ONLINE HÍRSZOLGÁLAT
www.szittya.com/hirek.htm
2010. 09. 17. péntek. - 12:49
Nemrég
jártam Erdélyben, egészen pontosan Székelyföldön. Gyönyörű vidék: a hatalmas
hegyeket dús fenyvesek borítják, és kis hegyi tavak bújnak meg köztük; a
völgyekben falvak, városok. De ami igazán az értékét adja a helynek, azok az
emberek. Emberebbek és magyarabbak, mint itthon. Van tartásuk, van gerincük. Van
nemzettudatuk, összetartozás-érzésük. Összefognak, és együtt játsszák ki a román
hatóságokat, ugyanakkor mindig megmaradtak deklaráltan magyarnak, még Ceausescu
alatt is. „Egy-egy mise végén csak-csak elénekeltük a Székely Himnuszt. Vagy jön
a nagy fekete autó, vagy nem..." - mesélte egy ottani kántor. Ez a fajta
bátorság az itthoniakból valahogy teljesen kiveszett... kis falvakban az
odahelyezett román komisszár kénytelen volt megtanulni magyarul, mert a helyiek
nem voltak hajlandóak érteni románul!
A román elnyomás összekovácsolta őket. Szolidárisak egymással, és segítenek, ha
baj van. Nemcsak egymásnak, nekünk, anyaországi magyaroknak is. Amikor a somlyói
búcsút szétverte a jégeső, a faluban behívták a házakba az embereket,
törölközőt, száraz ruhát adtak nekünk. (a falakon feszület, Nagy-Magyarország
térképe vagy címer mindenhol). „Székelyföldön magyar még nem maradt éjszakára
fedél nélkül."
Van méltóságuk, de van humoruk is; dolgoznak, és eredményesen teszik ezt.
Majdnem olyan új az autóparkjuk, mint nekünk, pedig a helyi átlagfizetés 400-500
új lej, azaz durván 40 ezer forint. Jól élnek. Koldussal csak elvétve
találkozhat az ember. Városaikban tisztaság, rend uralkodik. Nincsenek tolakodó
cigányok, putri-sorok, mint a román részeken, a házak újak vagy szépen fel
vannak újítva. Képesek harcolni és dolgozni a céljaikért; Udvarhely főterén a
románok által háborús bűnösnek kikiáltott Wass Albert szobra áll. Még nem
írhatták ki a szoborra a nevét, de folyamatosan küzdenek érte, hogy megtehessék.
Templomaik tiszták, és jobban karban vannak tartva, mint akár a magyarországi
nagy egyházak templomai. A házak tetején ott a katolikus vagy a kettős kereszt.
Olyanok, amilyeneknek nekünk, anyaországi magyaroknak lennünk kéne, vagy -
amilyenek lehetnénk, ha hagynának minket. Mert egy nagy különbség volt, ami
szemet szúrt még: sehol sem láttunk zsidókat. Egyetleneggyel találkoztunk, az is
turista volt a Medve-tónál.
És innentől kezdve összeállt bennem a kép: nincsenek zsidók, tehát nem osztja
meg senki a magyarokat. Nincsenek zsidók, tehát a magyar vezetőréteg valóban a
magyar érdekeket érvényesítheti. Nincsenek zsidók, így nincs liberalizmus,
ezáltal nincs család- és nemzetellenes propaganda. A kemény román nacionalizmus
normális reakciót váltott ki a magyar emberekből: összefogtak ellene. Nincsenek
zsidók - nincs aki sarcolja, zsigerelje a magyarokat; nincs, aki politikai
muníciónak használja a holocaust tényét,
(itt a
"tény" kifejezés talán nem a legszerencsésebb - a szerk.) nincs, aki
lopjon tőlük, mert a saját vezetésük is tudja - a korrumpálódott RMDSZ-t most ne
vegyük figyelembe - hogy magának dolgozik, a maga népéért, a maga igazáért. A
saját vezetésük, amelyben tekintélyes helyen vannak az egyházi emberek, és régi
nagy családok leszármazottai ugyanúgy, ahogy a helyi, igazi nemzeti érzelmű
értelmiség is.
Nem férkőzhet be zsidó közéjük, mert a székely-magyar közösségnek erős az
immunrendszere. Nem férkőzhet be áruló közéjük, mert felismerik, és kiközösítik,
hogy szégyenszemre kulloghat máshova szerencsét próbálni. Tisztán látnak, és nem
teketóriáznak kimondani az igazságot. A magyarországi helyzetről sem.
Én annakidején álmodoztam arról, hogy egy zsidók nélküli Magyarország milyen
szép és igazságos rendben élhetne. Feltételeztem, hogyha a magyarság hegemóniája
érvényesülne, mennyivel jobban érvényesülhetnének a magyar érdekek, mennyivel
közvetlenebbek és normálisabbak lennének a magyar emberek egymással, mennyivel
jobban élhetnénk; mennyivel jobban tisztelnék és szeretnék az emberek a
hazájukat, és mennyire tisztábban látnának.
És tessék: itt egy zsidók nélküli kis Magyarország: Székelyföld. Ahol fele- vagy
harmadannyi jövedelemből, deklaráltan román nacionalista elnyomás alatt az
emberek jól élnek; életerősek, vidámak és céltudatosak; magyar hazafiak, egyház-
és családcentrikusak.
Most látom csak igazán, hogy a zsidó sajtó-, gazdasági és politikai hatalom
mennyit rombolt itt nálunk és köztünk. Most látom jól, hogy mennyivel előrébb
juthatnánk, ha a zsidók nem lennének közöttünk, vagy ha legalábbis nem az ő
érdekeik érvényesülnének mindenhol. Hogy hol tarthatnánk már, ha vezetőink
magyar érzelműek - párttól és bármitől függetlenül - , és hogy emberileg is hová
süllyedt a mi anyaországi magyar népünk a maga tisztaságában megmaradt
székelyekhez képest. Főleg ez a fájó pont...
Székelyföldön nincs másság; nem napirendi kérdés a homoszexualitás, nincsenek
plázák és így nincs plázatöltelék sem. Nem nyertek teret a liberális eszmék,
mert Székelyföldön ami életképtelen, az elpusztul. Nincsen Tokio Hotel,
nincsenek buzifesztiválok, nincsenek alternatív zenei és művészeti stílusok,
vagy legalábbis nem ilyen arányban, mint itt. Nincs magyarellenes magyar nyelvű
sajtó, mert nincs létjogosultsága: ha ilyen megjelenne, nem venné meg senki és
tönkremenne a lap kiadója.
Nincsenek zsidó belvárosi negyedek, ahol mindig csöpög valami, és csatornabűz
terjeng; ahol az igénytelenül lepusztulni hagyott bérházak előtt állnak a
vadonatúj sokmilliós autók, és zsidó playboyok korzóznak plasztikázott
barátnőikkel - vagy fiúikkal - a sétálóutcákon.
Székelyföldön nem érvényesülnek a globalizáció hatásai, vagy csak helyenként, és
nincsenek multikulturális központok sem. Vannak helyette szépen rendben tartott
művelődési házak, helyi és anyaországi nívós rockbandák koncertjei, nemzeti
érzelmű publicisták előadásai.
Van csíksomlyói búcsú, és van a búcsú napját követő hajnal, amikor az imádkozó
tömeg között hagyományőrző táltosok dobjai és kürtjei köszöntik a felkelő napot
- olyan idő tájt, amikor Budapesten az utolsó zsidó aranyifjú is hazatámolyog a
Bank Dance Hallból, hogy kiszellőztesse droggal pusztított agyát egy másik
homokos playboy karjaiban, vagy anyuci heverőjén.
Zárásul annyit szeretnék megjegyezni, hogy nem vagyok alapvetően antiszemita. A
zsidóságon belül a dolgozni és (valóban) asszimilálódni* kívánó kisebbséget
tisztelem és becsülöm. Az uralkodó cionista kisebbség és az ezt kiszolgáló zsidó
tömegek viszont nemkívánatosak ebben az országban;
nincs
szükség rájuk, és a legjobb lenne, ha a lehető legrövidebb időn belül
távoznának.
*: a zsidóság asszimilációját sem faji, sem pedig szellemi tekintetben nem
támogatjuk. Az egyetlen helyes megoldás mindkét nép számára az aszemitizmus, ha
úgy tetszik, a szó valódi értelmében a cionizmus.
Zsidómentes Magyarország.
Azért, mert a magyar nép lelki alkata, mentalitása, szellemisége, homlokegyenest
mond ellent a zsidóság tulajdonságainak.