The Ugaritic abjad... a rovás alphabet

(Az ugariti ábécé... rovás ábécé)

 

Könyvbemutató, 2007. augusztus 17.

Budapest, Sofitel Szálloda, Bellavue terem

 

 

A magyarok Közép-ázsiai vándorlása

 

A Honfoglalás... a magyarok hazatértek című könyvben feltártuk a magyar népek vándorlását Közép-Európából Közép-Ázsiába, majd újra vissza Európába.

 

A germán rúnák

 

A Germán rúnák… finn ábécé című könyv következtetése, hogy a germán rúnák egy korábbi 16 betűs ábécéből származnak, amely egybecseng az ősi finnugor fonológiával. Ugyanez a fonológia megőrződött a finn nyelvben mind a mai napig: a b,d,… fonémák ma is hiányoznak a finn nyelvből. Ezeket a fonémákat  a germánok adták hozzá, és megegyeznek azzal a 8 betűvel, amelynek mind alakja, mind hangzása változik időben és térben, a 24 rúnás germán jelrendszerben, a FUTOARK-ban.

Amikor a germán népesség elhagyta Skandináviát, a vikingek újra visszatértek 16 betűs ábécéjükhöz (VUARK), amely összhangban volt nyelvük hangzásvilágával.

A VUARK-betűk könnyen felismerhetők a magyar rovásírásban. A germán rúnák megőrizték a VUARK-betűket, a rovás módosított egyeseken. Meglepetés, hogy az új jelek mellett a magyar rovás őrzött meg a legtöbbet az ősi írásból. Továbbá az eszíki rovás ugyancsak megőrizte a legtöbb ősi jelet, de nem tartalmaz egyetlenegyet sem az újak közül.

A kelták ugyancsak hozzáadták a saját indoeurópai fonémáikat a magyar VUARK-hoz, de ezek a jelek különböztek a németek által hozzáadottaktól. Közép-Ázsiában további 16 jel adódott hozzá a rováshoz. Ezek a jelek görbületeket is tartalmaztak. Következésképpen, ekkor a magyarok nem vésték betűiket, hanem rajzolták, tehát ezek a jelek a legújabbak, ezek nem is lelhetők fel a Vinca-jelek között, amelyekből a rovás kialakult.

 

A VUARK- és a pannon ábécét úgy sikerült rekonstruálni, hogy összehasonlítottuk a rúnák és a rovás betűit néhány ősi ábécével, a Veio, Marsiliana, Venetic, Lemnosz, Camuni és eszíki feliratok betűivel.

A Veio és a Marsiliana ábécé nyomaira Etruriában találtak rá. Mindazonáltal, ez a két ábécé nem etruszk ábécé: 8 betűjét soha, vagy csak alkalmanként használták az etruszkok.

Az eszíki, a Camuni, és a lemnoszi ábécé egyelőre megfejtetlen. Az eszíki és a lemnoszi ábécé egybecsengőnek tűnik egy finnugor fonológiával.

A Camuni ábécéhez az indoeurópai fonémák akkor adódtak hozzá, amikor még vésték őket, de a megfelelő jelek különböztek a germán rúnáktól és a magyar rovástól.

 

 

Az ugariti ábécé (Krisztus előtti 14. század)

 

Az ugariti ábécé ékírásos jelkészlet. Az ékírás nem tartozott a térség hagyományaihoz. A hagyományos helyi írás a byblosi, amely úgy tűnik, hogy már a Krisztus előtti 19. században kölcsönvett néhány rovás és/vagy Vinca-jelet.

Az ugariti ábécé tartalmaz magánhangzóknak megfelelő betűket: a szemiták nem használták az ugariti írás magánhangzóit, és a mai napig nem használnak magánhangzókat.

Az ugariti írás balról jobbra halad, egy olyan térségben, amelyben mindenkor és mindmáig jobbról balra írnak… Beth Shameshben, Izraelben az ugariti írást is használták, de módosítva, jobbról balra írva, a helyi hagyományokhoz illeszkedve.

Azon ugariti jeleket, amelyek Európában magánhangzóknak feleltek meg, a szemiták fél-magánhangzókként, vagy torokhangokként használták. Az i és az u betűket át sem vették.

Az északi szemita írás sohasem vette át az ugariti ábécé nyolc betűjét. Mindig is idegen magánhangzók, fonémák, vagy képírásjelek voltak.

Az ugariti ábécé betűsorrendje eltér a hagyományos szemita betűsorrendtől – h, l, h, m ….

Az ugariti ábécét tehát nem alkothatták Föníciában.

 

Az ugariti ábécé egy kísérlet volt a pannon ábécé ékírásba való átültetésére.

A föníciaiak Krisztus előtt a 11. században újból visszatértek az ékírásról a lineáris írásra, fordított szabályokat használva, mint amelyekkel az ugariti írnokok a pannon ábécét ugariti ékírásba ültették.

 

A görögök és az etruszkok sohasem másolták le a föníciai ábécét: az etruszkok, az athéniak és a lemnosziak addig használták a 16 betűs ábécéjüket, ameddig beszélni és írni tudták a saját nyelvüket, a Krisztus előtti első ezer évig: amíg az indoeurópai fonémák meg nem jelentek írásaikban.

Néhány, időben és térben változó esettől eltekintve, az etruszkok sohasem vették át írásukba az indoeurópai fonémákat.

 

Az európaiak nem másolták az ábécéjüket a föníciaiaktól, hanem helyileg tervezték meg, a pannonokkal együtt. Az európaiak a pannon magánhangzókat mindig magánhangzóként használták.

A görögök nem kellett feltalálják a magánhangzókat. Valójában a magánhangzók már léteztek a pannon ábécében. Olyannyira, hogy az ugaritiak lemásolták ugyan a magánhangzókat a pannonoktól, de fél-magánhangzóként, avagy torokhangként használtak, és sohasem használtak  az „i”  és az „u „ betűt.

 

 

KÖVETKEZTETÉSEK

 

Marija Gimbutasnak igaza volt: az „ősi európai” írás a Vinca-jelekből állt. A Vinca-jelekből származik a VUARK, amely az emberiség első ábécéje, és az összes ábécék ANYJA.

 

A magyarok magukkal hozták a VUARK-ábécét Közép-Ázsiába, amely azután  magyar rovássá formálódott. A magyar rovásban a legtöbb ősi VUARK betű tovább élt Krisztus után a 18. századig.

 

Gimbutas helyesen határozta meg az „ősi európai” társadalmat, mint matriarkálist, egyenlőségelvűt és békeszeretőt. Egyetlen hibát követett el: azok a népek nem indoeurópaiak, azok magyarok voltak.

 

A magyarok az európai történelemben feltűnő legősibb nép.

 

                                                                                              Michelangelo Naddeo