Dr. Zacsek Gyula: VÁDIRAT

Vádolom a

magyarországi országgyűlést és annak minden egyes képviselőjét,a magyarországi kormányt és annak minden egyes tagját,a magyarországi parlamenti pártok vezetőit


önös egyéni nyereségvágyból, alantas politikai karrierféltésből, gyávaságból, bűnszövetkezetben elkövetett nemzetárulással, a magyar nemzet létének és biztonságának súlyos veszélyeztetésével, a nemzet létét meghatározó magyar föld külföldi kézre juttatásával, a nemzeti függetlenség, önrendelkezési jog feladásával, kultúránk tönkretételével, nemzeti közerkölcsünk szétzúzásával!

Vádolom a népakarat megcsúfolásával az országgyűlés minden képviselőjét, aki cinkos módon támogatta azt az erkölcstelen kezdeményezést, aminek eredményeként a választásra jogosultak 12.5%-ának egybehangzó szavazata alapján egy nemzet sorsát el lehet dönteni!

Vádolom a jogegyenlőség, a demokrácia és az Alkotmány súlyos megsértésével!

Minden egyes négyzetméter, ami a magyar földből külföldi tulajdonba kerül, Trianon folytatása!

Elég! Elég és elég!

Ennek az őrült futamnak megálljt kell parancsolni!

„Mivel Magyarország számára nem volt mód hivatalos kapcsolattartásra az Európai Gazdasági Közösséggel, az 1960-as évek elején a magyar résztvevők az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában kezdeményeztek magánjellegű beszélgetéseket az EGK képviselőivel. (Megjegyzés ZGy.-től: A mai fiatalok számára teszem hozzá, hogy a 60-as években csak az MSZMP legbiztosabb káderei utazhattak!)

E nem hivatalos kezdeményezések célja az adott csapdahelyzet enyhítése volt; bár a KGST-országok külkereskedelmének csak kisebb része bonyolódott le nyugati országokkal (Magyarország esetében mintegy 20%, más országokéban még ennél is kevesebb), szükség volt a nyugati gépekre, technológiára, amit Magyarország döntően agrárkivitelével fedezett. Az EGK közös kereskedelempolitikája, de különösen közös agrárpolitikája veszélyeztette a magyar kivitel bővítését, lényeges árucsoportokban a fenntartását is.

Magyarország először 1968-ban, "technikainak" nevezett megállapodást kötött az EGK-val. Eszerint az illetékes magyar külkereskedelmi vállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy az EGK által (szinte hetenként változóan) megállapított árak alatt nem szállít sertéshúst.

1973-ban Magyarország csatlakozott a GATT-hoz, így az ún. állami kereskedelmi rendszerű országokra vonatkozó mennyiségi korlátozásokat vele szemben meg kellett volna szüntetni. Ezt több nyugati partner meg is tette, az EGK viszont nem.

Eközben születtek a kétoldalú technikai megállapodások, kiegészülve a GATT keretében kötött egyezményekkel, amelyek az EK részéről "érzékenynek" minősített árucsoportokra (így textil-, továbbá kohászati termékekre) vonatkoztak, s az adott kívülálló ország kiviteli önkorlátozását tartalmazták. Magyarország nem jutott előre sem a mezőgazdasági szállításait érintő hátrányok, sem a mennyiségi korlátozások megszüntetése terén.

A magyar-EK megállapodáshoz vezető megbeszélések már 1985-ben megkezdődtek.

A tárgyalások ennek ellenére sem bizonyultak könnyűnek. Nem sikerült előrejutni a mezőgazdasági termékek kereskedelmében…”


 

Aki figyelmesen végigolvasta a fenti történelmi áttekintést, (ami a Külügyminisztérium: „Magyarország és az EK http://www.eudelegation.hu/ anyagaként megtalálható) világosan láthatja, hogy Nyugat-Európa miként viszonyult mindig is a magyar mezőgazdasági termékek befogadásához! De azt is világosan kell látni, hogy mennyire nem volt képes az ország vezetése (szinte személyre azonosan megegyezik a maival!) a nemzeti adottságokra építhető érdekérvényesítésre! Ezt a képességét – többek között a bárgyú választási magatartásunknak is köszönhetően - átmentette a mába és folytatva a magánjellegű beszélgetéseket” az EU képviselőivel, sikerrel eladta a magyar mezőgazdaságot, az országot! Természetesen a felelősség ma nem csak az MSZP-SZDSZ koalíciójé, hanem elsősorban a FIDESZ-MDF kormányé, hiszen a magyar föld „A tőke szabad áramlása” című fejezetbe tétele az ő bűnűk!

A Kovács László által diktált politikának, tárgyalási magatartásnak (írhatnám: magatehetetlenségnek!) az „eredménye” a mezőgazdasági támogatások megalázó szintjének „kiharcolása”, a mezőgazdaságot gyors ütemben tovább romboló KVÓTÁK elfogadása!


 


 

Mg-i területek


 

Magyar adottság


 

Magyar igény


 

Aláírt kvóta

Elért szint %-ban

adottsághoz - igényhez

Szántóföldi bázisterület (ha)

4 500 000

3 653 353

3 487 792

81.2 | 77.5

Regionális hozam (t/ha)

*

5.04

4.73

* | 93.8

Tradicionális durumbúza (ha)


 

15 000

2 500

16.7

Nem tradicionális durumbúza (ha)


 

50 000

4 305

8.6

Rízs (ha)


 

18 000

3 222

17.9

Szárított takarmány (t)


 

200 000

49 593

24.8

Cukor A (t)


 

400 000

400 454

100.1

Cukor B (t)


 

80 000

1230

1.5

Izoglükóz A (t)


 

130 000

127 627

98.2

Izoglükóz B (t)


 

10 000

10 000

100.0

Kender (t)


 

3 108

2 061

66.3

Len (t)


 

1 461

---

0.0

Paradicsom (t)


 

321 442

130 790

40.7

Őszibarack (t)


 

1 000

1 616

161.6

Körte (t)


 

1 000

1 031

103.1

Dohány (t)


 

15 000

12 355

82.4

Beszállított tej (t)


 

2 600 000

1 782 650

68.6

Közvetlenül eladott tej (t)


 

200 000

164 630

82.3

Szarvasmarha kiegészítő tám. (Euro)


 

12 000 000

2 936 076

24.5

Vágási prémium (állat)


 

480 000

235 998

49.1

Húsmarha prémium (állat)


 

245 000

94 620

38.6

Anyatehén (állat)


 

300 000

117 000

39.0

Juh (állat)


 

1 500 000

1 146 000

73.9**

Kecske (állat)


 

50 000

Benne a juhkvótában


 

*1991-ben a kukorica és a búza hektáronkénti hozama: 6710 és 5190 kg volt.

**A juh és kecske kvótát egyben határozták meg ezért annak együttes igény-értéke a viszonyítási alap. (1 550 000)

Szeretnék segíteni abban, hogy a kvóta igazi tartalma közérthető és kézzel fogható legyen mindenki számára, ezért a táblázat utolsó oszlopának értékeit a következőképpen kell értelmezni: ha pl. eddig Magyarországon 100 gazda termelt piacra paradicsomot, a belépés útán CSAK 40 gazda (40.7%) reménykedhet közülük támogatásban, a többi szép lassan, vagy nagyon gyorsan tönkre fog menni, mi fogyasztók pedig egyre kevesebb és drágább paradicsomhoz fogunk jutni!

Magyarország - mezőgazdasági adottsága szerint - elvileg alkalmas lenne 30 millió ember élelmezését biztosítani! Sajnos a lehetőségeinket, adottságainkat kihasználó gazdaságpolitika folyamatos hiánya egyre gyorsuló ütemben tette és teszi tönkre mezőgazdaságunkat és jellegzetes adottságainkat. Hallatlanul nagy mezőgazdasági kultúránk, tudásunk, mely generációról – generációra öröklődött, folyamatosan vész el! Lehet, hogy már azon a küszöbön is átléptünk, amikor e folyamat visszafordíthatatlan, hiszen a gyakorlati tapasztalat nem pótolható semmilyen iskolai végzettséggel e téren!

Ha részletesen valaki megvizsgálja a magyar mezőgazdaság termelési eredményeit, megállapíthatja, hogy a rendszerváltás óta iszonyú gyorsasággal épült le benne minden. Csak néhány jellemző adatot emelek ki e folyamatból.

Az élelmiszerfeldolgozás majdnem teljesen külföldi érdekeltségű, zömében globális cégek tulajdonába került. A gyümölcsös területek az 1980-as évi 138ezer hektárról 95ezerre, a szőlős területek 168ezerről 106ezer hektárra zsugorodtak.

Ha az állatállományt nézzük, akkor az 1970-es 1.9 millió szarvasmarhából 2000-re 805ezer maradt, a sertésből 7.3 millóból 4.8millió, a juhból 2.3 millióból 1.1 millió lett az ország állománya! Vágóállatból az 1985. évi 2.3 millió tonna 2000-re 1.4 millió tonnára zsugorodott!

Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági aktív keresők száma az 1985 évi 1 184 000-ről 2000-re 404ezerre, azóta 298ezerre csökkent.

E mellett jelentősen megnehezedett a termelés körülménye. Egy példán keresztül érzékeltetem e leépítő folyamatot. A búza piaci értékesítési átlagára 1996-ban kilónként 239 Ft. volt. Az ezt követő években 216, 160, 201 Forint, majd 2000-ben 282 Ft-ra ugrott. Ugyanakkor egy hektár búza termelési költsége 56 ezer Forintról 101ezer Forintra emelkedett 1996 és 2000 között.

A bemutatott átlagosan évi 20%-os termelési költségnövekedés mellett a folyamatosan dráguló műtrágya felhasználása hatóanyagban számolva 315 kg-ról 132 kg-ra esett! Ez például a búza esetében az 1991-es 5190 kg-os hektáronkénti termésátlagot 3600 kg-ra módosította! EZ A TENDENCIA TOVÁBB FOLYTATÓDIK AKKOR IS, HA BELÉPÜNK AZ EU-BA! A KÜLÖNBSÉG AZ LESZ A MAI HELYZETHEZ KÉPEST, HOGY NEM LESZ ÖNÁLLÓ TÖRVÉNYALKOTÁSI LEHETŐSÉGÜNK E FOLYAMAT SZABÁLYOZÁSÁRA, HISZEN JOGALKOTÁSUNK 70-80%-A KIKERÜL A MAGYAR PARLAMENTBŐL!

Nem folytatom tovább a részletekkel. Csupán az volt a célom, hogy adatokkal is alátámasztva érzékelhesse mindenki, hogy ilyen gazdasági, piaci körülmények között a földtulajdonosok zöme alig várja, hogy megszabaduljon a földjétől! Ez az egyén részéről érthető. De a politikai hatalom részéről nem! Ha ilyen állapotban a teljesen sikertelen KVÓTÁKAT eredménynek fogadnánk el, mi is a hazaárulás bűnébe esnénk!

A kvótákat látva prognosztizálható a magyar tulajdonon alapuló mezőgazdaság gyors és teljes leépülése, majd megszűnése. A külföldi földfelvásárlások gyors lezajlása! A gyorsaság azért fog bekövetkezni, mert az uniós gazda, ha Magyarországon vesz földet, megkapja rá a 100%os otthoni támogatást! Milyen versenyelőnyt lehet ilyen helyzetben bemutatni a magyar gazdáknak?
 

Így jutott el a magyar mezőgazdaság a 60-as évek politikusainak „magánjellegű beszélgetéseitől” a mezőgazdaságot, a kenyeret, a földet, a hazát eladó koppenhágai magánjellegű aláírásig!

 

Hát NEM! NEM és NEM!

Budapest, 2003. február 20


(Az anyagban szereplő minden adat részben KSH, részben FVM, részben Miniszterelnöki Hivatali forrásból származik)