincs

semmilyen jele a beteges Hitleri zsidó gyülöletnek. El van készülve, hogy a zsidók vigyék el a tőkéjüket magukkal.  Nem akarja őket kinozni, csak szabadulni akar tőlük. A Háborús programmja egyenesen lefektette, hogy zsidó kérdést  Magyarországon nem az idegen példák alapján kell megoldani. Magyarország nem volt egy olyan állam akinek módjában volt az ilyen luxus. Ellentétben az ősszes megállapitással, ellene volt az 1944-es zsidó depotálásoknak, amelynek a java része  akkor történt  mielött hivatalba lépett és a zsidók végső szenvedése amely az Ő rendszere alatt  történt nem az Ő parancsára történt. Ebben és sok más pontban

Szálasi  erkölcsileg magasan felette volt a követőinek és hírnevének.”

 

„Szálasi másik szóra érdemes jellemvonása volt a fantikus ragaszkodása  az alkotmányossághoz

különösen állásfoglalása a Kormányzó iránt. Ő csak akkor venné át a hatalmat, ha fel van hatalmazva a nemzet közös akaratából és az államfő által, akinek a közremüködése szükséges volt

ehhez.”

 

„ Horthy pozicióját alkotmányosnak tartotta és  számára Horthy volt az államfő. Semmi sem állt

távolabb  gondolatvilágától, mint az hogy bármilyen kisérletet tegyen Horhty ellen. Hasonlóan amikor hatalomra jutott azt ugy gyakorolta mint Nemzetvezető, hasonló kapcsolatban, mint

az érvényben volt Olaszországban Mussolini és a király között.”

 

„1935 március 3-án Szálasi  megalapitotta a Nemzeti Akarat Pártot. A program amit a gyülésen elfogadtak , magába foglalta  a  Cél és Követelmények kiadványt.” Ez mindenek elött tartalmazott  egy magyarázatot a Hungarista  Eszméről és a hármas tantételt a Föld, a Vér és a Munkáról, és

együtt a doktrinák többé kevésbé praktikus alkalmazásait.”

 

„1936-ban Szálasi elinditotta a Hungarista Mozgalmat. Ennek az igényét, azonban annyira nehéz volt megokolni mint megcáfolni, mivel a Mozgalom Szálasi maga meghatározása szerint, olyan

kiterjedésü volt amit nehéz volt felbecsülni. Ez lelke volt annak a jogi testnek, amit a párt alkotott.  Nem volt szervezete, sem tagsági listája. Egyszerüen  az értelem állásfoglalása volt, egy tantétel elfogadásaban.”

 

Darányi Kálmán a kabinet ujraszervezésekor 1937 februárjában be akarta szervezni Szálasit a csapatjába. „ Szálasi ezt megtagadta, de egy igéret ellenében, hogy csak törvényes eljárását alkalmazzanak, személye és pártja ellen, kiadott egy nyilvános nyilatkozatot, hogy a hatalomért való küzdelmében csak törvényes eszközöket vesz igénybe. Továbbá  Pártjának Parliamenti

képviseletet biztositott és ebből a célból egy képviselőt nevezett ki akinek a politikai multja garantálta a Párt és a Mozgalomhoz való hűséget, és ugyanakkor elfogadható legyen nemcsak a Pártnak, de más magyarországi politikai tényezőknek. A régi támogatok borzalmára, nem közülük választott egyet, hanem Hubay Kálmán ujságírót nevezte ki. A március 27-i Lóvasberény-i időközi választásokon a radikális jobboldali szavazatokkal  Hubay könnyedén bekerült. Hubay lett a párt elnöke és Szálasi pedig a Nemzeti Párt Vezér címet viselte.”

 

„Darányi egyezkedése a Nyilaskeresztes Párttal kielégitően haladt, az egyezkedő felek szempontjából, azzal végződve, hogy ( Szálasinak nem volt semilyen szándéka a Kormányzóval

szemben, sem áruló kapcsolata Németországgal ) egyetértésben, hogy a következő választásokon

a Kormány néhány helyet - hét vagy tíz – biztosit a A Nyilaskeresztes Párt számára. A titkos

megállapodás kiszivárgott. Az bizonyos volt, hogy Horthy sohasem türné el annak a személynek a jelenlétét a Kormányban, akit halálos ellefelének hitt és április 4-én a Nemzetet megdöbbentő erős rejtett kifejezéseket tartalmazó, hosszú beszédében figyelmeztetett minden személyt,  aki akár idealizmusból is be akarja vonni a hadsereget a poilitikába. Szálasi Naplója szerint, Horthy ez alkalommal az összes Nyilaskeresztes vezetöt internálni akarta. Darányi ezt megtagadta és

felajánlotta lemondását. A Kormányzó, Darányi és politikai ellefelei közötti megállapodás után,

Imrédy lett megbízva utódként. Imrédy kinevezését május 13-án közzétették.”

 

„Imrédy a feladatának teljesítéséhez  látott amire kinevezték, és ere két nagyon fontos lépést tett.

Az első minisztertanácsi rendelet (3400 sz) volt, amely megtiltotta az állami alkalmazottaknak párttagság viselését. Ez a rendelet beismerve a Jobboldal ellen irányult, amely erős volt az állami alkalmazottak között.

 

A második lépés Szálasi személye ellen irányult, mivel Ő  egy edeé fixe lett Magyarországon és

Az Ő pártja volt a legveszélyessebb az országban - amit valójában ellenségei gyorsan azzá tették. Intézkedett Hubayival, hogy visszalép a névszerinti pártvezetésből, abban a reményben, hogy követői (akik közül sokan állásukat veszítették) kevésbé vadul  lesznek üldőzve, de ez az intézkedés

nem volt hatásos. Mialatt ez történt ugy látszott Szálasi megtagadott egy kisérletet, hogy

lefizessék. ( Szálasi  feljegyezte Naplójában, hogy egy személy, akit nem tudott megnevezni felajánlta, hogy tövényesíti mozgalmát és 9 millió pengővel támogatja. Ezt elutasitotta azzal

indokolva, hogy az elmult októberben ennél sokkal nagyobb összegü ajánlatot kapott és nem fogadja el a kissebb összeget azután, hogy elutasitotta a nagyobbat. Naplója nem  magyarázza meg

hivatkozását a korábbi ajánlatra,de egy privát forrás (E.Gömbös) azt állitja az egy zsidó nőtől jött,

„ ha Szálasi abbahagyná a politikát.)”

 

„Az ürügy a következő lépésre az volt, hogy a pesti utcák fehérek voltak a szorólapoktól amelyen az egyik oldalon a közismert, „Éljen Szálasi” állt, a másikon „ki a Rebekkával a Palotából” – utalás  a

Kormányzó feleségére, akiről olyan hírek terjedtek, hogy ereiben egy kis zsidó vér kering. Az utobbit, amit valójában maga Szálasi „ piszkos koholmánynak” nevezett Naplójában, egy olyan illetékes felelős helyen követtek el, amelynek Anglia-i megfelelője, reméli az ember, nem használt volna hasonló eszközt, azzal a szándékkal, hogy Szálasit rossz hírbe keverjék. ( A szerzője Sombor-Schweinitzer volt a politikai rendőrségtől, és lehetséges, hogy Imrédy érdekelve volt ebben műveletben.) Ez a tett nagyon sikeres volt hatásában, mely a Kormányzót, aki rajongott feleségéért, dühös végletbe sodorta Szálasi ellen.”

 

„Egy új vádírat készült Szálasi ellen. Júliusban újra bíróság elé állitották  felforgató röpirat terjesztési váddal és 7-én  három évi  nehéz munkára és őt évi polgári jogfosztásra itélték el.

Augusztus 27-én letartoztatták és a Szeged-i  börtönbe vitték. Ezzel Horthy meg volt elégedve és

Imrédy jó pontokat szerzett a náciellenes  körökben Magyarországon és külföldön.  Máskülönben

hatása nagyon kétségbevonható. Idegelenesen eltávolitotta azt a vezetöt a Magyar Jobboldali Radikális Mozgalomból, aki most a legnagyobb népszerűséget élvezte és a legközismertebb volt.

Talán néhány magyar megtagadta a Nyilaskeresztes Pártba való belépést és töredékcsoportok nem csatlakoztak amikor Szálasi nem volt ott vezetni. De a legismertebb vezetőjük bebörtönzése, nem

őlte meg a mozgalmat, inkább elősegitette a német befolyást felette. Németország ezirányú törekvései már megkezdődtek egy erős és bizonyos tekintetben bomlasztó befolyással a Nyilaskeresztes Mozgalomra.”

 

„Szálasi Naplójában fel van jegyezve, hogy április elején  megbizottja Bécsben talákozott

bizonyos SS  személyekkel, akik azt mondták, hogy ők nem annyira szeretik Szálasi mozgalmát

mint Festetics vagy Páffyét, de tudomásul vették, hogy az a legerösebb Magyarországon. Ezért

átadtak egy magyar kérdőivet Szálasi számára, mely amellett, hogy néhány pontban a mozgalom szervezetével volt kapcsolatban, magába foglalt olyan kutató kérdéseket, mint:

Volt Ő kommunista ?

Hajlandó lenne bizonyos átmeneti időre Német alárendeltsének alávetni magát ?

Megigérné e, hogy átadja Sopront és Pozsonyt Németországnak?

Szálasi a leg tántorithatatlanabb negative választ adta mindezekre a kérdésekre.

A Szálasival szerzett tapasztalatok alapján a németek látták, hogy nem tudnak vele dolgozni.”

 

A rohamosan pergő politikai események láttán, a Horthy kormány számtalanszor tapogatodzott

Anglia Magyarország felé irányuló politikai magatartásáról.  Marosy a London-i magyar külügyi képviselet vezetője pesszimista jelentéseket küldött. „Röviddel ezután, állitólag Imrédy kapott egy levelet egy bizalmas barátjától, aki azt írta, hogy Anglia „leirta Magyarországot” és a külügyi hivatal vélemánye szerint Magyarország Németország karjaiba lesz kényszeritve földrajzi elhelyezkedése alapján. (Az állitolagos levéliró Mr. Bruce volt, de ha igen, az csak személyi benyomásokra alapulhatott, mivel Mr. Bruce nem érintkezett a Külügyi  Hivatallal ebben az időpontban.)” Ezt követően Magyarország nemzetérdekű poltikáját az első Bécsi döntés és a tengelyhatalmak  irányitása jellemezte.

 

Szálasi távollétében a Nyilaskeresztes Párt Hubay vezetése alatt egy „hangyabolyhoz hasonlitott,

ahol nyüzsögtek mindenféle orgyilkosok, őszinte fanatikusok, kalandorok, közönséges  bűnözök, szélsőséges politikusok, beleértve kommunistákat. Teleki ismét feloszlatta a pártot, szétoszlatta a szervezetet, lezárta a helységet, birtokába vette az iratokat, elvette a pénzkészletet és letartoztatott nagyon sok párttagot.”

 

„1939 május 4-én Teleki visszatért Berlinből és feloszlatta a Parliamentet és uj választásokat

rendelt el. A  feloszlatásától nem zavartatva magát a Nyilaskeresztes Párt gyorsan helyreállt

Hubay és K. Rátz vezetése alatt. Szálasi bebörtönzése áldás volt. Őt egy mártir fénye vette körül, amely óriási népszerüséget hozott a mozgalom számára a szegényebb osztályok körében.

A Nyilaskeresztes Pártot tovább segitette némely területen a hatalom magatartása és a kommunisták taktikája, akik megparancsolták követőiknek, hogy szavazzanak erre a pártra. Sok vidéki helyen a jelöltek egy teljes azonnali földreformot igértek a szavazoknak – gyakran megnevezve pontosan melyik helyi telket fogják megkapni a Nyilaskeresztes győzelem után.” A választáson a Nyilaskeresztes Párt 31 képviselöt kapott mig más testvércsoporttokkal együt 49-t. A Kormánypárt 179 mandátumot biztositott. Horthy egyszerüen újra kinevezte Telekit és Teleki

újra kinevezte kabinetjét változtatás nékül.” Macartney igy jellemzi ezt a pillanatot „1939 szeptemberében a Magyar Jobboldal nagyrésze éppen úgy el volt készülve Teleki támogatására mint a Baloldal.”

 

Macartney szerint,a”magyar ellenállás a németek ellen az egész háború alatt felülről jött és annak kulcs személye volt a Kormányzó, Teleki, Kállay és Keresztes Fischer. Soha nem volt belső ellenállás a Magyar „Fasizmus” ellen, kivéve  kis részben egy maroknyi kommunista által miután Moszkvából erre parancsot kaptak. Ez a történelmi tény állítása, nem egy vád és bizonyos fokig a leirt hozzállás bölcs volt és reális.”

 

A második Bécsi Döntés és az Erdélyi Bevonulás után „1940 szeptember 18-án a Kormány szabadlábra helyezte Szálasit. Őt képviselő, akik korábban elhagyták a pártot visszatértek és midegyik irásban bocsánatot kért Szálasitól a hűtlenségért. A Nemzeti Szocialisták megeggyeztek, hogy Szálasi vezetése alá helyezik magukat és a két párt egyesült szeptember 29-én a Nyilaskeresztes Párt név alatt. Ruszkay, Csia, Hubay és Széchenyi bejöttek a tanácsba, mialatt Szálasi volt a vezető testvér és a közös akaratnak és felelőségnek a képviselője.”

 

„Az uj pártnak 46 képviselője lett, megközelitve  az 1939-es Nyilaskeresztes listán megválasztott képviselök számát, de ez túl kevés volt ahhoz, hogy a Kormány pozicióját veszélyeztesse. Ruszkay könyörgött Szálasinak, hogy találkozzon Imrédyvel., de  Szálasi azt válaszolta, hogy a találkozás nem valoszinű, hogy kölcsönös jóindulattal végződne. Ő most jött ki a börtönből, ahová Imrédy küldte Őt és a vádló ügyészének látványa vörösposztó lenne. Ha Imrédy komolyan gondolja, az Ő kötelessége, hogy belépjen a Nyilaskeresztes Pártba és elfogadja a Párt Vezér vezetését.  De ha máskülönben Imrédy igazán azt hiszi, hogy 120 és 160 között van azon képviselők száma akik támogatják mint ahogy azt mondta, akkor tegye az ügyet probára és lépjen ki a Magyar Élet Pártból.”

 

„Michaelis, magyarországi német ügynők október 2-án  jött vissza Berlinből egy memorandummal

amely azt az állitást tartalmazta, hogy Hitler és Mussolini megeggyeztek, hogy Görögország, Albánia és Horvátország az Olasz érdekszférába tartozik, de Magyarország Németországéba és a kényes Dél Kelet Európai helyzetre való tekintettel, jobb lenne ha Szálasi tartozkodna a Szent Istváni Királyság emlitésétől, mivel Magyarország reviziós követelései komplikálták Németország

kapcsolatait, Magyarország szomszédaival.”

 

„Szálasi saját nyers valós számadása az epizodról igy hangzik: Rothen, Michaelisal üzenetet küld a Párt Vezérnek, hogy a Hungarizmus meghalt és be van fejezve. Az jó volt 1938 elött, de az események tulléptek rajta, és már nem időszerű. Michaelis látta a hívatalos Dél Kelet Európai tervezetet, amely már el van fogadva. Ennek az volt a lényege, hogy Magyarország területén élő nyolc Volksgruppen külön lesz csoportositva völkisch államokként és mindegyik külön  kapcsolodva Berlinhez. Ha Szálasi elfogadná ezt a józan szemléletet, Rothen teljes készséggel állna

rendelkezésére. Ebben az időben a németek valójában több különleges  Dél Kelet Európa háború utáni ujjárendezési terven töprengtek. Ugy látszik ezeket a terveket könyörületből elrejtették Szálasi elöl, de elég volt számára, hogy  nem fogadták el a Hungarizmust. Szálasi szerint válasza az volt, ha ez egy hivatalos közlemény volt, akkor ezt egy hivatalos képviselőnek kellet volna  elhozni számára. Másodszor azt sem látja, hogy a Német Nemzeti Szocializmusnak a küldetése, a Wilsoni tizennégy pont megvalósitása Dél Kelet Európában”

 

Szálasi az október 6-i külpolitikai beszédében így fogalmazott „Magyarország az Olasz és Német érdekszféra határán fekszik, és habár elkerülte a Szent Istváni birodalom kifejezést, a csodálatos

Kárpát-Duna Nagy Haza elnevezést használta, ami ugyanazt jelentette. A német ujságírók dühösek

voltak és természetesen Szálasi rossz német sajtóhiradást kapott. Hubay megprobált javítani a dolgokon, és helyet biztositott a német és olasz ujságiróknak, hogy Szálasival találkozzanak. Szálasi nem volt hajlandó a németekkel semmilyen fontos dologról tárgyalni és felkérte őket, hogy kérdéseiket helyezzék irásba és válaszolni fog rá.”

 

1941 junius 22-én  kitört a háború Németország  és Oroszország között . A kocka el volt vetve, a

Kassa bombázást követően  27-én Magyaroszág is hadat üzent Oroszországnak. Az erösödő Német befolyás nem kedvezett Szálasinak és ismételten zaklatták, hogy hagyjon fel a Hungarizmussal.

 

„1942-re Szálasi csillaga  mélypontra került. Áprilisban  Parliamenti képviselete tovább csökkent,

mikor Sütő mandátumáról hirtelen lemondott és Horvátországba menekült, ahol  volt bajtársainak még többet ártott azzal, hogy Zágrábban a magyarellenes propagandarészleg vezetője lett. Juliusban Szálasit elhagyta pártjának egyik legfontossabb tagja, Málnási-Metzler, aki a Párt ideologiai vezetője volt. Málnási átment a németekhez.”

 

„Mindez alatt Magyarország a hónapok folyamán bezárólag 1944 márciusáig az egyedüli ország maradt Európában kartávolságra Hitlertől, ahol a Zsidók civilizált állapotokat élveztek.

Magyarország egy vészkikötö volt, de nem csak Magyar születésű zsidók számára, hanem nagyszámú külföldi születésű zsidók kerestek itt menedéket, különösen Galiciából, de Szlovákiából és Romániából is.”

 

NÉMET MEGSZÁLLÁS

 

„1944 március 12-én Hitler aláirta  az Opeartion Margarethe I. parancsot ,Magyaroszág katonai megszállásának tervezetét árulással vádolva a Kállay kormányt. Hitler elhatározta, hogy

azonnal eltávolitja az árulók csoportját. A német csapatok bevonulnának Magyarországra és az

országot ideiglenesen elfoglalnák, igy utat nyitnának egy Nemzeti Magyar Kormány számára,  mely őszintén Magyarország érdekét viseli a szivén és teljes erőfeszítést vetne be a közös ügy véső győzelmére a német és a magyar nép közötti ősi testvériség és fegyveres bajtársiasság szellemében.”

 

„A parancs aláirása után, Hitler nem tett mást mint várakozott amig a csapatok elhelyezkednek,

Mivel Horthy nem lesz kicsábitva Magyarországról amig minden készen áll, hogy kihasználják távollétét.”

 

„Március 15-én von Jagow levelet hozott Hitlertől amiben fekérte Horthyt, hogy március 20-án jelenjen meg a Klessheim-i főhadiszállásán. Március 17-én este egy csoport: Horthy,

Szombathelyi, Csatay és Ghyczy Sztójay elindultak Schloss Klessheimbe.”

 

„A két államfő személyes megbeszéle igy kezdődött.”Hitler kerteléssel (Horthy elbeszélése szerint)

kezdte. Ezután elkezdett beszélni a katasztrofális helyzetről  amit Olaszország árulása okozott Németoszágnak. Ő látta ezt, tudott róla és most  bántja  a lelkiismerete, hogy nem tett időben ellenlépéseket. Ezért Ő tartozik a Német Népnek azzal, hogy megakadályozza Magyarország

elszakadását. Igen, Magyarország készül elhagyni Németországot. Nem tudna ismét megengedni, hogy árulást kövessenek el a háta mögött. Meg kell védeni magát és ezért elhatározta, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket. Horthy dühbe gurult az árulás szó miatt és azt válaszolta,

hogy Magyarország az ezer éves történelmében egyszer sem árult el egy szövetségest. Ha a körülmények valaha is rákényszeritik, hogy a nemzeti érdekből fegyverszünetet kérelmezzen, ezt a jogot fenntartja, de szándékát elösször tisztelettel  a Németek tudomására hozná. Magyarország sohasem lenne az első, aki Német bajtársai ellen forditaná a fegyvert. Nem készül semmilyen árulásra. Hitler azt válaszolta  Neki bizonyitékai vannak. Horthy kérdezte milyen bizonyitékok?

Hitler azt monta neki irott bizonyitékai vannak, hogy Kállay cselszővésben van az ellenséggel és

utalt a külföldi magyar hivatalok tevékenységére.”

 

„Másfél órás vita útán Hitler bejelentette, hogy „Elhatároztam, hogy katonailag elfoglalom Magyaroszágot.” Ezután Horthy fel volt háborodva. Felkelt és kijött a teremből.”

 

Vacsora után Horthy tovább tiltakozott, hogy „Magyarország  az eggyetlen  állam amely még

mindig barátként kezeli Németországot. A megszállás megmérgezné a kapcsolatokat. Magyarországon még mindig nem voltak sem sztrájkok sem szabotálások. Ha a németek

megszállják, az Angolszászok lebombáznák a hadiipart a hiradásrendszert, amely káros lenne

magukra a németekre. Partizán ellenállás is lenne. Hitler válasza az volt, hogy csak a hátát akarja biztositani, de a megszállás elkerülhetetlen .”

 

Mindezalatt Sztójay Ribbentroppal tárgyalt. „ Sztójay azt kérte, hogy halasszák el megszállást

amig a magyarok letárgyalják a dolgokat és a németek tegyék írásba a garanciájukat, hogy

Hitler jótállásával, hogy Ő nem akarja megszegni Magyarország szuverénitását. Ribbentrop

azt mondta, hogy már tul késő a csapatok visszahívása. Sztójay mindenesetre támogatta Magyarország  eggyütmüködését Németországgal a legjobb elérhető feltételekkel egyetértésben Ghyczy, Csatay és Szombathelyivel akik mind tanuskodtak a Koronatáncs elött, hogy a németek azt mondták nekik ha Horthy lemond, Hitler szabad kezet ad a szlovákoknak, horvátoknak és a románoknak.”

 

„A lényeges engedmény amit Horthy tett az az volt, hogy nem mond le és elbocsájtja Kállayit és egy olyan kormányt nevez ki ami a németek bizalmát élvezi. Horthy önéletrajzában azt irja: A legfontossabb tényező az én határozatomban Hitler igérete volt, hogy mihelyt én egy olyan kormányt nevezek ki, amely neki elfogadható akkor kivonja csapatait.  Ritter szerint Horthy

„hűséget nyilvánitott” és késöbbi tevékenységei is ezt bizonyitják, amikor visszavonta  parancsát, hogy hozzák vissza a magyar csapatokat a frontról és ezzel ellentétben megigérte, hogy az egész

Magyar Hadsereget beveti az orosz frontra, ha azok uj fegyverekkel lesznek ellátva.”

 

„A Németek nem engedhették a magyarokat haza amig biztosak nem voltak abban, hogy a megszállás simán megy. Ezért felkérték Szombathelyit, hogy küldjön egy távirati parancsot Bajnóczynak,hogy a német csapatokat ugy kezeljék mint barátokat és semmilyen meggondolatlan cselekedetet ne tegyenek mielött a csoport visszatér.”

 

„A Német bevonulás simán ment. Március 19-én reggel 11 órakkor a Kormányzó vonata megérkezett Kelenfőldre. Délután 1 órára Horthy összehívta a Koronatanácsot. Ezen

A gyülésen Kállay lemondott, de fontossabb határozatot nem hoztak. Végül  mácius 22-én

a magyar politikusok megállapodtak és Sztójay elnöksége alatt új kormányt alakitottak.”

 

„Alig, hogy a kormány megalakult a radikális jobboldali pártok az Imrédisták, a Nemzeti Szocialisták és a Konzervativok egymással birkoztak, hogy megváltoztassák a hatalmi egyensulyt

a kormányban mindegyik a saját előnyét  szem elött tartva, ami egy öt oldalú küzdelem volt,

miben Veesenmayer és Winkelman is aktiv  résztvevök voltak. Ezen a körön kivül voltak az Erdélyiek, a Keresztény Néppárt és a Nyilaskeresztes párt. De a Nyilaskeresztes Párt most már

egy nagyon fontos szerepet töltött be. A rezsim alkotó elemei bármennyire is nem szerették,

őket akkor sem tudták megtagadni jogosultságukat, rangjukat elvben mint a Jobboldal Pártja

és igy  amnesztiára való jogggosultságukat és más elönyöket amit ilyen pártok élveztek. Igy a

Nyilaskeresztes párt szükségszerüen  törvényesen legalizálva lett, azzal a nyugtalanitó hatással,

hogy egy nagyon tekintélyes erőként emelkedett ki. Most már fenyegető volt, hogy egy tömegmozgalommá válik és Szálasi teljes joggal állitotta, hogy ez volt az eggyetlen jobboldali

párt amelyik valaha is törödött a munkásokkal.”

 

„Szálasi  azonban a problémákat egyéni szemszögből közelitette meg. Azzal kezdte, hogy

megparancsolta követőinek, hogy tüntessenek a megszállás ellen ( egy gesztus, amit egy másik párt sem követett sem  jobb sem baloldali) és  röpcédulákat terjesztettek, amely felhivta a figyelmet,

hogy amig Ő hajlandó átvenni a hatalmat és mozgósitani a Nemzet ősszes erejét a Bolsevizmus

ellen, azt csak a nép és az Államfő közös akaratából tenné.”

 

„Április 3-án első alkalommal találkozott Szálasi Veesenmayerrel aki a kihallagatás után

beismerte a németek tárgyalási jogát a magyar pártokkal és a Magyar Kormány összetételének jováhagyását. Szálasi továbbra is ragaszkodott, ha  hivatalt vállal azt csak az Ő feltételei alapján

teszi. A németek ell kell, hogy fogadják a Hungarista eszmét és a programmja többi részét és

gyakorlatban teljes hatalmat adjanak neki. Mikor megkérdezték milyen feltételekkel lépne  koalicióba  Szálasi követelte pártja számára a Miniszterelnök a Külügyminiszter a Belügy és Hadügyminiszteri tácákat és ezzel eggyüt teljes kárpotlást a mult összes sérelmeiért, garanciát

a zavartalan jövöbeli fejleményekhez és elörehozott választásokat modositott választójogokkal.

Szintén kihallgatást kell hogy kapjon a Kormányzóval, mielött bármilyen kinevezést elfogadna.”

 

„Ez a kihallgatás egyszerüen megerősitette Veesenmayert korábbi nézetében, hogy nincs mit tenni Szálasival. Egy szivességet tett, amiért Szálasi hálás volt neki, hogy egy kihallgatást biztositott

számára a Kormányzóval. Ez találkozó  május 3-án megtörtént. Horthy hagyta Szálasit beszélni.

Szálasi leirta naplójában, hogy máskülönben eredménytelen volt. Szegény Szálasi, a legnagyobb reményekkel indult neki, felkészülve a leg alapossabb tervekkel a jövőbeli magyar kül és belpolitikai vezetés tekintetében. De Horthy egyszerüen azt tanácsolta a Párt Vezérnek

, hogy várjon majd elválik. A kihallgatás igazi eredménye ugyanaz volt mint Veesenmayerral”

 

A Kormány és a kabinet változások sora következett. „ A Nyilasok ezalatt nagyon elégedetlenek voltak. A németek az egyik kifogás után  egy másikat találtak, hogy félretegyék őket. Veesenmayer

megprobálta lecsendesiteni a felizgatott Vezért azzal, hogy egy második kihallgatást készitett

alő a Kormányzóval, amely augusztus 29-én történt meg. Szálasi nem tudott többet elérni,

a Kormányzónál, mint az áprilisi találkozáson.”

 

„Szeptember 11-én Kemény, Hallerhez fordult, hogy hivatalosan informálja, hogy a Titkos Államtanács minden bizonnyal elhatározta, hogy bármilyen fegyverszünetet kérjen az Angolszászok, az Amerikaiak és a Szovietektől.  Szálasi most kijelentette, hogy nem ismeri el ezt mint  a Nemzetre kötelező határozatot és ettől a ponttól kezdve a Kormány és a Kormányzó munkáját illegálisnak és alkotmányellenesnek tekinti. Ő a saját kezdeményezésére azonnal

létrehozza a saját kormányát és átveszi a hatalmat egy feltétellel, hogy a németek kezdeményezik

a szükséges politikai és rendörségi lépéseket, mivel mi nem tartoztathatjuk le a Miniszterelnököt.

Ezen a napon Haller még mindig tétovázott. Megkérdezte Keményt, miféle kormányt akar Szálasi

létrehozni – egy központositottat vagy egy tiszta Hungaristát és kérdezte, hogy milyen fokú támogatást követeltek a Nyilasok ?  Kemény azt válaszolta, hogy Szálasi ok nélkül nem akarta átvenni a hatalmat, de előre jelentette, hogy fegyverszünet esetén cselekedni fog.”

 

„ A Minisztertanács aznap délután  gyűlést tartott és várható volt, hogy megtagadják Horthy elhatározásának a kivitelét, de a Kormányzó valoszinü amellet maradna és kinevezne egy új teljesen katonai kormányt. Ekkor Haller egyetértett, hogy egy uj helyzet állna elő és kérte, hogy Szálasi vezetőségével azonnal jöjjön Budapestre és álljon készenlétben, ha az éjszaka folyamán szükség lenne rá.”

 

„Aznap délután, az elbeszélés szerint, Horthy a kabinet véleményére elhalsztotta az ügyet, amely továbbra is hivatalában maradt és Lakatos és Henney azt mondta Veesenmayernek, hogy a fegyverszünet keresési elgondolást ejtették. Szálasit végül is nem akarták. A Nyilasok  eléggé keményen tiltakoztak. Kemény érvelt Hallerral, hogy  Lakatos fegyverszüneti elutasitása nem volt őszinte csak egy ellenző a németek félrevezetésére. Ugyanez a helyzet állna elő, egy vagy két hét mulva, csak sokkal élessebb formában. A Titkos Minisztertanács és a Kormány határozata illegális.

Szükséges  levonni a következményeket és Szálasi nem látta az okát a további várakozásnak.

Kemény azt javasolta, hogy Veesemayer, Winkelmann és Griffenberg sürgősen jöjjenek össze

megtárgyalni a végső előkészületeket.”

 

„Szeptember 16-án Horthy parancsot adott ki a Nyilas vezetök letartoztatására, de annak ellenére, hogy Veesenmayer tagadta Henneynek, hogy az ő védelme alatt vannak, valójában biztonságba

helyezte öket. Ennek ellenére a németek még mindig a magyar kormánnyal való együttmüködésbe kapaszkodtak a lehetséges utolsó pillanatig.”

 

„Szeptember közepén Hitler maga elhatározta, hogy ezen változtat. Szeptember 16 vagy 17-én

magához hivatta specialistáját Otto Skorzenyt és előadta neki, hogy a kapott információk szerint

 Horthy  probálkozik külön békéröl tárgyalni nem csak a Nyugattal, de az Oroszokkal is.

Skorzeny feladata lenne elfoglalni a Budai Várdombot, ha ez előfordulna, de máskülönben nem és

neki indulni kell,” mihelyt  értesités érkezik, hogy a Kormányzó eláruja kötelességét amit a

szövetséges Németországgal kötött.” Skorzeny, a Generális N  a német budapesti haderők új parancsnoksága allatt müködne.”

 

„Valoszinü, hogy az egész tervezetet  Hitler maga adta át Skorzenynek amit a „specialista” azután

használt volna a Budai domb földalatti labirintusában.”

 

„Az egyik verzió szerint, a Kormányzó választási lehetőséget kapott a méltóságteljes lemondásra

a németek által kiválasztott jelölt javára, vagy a saját  és fia hütlensége világgá lesz kürtölve.

Négy nap mulva Skorzeny Magyarországra ment, ahol egy Pilis-i faluban „Doktor Wolf”

néven helyet keresett. Ezután Budára ment ahol a véső terveket kidolgozta.”

 

A kérdés felvetődött „ meggyőzni a lemondásról vagy egyszerüen kihirdetni a lemondását.

Szálasi ezt kidolgozta. A magyar Szent Korona misztikus elmélete lehetségessé teszi a változást

addig, amig a  Korona az országban marad. De Szálasi ragaszkodott, hogy a Kormányzónak egy utolsó lehetőséget kell adni egy megbeszélésen, vagy Hitlerrel Lengyelországban,vagy vele

Budapesten egy semleges helyen. E nélkül a feltétel nélkül nem vállalja. Ha ez a kérelem nem

sikerül, akkor hajlandó Ö maga átvenni  a hatalmat, bizonyos további feltételek mellett. Az első

feltétel az volt, hogy  megnyugtató biztositékot kapjon, hogy Németország őszintén és hatásosan védelmezi Magyarországot. A másodszor, biztositékot kell,hogy kapjon hogy Ő és Mozgalma rendes támogatást kap.”

 

„Arra a kérdésre, hogy a kormány elmozditására mikor kerüljön sor,Szálasi azt mondta ez a pillanat akkor lesz, amikor a Magyarországon állomásozó német csapatok felzárkoznak a fronton lévő két magyar hadsereg mögött, hogy megakadályozzák azok visszafordulását és közbelépését. Ő már intézkedett Beregfyvel, hogy váltsák le a magyar parancsnokokat egészen le az ezredesi rangig. Végül pedig Szálasi egységei meg kell, hogy kapják az igért fegyvereket. Veesenmayer feljegyezte a

pontokat és bíztató válaszokat adott mindenre, kivéve a Horthyhoz való utolsó felkérésre ,amit nem tartott praktikusnak. Mielött elment az utolsó perceket az uj kabinet megtárgyalására szentelték

amit Szálasi fog megalakítani. Szálasi javasolta és Veesenmayer egyetértett a nevekkel:Rajniss, Jaross, Pálfy (De nem felelős poziciokban mondta Veesenmayer), Ruszkay (Miniszterként Berlinbe), Jurcsek, Reményi-Schneller, Szász. Végül el volt rendezve, hogy Szálasi egy biztonságos Buda-i házba megy, amely az SS védelmében volt.”

 

Napról napra óráról órára változott a politikai helyzet Budapesten. Elérkezett Októbet 14.

„A hirek keringtek, hogy a Nyilasok átveszik a hatalmat és több német csapat érkezik.

Skorzeny három zászlóajjal készen állt és 42 Tigris tank és egy csoport Goliáth harckocsi érkezett Budapestre. A Moszkvából érkező üzenetekből Horthy látta, hogy az oroszok az előzetes fegyverszüneti  tárgyalásokat ugy magyarázzák, hogy azok kötelezik az azonnali cselekedetre.

Horthy ugy határozott, hogy vasárnap október 15-én lépnie kell. Veesenmayert értesitették, hogy déli 12 órakkor jelenjen meg kihallgatásra és  12.30-kor Horthy proklamációját kihirdeti.

A szólásforma amivel Horhty szándékát ki akarta hírdetni igy hangzott:

 

„Én a Német Birodalom jelen képviselőjének a tudomására hozom, hogy mi egy fegyverszüneti szerződést kötünk ellenségeinkkel és velük szemben minden hadiállapotot megszüntetünk, A

csapatok tudomására hoztuk,hogy parancsnokaik megkapták a megfelelő utasitásokat, melyet

kötelességük végrehajtani a napi paranccsal  egyetemben, mely a Kiáltvánnyal egyidőben lett

kiküldve.”

 

A Kiáltványt Horthy maga akarta beolvasni, de ezt elejtette, attól tartva, hogy a németek elvágnák

a Palota drótjait A Kiáltvány a Pesti studióból fog beolvasásra kerülni. Mint más alkalmakkor

a Kormánynak kell jováhagyni Horthy tervét, vagy lemondani. Horthy eredeti terve az volt ,hogy

októbet 14-én este 7:30-ra hívja össze a Koronatanácsot. Akkor bemutatná a bizonyitékokat, hogy a

hadi állapot tarthatatlan és kihirdetné szándékát, hogy fegyverszünetet akar és megkérdezi a minisztereket, hogy elfogadják ezt a felelösséget. Várható volt,hogy egyes miniszterek (Jurcsek és Reményi-Schneller)megtagadnák és lemondanának.”

 

Mikor Ambrózy ezzel az üzenettel átment Lakatos irodájába,azt határozták, hogy ez a folyamat

is veszélyes, mivel Jurcsek és Reményi-Schneller bizonyos, hogy elmondanák a németeknek, hogy mi történt. Ezért azt határozták, hogy a Koronatanács gyülését Október 15-én reggel 10:30-ra

Hívják össze.”

 

„Farkas naplójában írja, hogy a Kormányzó megjegyzése az volt, hogy „ a fegyverszüneti feltételekben az áll, hogy vissza kell vonulnunk a Trianon-i határokra és csatlakozni kell az

oroszokhoz a németek megtámadásában, de ezt majd valahogyan kijátszom.”

 

„A Koronatanács reggeli gyűlésén előadta a katonai helyzetet és a fegyverszüneti terveket.

A tervek megtárgyalása után a  Kormányzó feltette a kérdést ki van ellene ki van mellette

és a határozatra szavazást kért. A kabinet egyhanguan mellette volt. Lakatos akkor ajánlotta Kormány lemondását. Horhty elfogadta és felkérte Lakatost egy uj kormány alakitására.

Laktos akkor kérte, hogy álljon fel aki nem akar az űj kormányban részvenni. Senki sem állt fel.”

 

„Horthy ezután Veesenmayerral találkozott, vádolta, hogy fiát elraboltatta. Ő azt válaszolta, hogy

ezt Winkellman tette nem Ő, de ez teljesen jogos volt, mivel a fiatal Horthy az ellenséggel

érintkezett.” Ezután Horthy felsorolta a németek büntetteit  Magyarország ellen és, hogy a

Nyilasokat támogatták. Horthy ezután igy folytatta. „Mindezek után elhatároztam, hogy nem

folytatom tovább a küzdelmet és fegyverszünetet kérek.” Veesenmayer szemmel láthatóan  hátraesett és elfehérült, de legalább haladékot kért, mig Hitlerrel tud beszélni. Ha a helyzet annyira

reménytelen, talán több segitset tudnak küldeni. Horthy anélkül, hogy elárulta volna a

tárgyalások részleteit egyszerüen azt válaszolta, az már túl késő.”

 

1:10-kor a rádió bemondta, Horhty felhívását kétszer, de utána légiriadó miatt megszakadt az adás. Az irott Felhívás sohasem ment ki.

 

Rahn kérte, hogy személyessen akar beszélni Horthyval. Az interju végén Rahn azt monta” Ha a

Kormányzó lát bámilyen praktikus kiutat, Ő eggyütmüködne vele.”A Kormányzó azt monta Ő csak

egy lehetőséget lát az azonnali fegyverszünetet.  Rahn igy válaszolt, ha a Kormányzó megállapodott

egy angolszász  légi leszállásban, akkor Ő nem tehet mást, mint felkell, meghajol és azt mondja:

Főméltóságod, Őn győzött és elvonul: de hogy Horthy Magyarországa megadja magát az oroszoknak szerinte ez szociális és nemzeti öngyilkosságnak tünik.”

 

Veesenmayer és Rahn megvoltak győzödve, hogy” Horthy Kiáltványával felégette a saját hidjait maga mögött. Szálasi kell, hogy a helyére kerüljön.”

 

Délután 4:10-kor a studiok a Nyilasok kezében voltak és röviddel utána a Lakihegyi adó is.

9:21-kor Szálasi a nap eseményeiről beszélt. 9:40 kor a következő adás igy hangzott „A kormányzó szégyenletes árulása következtében a Magyar hadsereg főparancsnoka kiadta a napi parancsot

a magyar hadseregnek mely igy szól: Minden magyar különitmény és egység tovább kell, hogy folytassa a harcot mint azelött és minden erejével és még jobban, mert a Nemzet egységes a

küzdelem támogatásában.”

 

Mindezalatt, Skorzeny és Von dem Bach kidolgozták a tervet a vár bevételére, amely reggel 6:00 órai kezdetre volt beütemezve.

 

„Vattay kora hajnali órákban meggyőzte a Kormányzót, hogy adja fel az ellenállási tervét.

Horthy egyszerüen ugy vette, hogy be van hivva, hogy fogolynak adja magát, és  ugy határozott,

hogy inkább ezt teszi, mint huzza az ellenállást amely csak a néhány megmaradt hüséges támogatója életbe kerülne. Horthy kijött és megragadta Veesenmayer két karját és azt mondta

Ó, ez Ön Miniszter úr? Weesenmayer így szólt: kellemetlen feladatom van, hogy önt biztonságos

helyre vigyem, mivel 10 perc mulva megkezdődik a támadás. Horthy kérdezte mi fog történni

a feleségével, Veesenmayer azt mondta magával jöhet. Aztán kérdezte, hogy hová szándékol

 vinni engem, - én javaslom a Hatvany Palotát mondta Veesenmayer. A kocsihoz menet Horthy odaszólt Lázárnak, hogy állitsa meg az ellenállást. Az idő 5:58 volt. Rahn felhívta Ribbentropot,tudatta vele, hogy a konfliktus vérnélkül megoldodott.”

 

„Veesenmayer egész reggel a német főhadiszálással beszélt.  Hitler ajánlata,ahhoz hogy Horthynak olyan bánásmódot adjon, ami egy legfelsöbb rangu személynek kijár csak akkor lehetséges, ha a

Kormányzó három feltételt teljesit. Ezek a következök: hivatalos lemondás, Szálasi kinevezése mint

miniszterelnök, és a tegnapi kiáltvány  megtagadása.”

 

Horthy mindhárom feltételt elfogadta.

 

A Magyar Parliament mindkét ház Elnökének

Kormányzói  üdvözletem a Magyar Parliamentnek !

 

„A Magyar történelem egy súlyos és nehéz órájában közzé teszem ez az én elhatározásom: a háború sikeres kivitelezése és a Nemzet belső egysége és összetartása érdekében, Kormányzói hívatalomról lemondok és feladom az ősszes kormányzói hatalomból származó törvényes jogaimat. Ugyanakkor

megbízom Szálasi Ferencet egy nemzeti összetételű kormánytanács megalakitásával.”

Adva  Budapesten 1944 október 16-án. Horthy, m.p”

 

„A magyar polgári és katonai közvélemény egyaránt békésen elfogadta a Kormányzó és a legfelsőbb Hadur erőszakos elmozditását és helyére Szálasi beiktatását.”

 

„A  Nemzet vezetője nyilván Szálasi Ferenc lett. Időközben az Állam Elnöknek a feladatait átmenetileg a Nemzetvezető intézi, aki fel kell, hogy esküdjön a Parliament elött, hasonlóan mint az elő volt irva a Kormányzónak és élvezze minazokat a jogokat és védettségeket amivel a Kormányzó volt felruházva az 1920-as Törvény szerint, beleértve a Legfelsöbb Hadur funkciót.”

 

 „Október 27-én a Kormányzótanács amit az 1937-es XIX törvény hozott létre összejött. A jelenlévők voltak:Báró Perényi és A.Tasnádi-Nagy mint a Felső és Alsóház elnökei, Serédi Hercegprimás, Beregffy a Hadsereg Főparancsnoka, B Kornel a Főbiróság Elnöke és M Jakab Titkár. Szálasi felesküdött nekik mint kiválasztott Miniszterelnök és utána az Államfői kérdéshez

fordultak. Szöllösi már átadta a két elnöknek Horthy eredeti rendeletét melyben lemondott

és Szálasit nevezte ki Miniszterelnök jelöltnek. Ekkor a résztvevök megvizsgálták az okiratokat  és  az aláirást hitelesnek mondták. Ugyancsak egyetértettek abban, hogy a lemondás érvényes volt és a Kormányzóság következésképpen  megüresedett. A Tanács ezekután jováhagyta a Szölösi által

beterjesztett törvényjavaslatot, amely elismerte Horthy lemondását, és kijelentették,hogy az 1942-es

Kormányzói képviselet, törvény érvényét vesztette és elfogadták Szálasi javaslatát a Nemzetvezető

Intézményre. A Parliamentet most összehivták. November 3-án mindkét ház egyöntetüen elfogadta

Szölösi törvényjavaslatát. A következő nap a Királyi Palota Márványtermében összejöttek minkét ház tagjai és politikai és szociális élet különböző képviselöi. Horthy 9/11  ezrede szolgáltatta

Szálasi díszőrségét.”

 

„Beregffy, Rajniss és Csia felsorakoztak a bársonnyal letakart emelvény mögött, ahova Báró Perényi a Korona katolikus Őre helyezte a Szent Szimbolumot. Trombita szó mellett Szálasi belépett a terembe és elfoglalta helyét. Ekkor a Korona elött felesküdött, mint Horthy és Ferenc József és Mária Terézia esküdtek, hűséget Magyarországnak, hogy tiszteljék és másokkal tiszteltessék annak törvényeit és az ősi hagyományokat és hogy hatalmával mindent elkövet ami hozzájárúl jólétéhez és dicsőségéhez. Isten Őt ugy segitse.

 

„És csak ezekután volt megkövetelve, hogy a Hadsereg és az állami alkalmazottak felesküdjenek

Szálasi Ferencre mint Nemzetvezetőre.”

 

Macartney tanulmánya alapján világos, ha Szálasi Ferenc és Kormánya a Nürnbergi bíroságon került volna elbírálás alá, nem a kommunisták által összetákolt Népbíroság előtt, akkor egy tagját sem itélték volna halálra. A zsidók biztonsági okokból magyarok által történt megkülönböztetése és elkülönitése nem különbözött az Egyesült Államok Japán etnikuma ellen elkövetett cselekedeteitől. Erre talán még

az is bizonyiték, hogy az Izrael-i Eichmann Per főügyésze Szálasit felmentette a háború utolsó hónapjaiban Eichmann parancsára németek által ekövetett bünok alól. A hábrú zürzavaros ideje alatt

a Nyilaskeresztes Pártba beépült kétes elemek, kommunisták és még zsidók is, mindent elkövettek, hogy

lerombolják annak hírnevét és ártsanak nekik. A népbírók, azonban  itéltek bizonyitékok nélkül.

 

A fenti tanulmányból vett idézetek egy neves angol történész szemüvegén keresztül mutatja be Szálasit,

a Hungarizmust,  a rögös utat megtett Nyilaskeresztes Pártot és a Trianonra felépült huszadik századi

magyar bel és külpolitikát. Eljött az ideje, hogy a Népbirósági itéleteket és az abból származó Magyar

háborús bünösséget bíróságilag hatálytalanitsák.- Igazságot Magyarországnak !

   

Ősszeállitotta Molnár Lajos, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom  történész csoportja jóváhagyásával. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom történész csoportja köszönetet mond Elek Kálmán bajtársunknak, aki Macartney történelmi munkáját rendelkezésünkre bocsájtotta.

---

Széfeddin Sefket bey:  CSÁNGÓORSZÁGBAN,  AZ ÔSI MAGYARSÁG NYOMÁN (1.)

I. A csángó-kérdés dióhéjban

 

            Hosszú órák óta robogunk a Szereth folyó partján, vaksötét moldovai éjszakában, úton a fájdalmas misztikum ködével övezett Csángóföld felé. Az utóbbi idôben egyre gyakrabban hallottunk segélykérô kiáltásokat Moldova felôl; a százezres lélekszámot is meghaladó csángó magyar-ság fájdalmas felhívását a magyarság Kárpátokon túl élô törzse felé: Pusztulunk, veszünk, felitatódunk az uralkodó román elemben, maholnap ôsi nyelvünk mentôpadját is elveszítve magunk alól...

            Az erdélyi magyar lapok megrázó cikkekben hívták fel a közvélemény figyelmét a moldovai csángók helyzetére s az addig meglehetôsen mostohán elhanyagolt csángók a maguk külsô és belsô válságával, különleges helyzeti elszigeteltségükkel, holtpontra jutott sorsukkal egyszerre az érdeklôdés homlokterébe kerültek. Addig csak nyelvészek frekventálták a Csángóföldet, kiknek különös inyencségszámba ment az ôsi és furcsa zöngéjű csángó nyelv sajátosságainak búvárolása; most már önként felkínálkozó apostolok indultak Moldova felé, hogy tanulmányozzák a csángókérdést és az erdélyi magyar párt emberei is sorra  látogatták a Bakó, Putna és Román megyei csángó falvakat, hogy megkeressék azokat a lehetôségeket, melyek révén megmenthetôvé válna a csángó magyarság a teljes elrománosodástól. Az önkéntes missziót vállalók közül Jávor Béla, de különösképpen a székelyföldi katolikus kántor: Domokos Pál Péter végeztek igen jelentôs felderítô munkát, amely azzal a  haszonnal járt, hogy a maga bajaival lefoglalt erdélyi magyarság végre megismerhette moldovai véreinek jóval szánandóbb és reménytelenebb helyzetét és  szűkös lehetôségeinek ellenére is segítô akciót kezdemé-nyezhetett a még esettebb sorsúak érdekében. Hogy ez a beindított akció számottevô eredményre nem  vezetett, az az anyagiak hiányán túl, két fôbb okra vezethetô vissza, egyrészt a beindított mentôakció meglehetôsen elkésettnek bizonyult, mivel a romanizálási törekvések máris jelentôs eredményeket mutathatnak föl, másrészt mert a hatóságok mereven elutasító és sokszor brutalitásig menô magatartást tanusítanak, mely leküzdhetetlen torlaszt emel azok elé, akik menteni próbálnák a magyarság részére a csángókat.

            Domokos Pál Péter „Moldovai magyarság" címen megjelent és nagy visszhangot ébresztett könyve jelentôs lehetett abból a szempontból, hogy a magyarság végre megismerje és legsajgóbb belsô ügyévé tegye a csángókérdést, viszont a többi e tárgykörbe vágó hírlapi ismertetéssel együtt ártalmára vált az ügynek, mivel „felfedezte", érdeklôdéskörébe vonta a csángókat s ennek folyományaként megnehezítette, sôt szinte lehetetlenné tette a további segélyezô, ôntudatra ébresztô munkát. Reakcióképpen az állami  batóságok is fokozottabb figyelmet szenteltek arra, hogy sem önkéntes apostolok, sem hivatalos magyarpárti tényezôk fel ne kereshessék a Csángóföldet, melynek népe csendes letargiában és tehetetlenül viselte sorsa beteljesedését, melyet a román iskolapolitika és román szellemű papok pasztorációs tevékenysége  érlelt katasztrofális méretűvé.

            A csángók magyarságához szó sem férhet. Maga a csángó név a leghelytállóbb magyarázat szerint éppen olyan ôsi, ôshazából hozott név, mint a magyar vagy a hunn név. Ázsiában a Terek közelében van egy Csinaga nevezetű falu, nem messze tôle Sanga-tag és a Baksan folyó mellett Schangóthely-ség, minden arra utaló hagyomány szerint az ôsi csángók alapításai,  lehettek. Vámbéry sze-rint ma is élnek Ázsiá-ban csangirok, sôt Északindiában ma is van egy Csanga nevű falu s ugyancsak azon a tájon ma is élnek az V. szá-zadban odatelepedett kun törzsek. A kun eredetű csángók minden valószínűség szerint egy a vándorló hunokat kísé-rô és a Szereth völgyé-ben visszamaradt nép le-hettek, mely idôvel el-magyarosodott, de megtartotta anthropológiai típusát és nyelvének eredethatározó, sajátos ku-nos zöngéjét.

            Most, amikor a román történészek igye-keznek kimutatni, hogy a moldovai csángók kun származása a történelem homályából elôkapott mese, nem lesz érdeknélküli röviden kimutatni történelmi tényekre támasz-kodva az igazságot. A román érvelés szerint a moldovai csángók a folytonos tatár támadások miatt Kuthen vezetésével elhagyták Moldovát és 1239-ben Magyar-országra vándoroltak be. Azt azonban figyelmen kívül hagyják a derék román historikusok, hogy a kunoknak csak kis része telepedett ki Kuthennel, míg egy ugyancsak számottevô csoportjuk továbbra is Moldovában maradt. E tény mellett bizonyítanak IV. Béla oklevelei, melyekben nem egyszer történik említés a „Ciumana"-i kunokról, kiknek a térítése is ez idôben folyik. 1228-ban létesüli az elsô kun püspökség s az Anjouk alatt újabb két kun püspökség létesül, a milcovi és a sirethi. A IV.  században a moldovai vajdák fennhatósága alá kerülnek a kunok. Ez idôtôl Bogdan Petriceicu Haedeu is úgy emlékszik meg róluk, mint ôslakó kunokról. Rosetti román történetíró is elismeri, hogy Moldovában, a moldovai fejedelemség megalapítása elôtt jóval már ott laktak a kunok, erre vall a Szereth és  és a Tatros völgyének számtalan helység-, hegy- és folyó elne-vezése, melyek magyar eredetűek s a csángóktól származnak, még azokból az idôkbôl, amikor híre-pora sem volt még a moldovai fejedelemségnek. Általában a csángó elne-vezés is a román fejedelemségek keletkezésének idejében kezd általánossá válni a kunok megnevezésére.

            A csángók az idôk folyamán székely népelemeket szívtak fel magukba, azonban ennek a kapcsolatnak csak a nyelvben mutatkozott átformáló hatása, különösen Dél-moldovában, míg a csángó nyelv Észak-moldovában jobban megôrízte ôsi kun jellegét.

            Magyar jellegű csángókat ma már csak Bakó  és Román megyékben, a két említett város kôzti sávon találunk.

            Még egy negyedóra és Román városába érkezünk...

 

 

II. Lakatos Demeter a csángó költô.

 

            Román városa... az északmoldovai csángóság fôhelye, nemcsak Román megye székhelye, de igen jelentôs terményértékesítô központ is egyben, ahol a piaci napokon a távol s közeli csángó vidék falvainak népe felvonul. Szabófalva, Keldist, Jugány, Kiekufalu, Újfalu, Tamászfala, Zsudufala, Kukás, Korhan, Rotunda, Nyercsest, Mikluszeny, Otcelén, Girizd, Bartisest és Burunyest népei sokszorozzák meg ilyenkor az egyébként csendes és eseménytelen városka forgalmát. A város éppolyan, mint bármely más moldovai város, rendezetlen, szennyes, szegényes. Szövevényesen szétágazó utcáinak sokasága külsôben döbbenetes ellentétet mutat a fényes utcaelne-vezésekkel. Az állomástól a város központjába vezetô Strada Garei, Ferdinánd király bulevardja nevét viseli és a Fôtér, mint az ország bármely városában, itt is a Piata Unire  (Egyesülés tere) nevet kapta.

            Úgynevezett elit szálló nincs a városban. A Zöld  pipához címzett fogadóban ugyan van vendégszoba de azt végelkeseredésében se vegye igénybe az utazó, mert eleve azt fogja tapasztalni, hogy még az éjszaka sejtelmes lényei is idegen gyűlölettôl vannak áthatva, s akár csak a hatóságok, ott csípnek egyet az emberen, ahol lehet. Az étterem sem valami bizalomgerjesztô helyiség, de ott legalább társaskörben van az ember.

            A szomszéd asztalnál nagyobb csoporttól körülvéve, lelkesarcú fiatalember tart borközi értekezést, egy ismerô-sen hangzó és mégis alig érthetô nyelven. Idônkint román szavak ütik meg a fülemet, egy-egy tisztán ejtett magyar szót hallok, de a beszédet, mely igen sebes és telidestele van sziszegô és mély hangokkal – mégsem értem... Csángó nyelv ez, mely ôsi sajátosságai mellett már magyar és román behatásokkal van tele.

            A szomszéd asztalnál ülô fiatalember, aki gyenge vinkó mellett lendületes elôadást tart, nem más, mint Lakatos Demeter, a szabófalvai csángó költô. Hamarosan átül asztalomhoz és megindul a beszélgetés...  Az irodalmi interjú, melyhez különleges keretet egy sötét moldvai kocsmai-nteriör és furcsa, ütött-kopott emberekbôl álló bámész éjjeli népség ad, – elôször elég körülményesen indul. Magyar kérdéseimre tört magyarsággal kevert csángó nyelven felel Lakatos Demeter. De mert egyazon lélek és ôsi származás, rokoni húrokat rezdít meg bennünk és egymás  testvéri közelébe hoz – különösebb nehézség nélkül elcse-veghet a csángó sors egyszerű megszólaltatója és a pesti újságíró.

            Lakatos Demeter 25 esztendôs. Falujában román  iskolában tanulta meg a betűvetést s már zsenge korától írogatott. Falusi műkedvelôk adták elô csángó és román nyelven írott színdarabjait, melyekben az emberi élet visz-szásságait, falusi emberek mindennapi apró-cseprô bajait tárta fel hol maró gúnnyal, hol csendes szatírával, nevettetve meggondolkoztató formában. Egy nap vándorbotot vesz kezébe, truppot alakít és bejárja a csángó földet vándor színtársulatával. Amolyan ezermester társulat ez; mű-sorukon színdarabok mellett akrobatikus mutatványok, komoly szavalatok és ismeretterjesztô elôadások szerepelnek. Szerzô, színigazgató és fôszereplô-elôadó egyszemélyben a fiatal csángó fiú, akit mindenütt szeretettel fogadnak vérei. Éveken át járja szülôföldjét Lakatos és egy nap nem tudva ellenállani a nagyváros csábításának, Bukarestbe utazik, egy csomó román verssel a tarsolyában. Az egyik bukaresti nagy lap ifjúsági verspályázatot hirdet, Lakatos is pályázik elsô díjat nyer. Egyszeriben felfigyelnek a különleges adottságú román költôre és versengve közlik írásait. Legelôl jár ebben is a Cuvantul, mely a „román Villon",  a csavargó-költô felfedezésének dicsôségét magának tudja. De felfigyel rá Cuza professzor is, az antiszemita politikus, a nagy román hazafi és a csángóföldi nemzeti propaganda céljaira használja fel Lakatost. Propagandaverseket írat vele az Altina című nagy román néplapba és korteskörútakra küldi a Csángóföldre. Lakatos Demeter, akiben a román iskola és  a gyors bukaresti sikerek elhomályosították a faji,  öntudatot, kortes-politikát csinál Guzának és ezenközben is állandóan írogat Bukarestnek, úgyhogy neve lassan bele-rögzôdik a köztudatba és a népi költôk  legelsô sorában jelölik ki helyét...

            Egy nap aztán magyar nyomtatott vers, Reményik Sándor egyik verse kerül a csángó ifjú kezébe...  és fölsajog benne az eltemetett, elhomályosított magyar érzés. Megszökik munkaadói elôl, hazatér a fájdalmas sorsú szülôföldre és magyarul kezd írni magyar verset ôsi csángó nyelvén. Elsô magyarul írt verse csakhamar az erdélyi közönség elé kerül és nem sokkal késôbb a csonkaházai közönség is gyönyörködhetik „A falevelek hullodoznok, det fú szél” kezdetű vers eredeti szépségében. A magyar szó mámora, a magyar írás tudásának gyönyôrűsége, a magyar írói sors vállalására hivatja Lakatos Demetert, aki ezután már csak magyarul fog írni és nem fog többé letérni a  megtalált igaz útról. Legújabb versét, amit erdélyi útjáról hazatérôben írt, – átnyújtja, azzal a kéréssel, nyomassuk ki Magyarországon, hogy ott is felfigyeljenek a csángókra és ebbôl a kicsike versébôl megértsék, hogyan érzenek és gondolkodnak a magyar  csángók...

Íme, a vers:

 

MESZE OTT, HUL NAP SZENTÜLE

 

Megfogvala ápám szokcor              Mit montom iletenbe ne

Kezemtül,              Feleisdel.

Micsiszavala hul a nap              Riut det monto basu nekem 

Leszentül            Örôki . . .

Mongyavala, gyermek látud            Myhá moszt i látom mind folnok 

Ott ni . . . ni,            Künüjü.

Mesze ott hol a nap le bujik              Monto nekem, en nem tudom 

Moszt ni . . . ni,            Mosztonig.

Ott vagyond egy nagy szíp ország Elig moszt az ü tüze, hogy 

Tuddmeg tisz            Belim ig.

Megjárd ott az világodand              Nem felejtemel szoho en 

há leik risz.            Ápámot

In elmenek moszt, viny vogyok              Kishike det uoltom nekem 

Nem uro,            Mit mondot.

Ne feleisdel én tanitlok              Ott vagyond a mük országunk 

Csak iuro.            tuddmeg iul

Det meghult, okorisz monto              Ott hul nop minden ôszte 

Hálálnál,            Leszentül...

 

A vers alá, ajánlásképpen ezt írja Lakatos Demeter: Iszten agyan es el ne hagyan, Meniországbo helet  hagyan...

 

(A vers, mely bár erôsen mutatja, hogy új magyar szavakat is ta-nult újabban, – csángó szó ismeret nélkül nem mindenütt érthetô. A sajátosabb kifejezések megértésére:

 

hul = hol,             leszentül = leáldozik,

szokcor = sokszor,             micsiszavala = mutatja vala,

vagyond = vagyon,             van, tisz = te is, 

viny = vén,             nem uro = nem tudok,

iuro = jóra              det = mikor,

meeghult = meghalt,             okorisz = akkoris,

myhá = mintha,             öröki = örökké,

Künüii = könnyei,            uoltom = voltam,

iul = jól,            öszte = este

Riut = rítt, sírt keservesen            basu = öreg szülô,

Há leik risz = ha részed lesz benne, 

világodand = világodat (világot látni, járni kifejezéssel kapcsolatban),

 

(Folytatjuk)

Az író 1936 januárjában tett moldvai útjának tapasztalatairól ad számot itt kiragadott néhány írásában.

---