Újra megnyilik a Cleveland-i Szent Imre Templom

Gyűlés Lennon püspökkel - 2012, július 27, d.u. 2:15

Lennon püspök július 26-án telefonon felkeresett, hogy másnap óhajt velem találkozni május 25-I

levelemmel kapcsolatban. A szóbanforgó levelet másolatban Piacenza vatikáni bíborosnak és a

washingtoni nunciusnak, Vigano érseknek is elküldtem. Mivel a gyűlés jelentősnek ígérkezett, feleségem

Ildikó, aki társam volt a vatikáni felfolyamodásunk levezetésében, szintén elkísért.

Gyűlésünk a püspök irodájában barátságos hangulatban indult. Lennon püspök tudomásomra hozta,

hogy egyházközségünk és templomunk visszaállítása folyamatban van. Érintkezésbe lépett egy szerzetes

renddel, amelynek nevét nem fedte fel, amely rendtől kérvényezett egy szerzetest, aki a Szent Imre

plébánosi szerepét betölti. A Rend egy kora augusztusi gyűlésen véglegesíti, hogy ki legyen a

plébánosjelölt. Amint a kinevezés megtörtént, a plébános felkér egy magyarul beszélő papot, hogy a

vasárnapi magyar nyelvű szentmiséket bemutassa. Ildikó kérdezte a püspöktől, hogy milyen képesítést

követel meg a plébánosjelölttől. A kérdezett erre nem tudott válaszolni. Amikor Ildikó kérdezte, hogy

lehetséges-e javasolnunk a bennünket 25 éven át szolgáló papunkat, kemény válasza a következő volt: “

Nem, ez kizárólag a püspök döntése. Sándor atya nincs számításban. Érdeklődtünk az okok iránt,

válaszában azt mondta, hogy erről ő nem beszél, ő a püspök, egyedül ő dönt.

Amikor a püspöknek felhoztam, hogy a magyarul beszélő pap állandóan elérhető kell, hogy legyen,

tekintettel betegségre, sérülésre, halálesetre vagy lelki szükségletre, emelt hangon, mutatóujját az

arcom felé rázva mondta: “Don’t give me that ethnic stuff”. Az “ethnic” szót sem Ildikó, sem én, nem

használtuk. Továbbá ingerülten folytatta, hogy ő nem tesz semmivel sem többet, semmivel sem

kevesebbet, mint amennyit a többi 10 egyházközségnek tett, és hogy a másik egyházközségek nem

kérvényeztek egy bizonyos papot, és egyikük sem kapta vissza a bezárás előtti plébánosát. Ekkor egy

burkolt fenyegetést irányított felém, hogy ha folytatjuk az ezirányú beszélgetést, annek nem igern lesz

előnyös a Szent Imre egyházközség részére. Többször ezek után is elismételte azt, hogy ő a püspök, ő

hozza a döntéseket, és nem tesz sem többet, sem kevesebbet a Szent Imre érdekében, mint a másik

templomoknál. (Megjegyzem, hogy az utolsó előtti templomnál már három héttel ezelőtt kinevezte a

papot, csupán a Szent Imre esetében nem tett lépést ezidáig). A gyűlés körülbelül egy óra hosszat

tartott, miután Ildikó és én megköszöntük a számunkra szánt idejét, búcsúztunk és eltávoztunk.

Benyomásunk az volt, hogy egy betonfallal álltunk szembe.

Saját véleményemet nem közlöm beszámolómban, ezt a kedves olvasóra bízom.

Peller Miklós

2012. július 30